(Fotó: Wikipedia.org)
Fadrusz János a kései magyar historizmus egyik legkiemelkedőbb emlékműszobrásza. Kolozsváron 1902-ben állították fel kétszeres életnagyságú Mátyás-szobrát a Szent Mihály-templom déli oldalánál. Ezen a művén a mellékalakok a korban divatos neobarokkhoz köthetők, míg Mátyás a monumentális szobrászat szép példája lett.
A Mátyás-emlékmű felavatásával egy időben a művész állami megrendelést kapott,
hogy a budavári Palota bővítésekor kialakított úgynevezett Hunyadi-terembe készítse el a lovas szobor kis méretű változatát.
A magas támlájú nyeregben egyenesen ülő, páncélba öltözött fiatal király arca markánsan szigorú, vállig érő hullámos haját babérkoszorú övezi. A lovas szobor hasonlóan nagyvonalú, méltóságteljes, erőt és határozottságot sugalló, mint a nagy méretű köztéri szobor, amely alapján készült.
Kolozsvár polgárai 1882-ben döntöttek úgy, hogy a kincses város szülöttének, Hunyadi Mátyásnak köztéri szobor formájában méltó emléket állítanak.
A Mátyás Szoborbizottság pályázatot írt ki a szobor elkészítésére, amelyre hét szobrászművész jelentkezett: Bezerédi Gyula, a pozsonyi származású Fadrusz János, Köllő Miklós, Róna József, Sovánka István, Tóth András és ifj. Vastagh György. A beérkezett mintákat, maketteket kiállították.
A bizottság 1894. május 15-én egyhangúlag Fadrusznak ítélte az első négyezer koronás pályadíjat,
„mint olyan alkotásnak, amely eszméjében eredeti és az eszme kivitelében összhangzatos és következetes, és nemcsak Kolozsvár büszkesége lesz, de a magyar művészettörténet fejlődésében is mozzanatos eseményt jelen”.
A pályázat a következő elvárásokat tartalmazta:
- az emlékmű legyen lovas szobor,
- Mátyás király testalkatára nézve a történeti hagyományt, arcát illetően a fennmaradt ábrázolásokat tekintetbe kell venni,
- a felállítás helye a főtéri Szent Mihály-templom déli oldala,
- az összköltség nem haladhatja meg a 100 000 forintot (azaz 200 000 koronát), később ezt az összeget módosították,
- csak hazai művészek pályázhatnak.
A bizottság Fadrusz János pályamunkáját találta a legjobbnak, a művész az eredeti tervek szerint a millenniumra készítette volna el az alkotást.
Fadrusz azonban ekkor még a pozsonyi Mária Terézia-emlékművön dolgozott, ezért 1896-ban csak az alapkövet rakták le. A munkálatok elkezdéséhez el kellett bontani a Szent Mihály-templom körüli piacot: a munkálatok összköltsége 260 ezer korona volt.
A szobrot 1902. augusztus 13-án rakodták fel vasúti szállításra a lipótvárosi pályaudvaron. A 17 darabból álló, 18 815 kilogramm tömegű szállítmányhoz négy vasúti kocsira volt szükség.
Augusztus 15-én megérkezett Kolozsvárra, ahol
a pályaudvarról lovakkal vontatták be a főtérre a vagonokat a megszüntetett helyi közúti vasút még létező sínjein.
Szeptember elejére a szobrot takaró deszkakerítés mögött megtörtént a darabok összeállítása; ezt követően Fadrusz tovább dolgozott a részleteken.
(Fotó: Wikipedia.org)
A Mátyás-emlékművet 1902. október 12-én délelőtt tíz órakor avatták fel Kolozsvár főterén. Fadrusz János alkotását, a Mátyás-szoborcsoportot a császár-király képviseletében József Károly főherceg leplezte le.
Az országos hírű ünnepségen a kor szinte valamennyi rangos személyisége megjelent. Tiszteletét tette Széll Kálmán miniszterelnök, báró Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter, báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter, Darányi Ignác földművelésügyi miniszter és gróf Apponyi Albert házelnök. A legünnepeltebb vendégek közé két író tartozott, Jókai Mór és Benedek Elek.
A szoboravatási ünnepély szentmisével kezdődött, amelyet Majláth Gusztáv püspök celebrált. A leleplezés közben a város összes templomában zúgtak a harangokat, a Fellegváron pedig 24 ágyúlövést adtak le.
A város az alkalomra több száz oldalas díszes Mátyás-albumot adott ki,
a színházban Mátyás emlékére ünnepi műsort adtak, melyet díszvacsora követett. Fadruszt elismerésekkel halmozták el, az uralkodó a Vaskoronarend II. osztályával tüntette ki, a várostól díszpolgári címet, az egyetemtől pedig díszdoktori címet kapott.
Bartha József erdélyi képzőművész 2017-es véleménye szerint az emlékmű felállítása volt „Erdélyben az utolsó komoly szoborállítás”.
(Fotó: Wikipedia.org)
A háromszög alakú szoborcsoport abban a pillanatban ábrázolja Mátyást, amikor a király egy vár bástyájáról végigtekint győztes seregén. A megnyert csatát az uralkodó büszke tartása és nézése, a keresztbe tett kard, valamint az oldalt álló hadvezérek győzelmi kiáltása hangsúlyozza.
(Fotó: MTI/Bíró István)
Hunyadi Mátyást két oldalról a fekete sereg vezérei fogják közre, balról Magyar Balázs és Kinizsi Pál, jobbról Báthory István és Szapolyai István.
Megjegyzés küldése