Az egri várat ma már körbeveszi a város, mégis, az ezeréves történetről mesélő, lenyűgöző várfalak, az évszázados épületek maradványai, a korabeli élet bemutatása és legfőképpen a híres egri csata hőseinek és hírmondóinak felidézése felejthetetlenné teszi a látogatást.
Eger büszkeségének több mint ezeréves történetét és az évszázadok tárgyi emlékeit a várat fenntartó Dobó István Vármúzeum mutatja be. A Szent István király alapította püspökség korától az érseki fényűzést szolgáló lovagvári korszakon át a végvárrá átépített erődítményig minden időszakból találunk több-kevesebb megmaradt emléket. Ezek egy részét romok formájában a várkertben, más részüket az izgalmas és jól felépített kiállításokon láthatjuk.
A várhoz kötődő legismertebb esemény kétségkívül a törökök elleni 1552-es csata volt, amelyben a Dobó István vezette magyarok fényes diadalt arattak a hatalmas túlerőben lévő Szulejmán szultán ellen, megállítva az Oszmán Birodalmat egy fél évszázadra.
Az egri ostrom és győzelem részletes története elsősorban Tinódi Lantos Sebestyénnek köszönhetően maradt fenn. A krónikás zenés-verses formában számolt be kora fontos történéseiről úgy, hogy a hitelesség fontosabb szempont volt számára, mint a költőiség. Az egri csata helyszínére is elment, és első kézből, a túlélők beszámolói alapján írta meg művét – enélkül egészen biztosan szegényebb lenne a magyar kultúrtörténet.
A halhatatlanságot azonban Gárdonyi Géza hozta el a hős várvédőknek. 1901-ben kiadott, Egri csillagok című könyve sok generáción át varázsolta el a gyerekeket: a regénynek köszönhetően vált közös emlékezetünk részévé Dobó István, Bornemissza Gergely, Mekcsey és a többiek figurája. Nem kis szerepe van az egri vár és történetének ismertségében és népszerűségében az 1968-as filmnek is, amely minden idők legnézettebb magyar mozifilmje lett. A forgatáson használt „díszletvár” Pilisborosjenő határában ma is népszerű turistacélpont.
A vár története
Az Eger-patak völgye már a kőkorszak óta lakott, a honfoglalók első nemzedéke is letelepedett itt, de máig meghatározó története a 11. században kezdődik.
1001 és 1009 között Szent István király a vármegyékkel párhuzamosan alakította ki az első püspökségeket (egyházmegyéket). Az egrit 1909-ben alapította, területe az északkelet-magyarországi hegyvidéktől egészen az Alföld déli részéig, keleti-nyugati irányban pedig az erdélyi egyházmegye határától egészen a Dunáig tartott.
A püspökség központját az Eger-patak keleti oldalán emelkedő magaslaton jelölték ki, mivel innen biztonságosan szemmel lehetett tartani a környéket, miközben könnyen védhető is volt. Ezekből az első időkből származik a mai vár területén a legrégibb építmény maradványa, a rotunda, egy román stílusú körtemplom.
Feltehetően a 11. század végén, Szent László király idején épült a háromhajós székesegyház, amelynek részletei ma a vár romkertjében láthatóak. A leletek alapján az egyházmegye püspöke ekkoriban tehette át ide a székhelyét, és az önálló egri püspökség felívelő története valójában ezután vette kezdetét. A következő négy évszázadban folyamatosan bővítették, átépítették, korszerűsítették az egyházi és világi épületeket.
Az egri főpapoknak a helyi és országos ügyeken túl gazdasági és katonai befolyásuk is volt, valamint nagy szerepet játszottak a kultúra és a műveltség terjesztésében. A székesegyház építészeti kifinomultsága és a múzeumban megtekinthető, aprólékosan kimunkált kőfaragványok vagy a szintén a kiállításon látható hétköznapi használati tárgyak mind ezt támasztják alá. A templom méreteiről sokat elárul az az oszlopmaradvány, amelyen ma Szent István király szobra áll. A püspökség jelentőségét támasztja alá az is, 1204-ben itt temették el Imre királyt.
A tatárjárás után IV. Béla engedélyével kezdték meg a püspöki központot körülvevő kővár építését. A 15. század, a reneszánsz kora az egri püspökség fénykora is: fényűző udvar, lakomák és vadászatok, valamint gótikus építkezések jellemezték. A 16. század közepére azonban megváltozott az egri vár szerepe. A püspöki vár ugyan erődített volt, de a török birodalom magyarországi terjeszkedésével viszonylag békés uradalomból egyszeriben a felvidéki bányavárosokat védő végvárrá kellett változnia.
A 15. század végétől rohamosan terjedő nehéztüzérségi eszközök - elsősorban az ágyú - másfajta védekezést kívántak a váraktól. Az egri ebből a szempontból elavulttá, következésképpen katonailag könnyen támadhatóvá vált - ahogy ezt a gyakori tulajdonosváltások is mutatják.
A csata előzményei
Magyarországot már az 1526-os mohácsi csata is a belső viszályok által legyengülve érte, de II. Lajos halálával, aki utód nélkül hagyta a trónt, hosszú ideig tartó háborúskodás vette kezdetét Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János között, ami kedvezett az Oszmán Birodalomnak.
A belviszály fokozódott Szapolyai halálával, aki korábbi, Ferdinánddal kötött egyezségüket felrúgva csecsemőkorú fiát tette meg utódjának. Az Oszmán Birodalom a magyar királyt és a nevében uralkodó Jagelló Izabella királynét támogatta, így eshetett meg, hogy Szulejmán hada felmentő seregként érkezett meg Budára, hogy segítsen azt a Habsburgoktól megvédeni. A törökök azonban egy csellel rabul ejtették a magyarok vezetőit, miközben janicsárjaik ellenállás nélkül elfoglalták a budai várat 1541-ben. Ezzel három részre szakadt a Magyar Királyság.
Az 1540-es évek végére Ferdinánd és Fráter György, Erdély helytartója között megszületett paktum szerint Fráter lemondott volna Erdélyről a Habsburg uralkodó javára. Ennek a szándéknak a megtorlásául, és hogy ne egyesülhessen ismét a Magyar Királyság, indította nagyszabású hadjáratát Szulejmán 1551-ben. A törökök sorra foglalták el a magyar végvárakat, majd miután Szolnok újonnan megerősített várát is bevették, 1552 szeptemberében Eger felé fordultak.
A vár hadászati felkészítése
Buda török megszállását követően világossá vált, hogy Eger a királyi Magyarország egyik legfontosabb védőbástyája , ezért meg kellett erősíteni és teljesen átalakítani az addig lovagvárként működő létesítményt. Perényi Péter kancellár Alessandro da Vedano itáliai hadi építészt, várépítő mestert bízta meg az átépítések irányításával, majd 1543-tól Varkoch Tamás várkapitánysága alatt vált Eger modern végvárrá.
Kőfallal kettéválasztották a külső és a belső várat, melyeket mély árokkal, illetve az ostromban is fontos szerepet játszó töltéssel választottak el. Köztük a Setét-kapun keresztül lehetett közlekedni. Ebbe illeszkedett a székesegyház falához épült masszív Szentély-bástya. Északról a Sándor-bástya, az ágyúállás és a Föld-bástya védte a várat. A déli oldalon a belső vár új kaput kapott, amit a várkapitány után Varkoch-kapunak neveztek el. 1548-ban az erősség királyi fennhatóság alá került, a püspökség bevételeinek kétharmadának pedig a vár fenntartásának költségeit kellett fedeznie. A jövedelmek behajtásáért az udvarbíró felelt, erre a feladatra a vár első hadnagyi posztját is betöltő Dobó Istvánt nevezték ki.
Ő építtette a nyugati oldalon a később róla elnevezett bástyát, és az ő irányítása alatt fejeződtek be azok a védelmi fejlesztések, amik a várható török ostromra készítették fel a várat.
Az egri vár ostroma
Az Erdély és Buda felől érkező, egyesített török csapatok 1552. szeptember 9-én kezdték meg az egri vár ostromát. Mivel a sok ígérgetés ellenére nem érkezett megfelelő külső segítség a várba, nagyjából kétezer főnyi magyar csapat nézett szembe a – legújabb becslések szerint – kb. 35-40 ezres török hadsereggel.
A törökök 12 ostromágyúval és néhányszáz kisebb löveggel lőtték a vár falait egész szeptemberben, miközben több általános ostromot is indítottak a vár ellen. Amikor elfoglalták a külső vár bejáratát, az Ókapu-bástyát, Dobó parancsára ágyúval rombolták le azt a benne lévő janicsárokkal együtt. Az egrieket nemcsak a törökök folyamatos ágyúzása állította kihívás elé, de belső események is. Egy kisebb csoport, megszegve a védők esküjét, fel akarta adni a várat a törököknek szabad elvonulás fejében – ezt Dobó akasztással „jutalmazta”. Október 4-én pedig felrobbant a székesegyházban kialakított lőszerraktár, hatalmas károkat okozva.
Október 12-én újabb, végsőnek szánt ostrom kezdődött a legyengült, ágyúktól megtépázott vár ellen, de az egri védők továbbra is helyt álltak. Az elbeszélésekből tudjuk, hogy úgy harcoltak, ahogy az eszközeik engedték: az egri asszonyok például a Tömlöc-bástyán forró vízzel, kövekkel és szurokkal fogadták az ostromlétrákon kapaszkodó ellenséget. Bornemissza találmánya, a támadókra szabadított száguldó, lőszerrel tömött, össze-vissza lövöldöző hatalmas tűzkerekek is ekkor születtek.
A fáradt és harci kedvüket vesztett törökök a korai hidegtől is tartva feladták az ostromot, és október 17-én elvonultak a vár alól.
A csata után
A hamar híressé vált diadal után szinte rögtön megkezdték a vár újjáépítését, korszerűsítését. A következő évtizedekben épültek a szögletes fülesbástyák és a várfal alapjában húzódó folyosórendszer. A század végén kiújultak a magyar-török harcok, és 1596-ban a törökök végül elfoglalták az egri várat, majd csaknem száz évig ott is maradtak.
Az erődítmény életében a Rákóczi-szabadságharc volt a következő vízválasztó: a császári csapatok ekkor felrobbantották a külső várat, hogy ne juthasson a kurucok kezére. A 19. század közepén aztán Pyrker János egri érsek kezdte el a vár műemléki megóvását és feltárását. Ekkor került ide Dobó István síremlékének márvány fedőlapja, és ekkoriban állították a Szent István-szobrot az egykori székesegyház megmaradt oszlopcsonkjára.
A vár területe ezután hosszú ideig laktanyaként, honvédségi területként működött, és csak 1957-ben került a város kezelésébe. Azóta a Dobó István Vármúzeum működik itt, és szinte folyamatosak a fejlesztések, felújítások, sőt, az egri vár történelmét újabb és újabb részletekkel gazdagító feltárások is.
Vármúzeum
A mai vár Romkertjében láthatjuk a legrégebbi épületek maradványait, a 11. századi rotundát és a kicsit később épült, valaha hatalmas és lenyűgöző, román stílusú székesegyház maradványait.
A gótikus püspöki palota a vár egyetlen ma is álló, középkori eredetű épülete. A reneszánsz-kori átépítések során készült árkádíves földszinti folyosó 14 helyreállított boltíve ma az egri vár egyik leglátványosabb eleme. Itt kapott helyet a vár történetét a 18. századig bemutató múzeum és a Hősök terme is. Ez utóbbiban Dobó István, a hős egri kapitány síremléke áll, melyet a várvédők hatalmas szobrai vigyáznak. A terem végében a csatában résztvevők névsora olvasható.
A Setét-kapun keresztül jutunk le a hűvös Kazamatába, azokba a vár alatti folyosókba, amelyen keresztül a végvári katonák biztonságosan tudtak közlekedni a bástyák között. Szintén földalatti látnivaló a Börtönkiállítás, ahol korabeli kínzóeszközökkel ismerkedhetünk. A Panoptikumban az Egri csillagok figurái elevenednek meg, szemezhetünk Jumurdzsákkal vagy megnézhetjük közelről Dobó és Szulejmán szultán viaszszobrát. A vár délkeleti sarkában, fák árnyékában találjuk Gárdonyi Géza sírját, rajta a híres felirattal: „Csak a teste”.
A kertben magasodik a Kálvária-domb, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a város felé. Ha elnézünk keleti irányba, elképzelhetjük, hogy a 18. századig arrafelé nyújtózkodott a külső vár, amit azóta „benőtt” a város. Ez a hatalmas terület, melyet ma egri várként ismerünk, az egykori belső vár volt.
a forrás eredeti helye:
Megjegyzés küldése