Szarvaskő Egerhez tartozó erődítménye egykor az azonos nevű falu fölötti zord sziklaszirtről tekintett le a lábánál kígyózó szűk völgyre, de mára gyakorlatilag semmi nem maradt belőle, jóllehet, a 20. század első harmadában még volt itt pár kisebb falmaradvány.
A története és a nevének eredete is érdekes: a legenda szerint egy vadászat alkalmával egy szarvas erről a szikláról vetette le magát a kutyák elől. Bárhogy is, a pazar kilátásért ma is érdemes felcaplatni a meredély tetejére.
Szarvaskő felett, egy meredek szikla tetején épült a középkori vár, amelyből ma már nem sokat látunk. Az egykor fontos szerepet betöltő végvár nyomait persze felfedezhetjük, és a kilátóként működő csúcsról is érdemes körbenézni.
A Bükk központi részének nyugati nyúlványában, az Eger-patak szurdokában egy meredek, zord sziklaszirten, 300 méter magasan állt valaha a szarvaskői vár. Nevének eredete nem ismert, de a legenda szerint egy vadászat alkalmával a kutyák a szikla tetejéig üldöztek egy szarvast, aki onnan a mélybe vetette magát.
Ahogy sok más korabeli vár építését, ezt is IV. Béla rendelte el a tatárjárás miatt, hogy megerősítse az ország védelmi rendszerét és menedéket biztosítson a lakosoknak. A fennmaradt iratok szerint a király a szarvaskői vár építésének engedélyét 1248-ban adta meg az egri püspöknek, ekkor még "Kerekkőnek" hívták a gömbölyded alakú sziklát. A 13. század második felében épült fel a vár, de hadászati jelentősége nem volt, inkább vadászatok, ünnepségek alkalmával használták.
A váruradalomhoz több környékbeli település tartozott, az itt élő jobbágyok a mindenkori várúrnak adóztak. Az 1400-as évek végére kialakult a település is, amelyet eleinte a vár neve után Szarvaskő-alja néven említenek, ez rövidült le a mai Szarvaskő alakra. Mivel ez az erődítmény az Egri vár alá tartozott, az őrség hetente váltotta egymást, és ilyenkor egy tarisznyában kapták meg az egyheti élelmüket. Ezért is hívták ebben az időben az ilyen típusú elővárakat "tarisznyaváraknak".
A 16. században állandó vita és pereskedés tárgyát képezte a jól jövedelmező vár és a hozzá tartozó uradalom. A török hódoltság idejére végül az egri várkapitány fennhatósága alá tartozott, személyesen a híres egri várkapitány, Dobó István vette át a vár felügyeletét. Amíg Eger állta a török ostromot, addig Szarvaskő is tartotta magát, követek, futárok átmeneti szállásaként is működött, bár a lakosok már kezdtek elmenekülni. Amikor 1596-ban Eger elesett, a szarvaskői várat - a sirokihoz hasonlóan - egy kardcsapás nélkül tudták elfoglalni a törökök, mivel a magyar védők, látva a hatalmas túlerőt és a reménytelen helyzetet, elmenekültek.
Közel száz éven át a törökök uralták a várat, és a hadászatilag fontos észak-déli átjárót. Mikor 1687-ben visszafoglalták a várat, az ottmaradt néhány száz török felvette a Szarvaskői nevet, és keresztény hitre tért.
A várnak a török idők után még volt egy fontos epizódja, amikor Rákóczi híve, Telekessy István egri püspök itt élt részben önkéntes száműzetésben, amíg a pápa vissza nem helyezte hivatalába. A 18. század elejétől a vár elvesztette minden stratégiai jelentőségét, és erősen pusztulásnak indult. Használható köveit a környékbeli lakosság széthordta, beleépítették házaikba, iskolákba, templomokba.
bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: https://www.termeszetjaro.hu/hu/poi/rom/szarvaskoi-var/32972020/?fbclid=IwAR36RZtF7Y0OrojK_LEV9yAZ7-P2miagp8zkJRTbAuB7ffhBNQSoGHlnnPk
Megjegyzés küldése