A mókusok télen is igencsak aktívak, és a fák tetejére másznak a saját biztonságuk érdekében
A legismertebb tévhitek egyike, hogy a mókusok téli álmot alszanak vagy az, hogy odúban laknak. Ezen állítások közül egyik sem állja meg a helyét – mondta el Zsoldos Árpád ornitológus a Kossuth Rádió hajnali műsorában. Hozzátette, hogy utóbbi ugyan annyiban igaz, hogy a fák odvait raktárként használják, de lakhelyként fészkeket készítenek maguknak a magas fák vékony ágaira. Ennek az a praktikus oka, hogy a mókus nappal aktív, éjszaka pedig álomra szenderül a fészkében. A magasban pedig biztonságban van az esetek többségében a rá leselkedő állatoktól.
Legnagyobb ellenségei elől éjszaka is kereket tud oldani
Legnagyobb ellensége a nyest és a nyuszt. Ezek éjszakai ragadozó emlősállatok, és előszeretettel vadásznak mókusokra. Ha valóban odúban aludna a mókus, akkor még könnyebb prédájává válna ezeknek a ragadozóknak, mivel az odúból semerre sem tudna elmenekülni. Azonban mire a nyuszt vagy a nyest a mókus nyughelyéig, az ágakig felmászik, addig megmozgatja a fa többi ágát, amire a mókus jobb esetben felébred, kiugrik a fészekből, és megmenekül. Azonban sokszor esik ezeknek az emlősöknek az áldozatául. Ez ellen viszont már nem lehet mit tenni, mivel ez a természet rendje.
A mókusok bundájának színe arról is árulkodik, hogy milyen éghajlatú területről származnak (MTI/EPA/Tierrettung München)
A bájos külső élelmes belsőt takar
A mókusok bájos, kedves megjelenése miatt ugyancsak egy hamis kép él az emberek fejében. Sokan azt gondolják, hogy a cirógatni való külső egy kezes jószágot takar. Azonban ez korántsem igaz. Bár rágcsáló állat, és zömében növényi táplálékot fogyaszt, ha van rá lehetősége, kifosztja a madárfészkeket. Télen a zord időben a madáretetőket is látogatja, kedveli az olajos magvakat. Erdős területeken a tölgy- és bükkfákat, míg a városi parkokban a diófákat keresi, főleg a fekete diót, és ennek a rendkívül kalóriadús olajos magját eszi.
A dió felnyitására van egy sajátos módszere ennek a kisállatnak. Az egyik oldalán rág egy nyílást, és addig piszkálja a fogával a belsejét, amíg kiszedi. Azután megfordítja a csonthéjas termést, és a másik oldalon is rág egy ugyanakkora nyílást, és így majdnem teljesen ki tudja szedni a fekete dió belsejét. Onnan lehet tudni, hogy a fát megtalálták maguknak ezek az apró rágcsálók, hogy tele van az alja ilyen termésmaradványokkal.
Bundájának színe elrejti a ragadozók elől, és árulkodik lakhelyéről
A mókust a Felvidéken „kelempájsz madárnak” is nevezik. A népnyelvben említik még evetként vagy cibókaként is. Bundájának színe a környezetébe való beolvadást segíti elő. Úgy tűnik azonban, hogy nemcsak a ragadozók miatt alakul ki a meghatározó színváltozat, hanem az összefüggésben van lakóhelyük mikroklímájával is. A vörös és a vörösesbarna mókus első sorban a melegebb és szárazabb, míg a sötétbarna a nedvesebb és hidegebb éghajlatra jellemző.
forrás: Híradó.hu