0

Az Alföld északi részén, Heves megye délkeleti szélén, három megye határán nyújtózik hazánk második legnagyobb állóvize, amely egyben hazánk legnagyobb mesterséges tava is: a páratlan és örök szépségű Tisza-tó. A táj története még a hetvenes évek derekán kezdődött, amikor is Kiskörei vízerőmű épült a „szőke” folyón.

„Ezek a területek árterek voltak, gyerekkoromban még itt játszottam a hetvenes évek elején, hatvanas évek végén, és ezeket az árterületeket töltötték fel vízzel. Abban az időszakban nagyon sok száraz időszak volt, és úgy döntöttek, hogy létrehoznak egy tározót. A gátmegerősítések ’73-ban készültek el, akkor készült el az erőmű, és ez lett a Tisza kettő víztározó, valaha így ismerte mindenki, később, a ’90-es években a világörökség részeként Tisza-tó néven élt tovább” – mondta Balázs Sándor túravezető az M1 Itthon vagy! című műsorában.

A kiskörei Tisza II vízlépcső (Fotó: MTI/Hámor Szabolcs, 1992. október 13. )

A mesterséges víztározó olyan jó barátságba „keveredett” a természettel, hogy az évtizedek alatt egy különlegesen fajgazdag élőhellyé vált. Ráadásul az elmúlt 37 évben a Tisza-tó nemcsak az élő környezet egyik leglátványosabb természeti kincsévé, hanem az ökoturisták legkedveltebb régiójává is kinőtte magát. Ez hazánkban az egyetlen tó, amelyik folyik, és az egyetlen folyó, amelyik áll. Minden évszakban különleges látnivaló, de télen valóságos csoda.

A poroszlói ökocentrum a vízi állatvilágról mesél

Télvíz idején a zúzmara, a jég, a fagy és a csend uralja a mozdulatlan tájat. Ilyentájt madarakkal vagy más izgalmas állatokkal nem annyira valószínű a találkozás, ilyen célból inkább

Poroszlót és különleges ökoturisztikai látogatóközpontját érdemes felkeresni,

amelynek alagsorában hatalmas édesvízi akváriumot találunk.

A vizák, az édesvízi szelíd monstrumok hajdanán a természetes körülmények között akár öt-, hatméteres hosszúságúra is megnőttek, súlyuk pedig az öt-hatszáz kilót is elérhette. Az ökocentrumban nemcsak a víz alatt, hanem a víz felett is akad látnivaló: az áramvonalas testű, meglehetősen fürge vidrát például aligha lehet ilyen könnyedén szemügyre venni a természetben.

Persze a téli túrából sem érdemes kihagyni a Tisza-tó ártereit sem, hiszen azok ilyenkor, télidőben, még különlegesebb arcukat mutatják. Egy fagyos, téli túra ideális kiindulópontja lehet a Poroszlóval szemben található tiszafüredi Szabics-kikötő.

Vízitúrák és tanösvények 

Egy rövid csónakos átkelés a „szőke folyón”, és a természet különleges szépsége tárul elénk: számtalan izgalmas tanösvény mentén fedezhetjük fel a Tisza, a Tisza-tó és árterének világát, na meg a tündöklő, fehér zúzmarába öltözött természetet.

Kemény telek idején, amikor a víz jól fagy, izgalmas jégtúrák zajlanak itt.

De akkor sincs ok a csüggedésre, ha enyhébb az idő, látnivaló akad bőven. Egyebek mellett például az is feltárható, hogy hajdanán hogyan élt itt a természettel összhangban az ember.

(Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)

A kora tavaszi időszakban, illetve tavasszal egy úgynevezett zöldár vonulhat le a Tiszán, ez a csapadékos időjárásnak és a hóolvadásnak köszönhető, és az alacsonyabb vízszint lehetővé teszi, hogy kevésbé vastagodjon meg rajta a jég, sokkal nagyobb kapacitással bír, és ezzel tehermentesíti a délebben fekvő területeket. Sokszor kiálló fákat is látni a mederből, ezek a régi ártéri területnek, az ártéri erdőknek a maradványai. A gondos vízügyi előrelátásnak köszönhetően ilyenkor a Tisza-tó olyan részei, nádasai, gyékényesei is bejárhatók, amelyek más időben csak csónakkal közelíthetők meg.

Az ősi mesterségek kihalófélben vannak

Az ártér rendkívül gazdag volt, a Tisza szabályozásával ezek az idők elmúltak sajnos, ugyanakkor ezekben az árterekben még fellelhető a régi korok varázsa. Egy igazi vadvízi ország volt az Alföld teljes területén, a Tisza mentén.

Az emberek elsősorban halászatból éltek, a saját maguk által gyűjtött madártojásokkal kereskedtek, különböző, általuk készített termékeket értékesítettek.

Régen különféle mesterségek is ezekben az ártéri erdőkben születtek,

mint a vesszőfonás, a kosárfonás, a teknővájás, ezek mind régi ősi mesterségek, manapság – sajnos – már kihalóban vannak.

Itt található a Tisza-tó gyöngyszemének is nevezett Göbe és lehengerlő világa, amelyben vízen, jégen és szárazföldön is körbejárható egy többállomásos, izgalmas tanösvény. A hajdani mesterségek egyike a ma már-már alig ismert pákászat. A pákászok a mocsarak, árvízjárta területek és nagy kiterjedésű nádasok lakói voltak hajdanán, olvasták a természetet, és jól értették a nyelvét.

Korcsolyázók a befagyott Tisza-tavon (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)

A pákász egy olyan ember volt, aki megértette a természetet, tudott olvasni a jelekből, és ennek minden javát a saját hasznára tudta fordítani. Mindeféle növényeket, állatfajokat ismert, ugyanakkor tisztelettel is bánt ezekkel az élőlényekkel. Gyakorta ártéri erdőkben építette fel kunyhóját, amelyben családjával élt. Sokszor saját maga készítette eszközeit, varsákat, hálókat, illetve a halfogó eszközeit. A csónakot nyárfából, fűzfából vájta ki, illetve ezzel teremtette meg napi betevőjét, és gyakorta a környező falvakba saját portékát is szállított.

Tiszafüreden az egyik legnagyobb múlttal bíró mesterség a fazekasság: a hagyomány gyökerei több száz évre nyúlnak vissza az itt fellelhető jó minőségű agyag miatt, amelyet évszázadokkal ezelőtt három helyen lehetett bányászni a településen.

Csokiban köszön vissza a Tisza-tó „íze”

A Tisza-tó pompájával télen sem lehet betelni, a hidegben viszont érdemes felkeresni a helyi szívmelengetőket. Ezek közül az egyik Tiszaszőlősön található: ott, ahol a környékbéliek főzetik a pálinkáikat.

Érdekesség, hogy éppen ebben az üzemben készül annak a különleges csokoládénak az egyik tölteléke, a sulyompárlat, amellyel megízlelhető a Tisza-tó.

A sulyom a tó egyik védett növényritkasága.

Ha nevéről nem is, külsejéről már biztosan sokaknak ismerős a csillagszerű, hegyes, tüskés termés, ami bizony a vízparton a mezítelen láb alá kerülve emlékezetes élményt nyújt.

Az abádszalóki Szabó István évekig dolgozott azon, hogy tökéletesítse a receptúráját, amellyel ezt a különleges növényt csokoládéval házasítja. Lekvárt, majd dzsemet készített, izgalmas fűszerezési játékba kezdett, és a végeredményhez csokoládét adott: így született meg az általa készített „Egy csepp Tisza-tó” sulyomcsokoládé.

Abádszalóktól mintegy 35 percre található Berekfürdő. Karcag város vezetése 1927-ben bízta meg Pávai-Vajna Ferencet, aki korának legnagyobb hazai geológusa volt, hogy „fúrjon náluk csodaforrást”. A tudós, a mai Berekfürdő területén jelölte ki a kútfúrások helyét, és a következő évben feltört

az 56 Celsius-fokos „Nagykunság aranya”, mely az ország egyik legjobb minőségű gyógyhatású vize lett.

A mai gyógyfürdő környezete akkor még tanyavilág volt.

A nyolchektárnyi csodálatos zöldövezetben elterülő fürdő egész évben látogatható. A termálvíz hasznos a mozgásszervi megbetegedésben szenvedőknek, és a balesetek utáni rehabilitációra is ajánlott.

Címlapfotó, ovetisza.hu

forrás: M1

Megjegyzés küldése

 
Top