Ady magyar Dickensnek nevezte, de legtalálóbban Juhász Gyula szólt róla: „ ő nem utóda senkinek, és őt nem is igen utánozza senki". 1922. október 30-án, 100 éve halt meg Egerben a magyar ifjúsági irodalom két, talán legtöbbet olvasott művének, Az egri csillagok és A láthatatlan ember című alkotásoknak a szerzője, Gárdonyi Géza.
Gárdonyi 1922. október 14-én nem kelt fel az ágyból, ekkor még senki nem tudta, hogy nagy a baj, mert néha csinált ilyet. Később, mikor már több napja az ágyat nyomta, orvos barátai sorra látogatták, vizsgálták, de a betegség nevét nem mondták ki, szanatóriumba akarták szállítani, de ez Gárdonyi ellenállása miatt meghiúsult.
Október 30-án panaszkodott, hogy nem látja a pipája füstjét, később már a felkapcsolt lámpák fényét sem érzékelte. Este elbúcsúzott családjától, éjjel pedig befejezte földi pályafutását.
Gárdonyi Géza nem vágyott nagy temetési pompára kertjében virágai között kívánt pihenni, illetve végrendelete szerint íróasztala alatt jelölte meg nyughelyét. Eger város és barátja, Tordai Ányos rangon alulinak tartotta ezt az egyszerű temetést, így pompás temetést és díszsírhelyet kapott.
Eredeti nevén: Ziegler Géza Korának sajátos figurája, egyik irodalmi körhöz sem sorolható tagja volt. Életműve átmenetet képez a 19. századi romantikus, anekdotikus történetmesélés és a 20. századdal születő Nyugat-nemzedék szecessziós, naturalista-szimbolista stíluseszménye között.
Az írót az Líceumban ravatalozták fel. Bronz koporsóját tízezrek kisérték végső nyughelyére a Bebek-bástyára, ahol testét az egri hősök vérével átitatott földbe temették el.
„A sírhely, az egri várbástya, Gárdonyinak nem temetője lesz, hanem megdicsőülése.”
(Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi)
Címlapfotó, MTI
Forrás: Badacsonyiné Bohus Gabriella, Vaskarika.hu
Megjegyzés küldése