Eger városának legértékesebb, legmonumentálisabb műemléke, ami a városképet alapvetően meghatározza. Az ország egyik legrégibb felsőoktatási intézménye.
Telekesy István püspök kezdeményezésére 1705-ben kezdődött meg a teológiai oktatás, azonban az intézet működésének hivatalos jóváhagyása a Rákóczi-szabadságharc Egerbe is átcsapó hullámai miatt 1709-ben történt meg. Az iskoláztatás fejlesztésében további lépés volt 1740-ben Foglár György kanonok jogi iskolájának alapítása, amelyet az országgyűlés törvénycikkben is rögzített, majd hamarosan Barkóczy Ferenc püspök filozófiai iskolát indított. Ezzel már kialakultak a leendő egri egyetem három fakultásának előzményei. Barkóczy terveit 1762-ben Eszterházy Károly püspök gondolta tovább. Elkezdődött az építkezés, a tervezett egyetem csillagvizsgálóval, könyvtárral, nagy előadótermekkel és nyomdával bővült. Mikor Eszterházy elfoglalta Egerben püspöki székét, magával hozta egy felsőfokú iskola építésének gondolatát. Ezt egyetemnek szánta s írásaiban mindig úgy említi az épületet, mint domus universitatist (egyetem háza).
Eszterházy püspök 1763 őszén személyesen mutatta be az uralkodónak Bécsben az egri egyetem építésének terveit, és az oktatás több évtizeden keresztül megalapozott programját. Mária Terézia – más irányú oktatáspolitikai céljai miatt – a tervet nem támogatta, ám a püspök nem adta fel célját. A kedvezőtlen döntés ellenére 1765-ben az építkezés elkezdődött és 1774-ben részlegesen megindult az oktatás, 1785-re befejeződött a munka, elkészült az egri egyetem épülete. Ekkor már megvolt a jogi iskola, a hittudományi kar és a filozófiai iskola, ahol a bölcsészettudományt tanulták a diákok, 1769-tól pedig a tervezett orvostudományi kar céljából három évig orvosi oktatást is folyt a líceum épületében. II. József császár rendeletére azonban 1784-ben megszüntették a filozófiai és jogi oktatást, majd a papneveldét helyezték Pestre. Eszterházy püspök a császár halála után Egerben néhány év alatt újraindította a filozófiai oktatást, a jogakadémia működését és visszatelepítette a teológiai képzést is.
A 19. század elején terjedt el Egerben a líceum elnevezés, amely a német nyelvű államokban filozófiai és teológiai tanulmányokat biztosító középfokú iskolát (gimnázium) jelölt. Az Európa-szerte létező állami és felekezeti líceumok fokozatosan a középiskolák és egyetemek közötti főiskola rangjára emelkedtek. Az egri líceumnak (főiskola) is volt 3 fakultása és mindegyiken több tanszéke, de tanárai nem adhattak tudományos fokozatokat, kevesebb szabadsággal rendelkeztek tanulmányi, vizsgáztatási és fegyelmi ügyekben, valamint a fenntartók az oktatás tartalmát, formáit is meghatározták.
Eszterházy püspök halála után megszilárdult a líceumban az elemi, valamint a bölcsészeti, teológiai, és jogi oktatás. Az egri iskolákat az 1827-ben felszentelt Pyrker János László érsek újította meg, aki 1828-ban magyar nyelvű tanítóképző intézetet alapított, amely szakképzett kántortanítókat biztosított az Egri Főegyházmegye számára. Az intézetet 1852-ben a Líceumba helyezték és 1948-ig érseki tanítóképzőként működött a gyakorlati tanítást szolgáló elemi iskolával. Pyrker érsek támogatta egy ipari rajziskola működését is a Líceumban, amely a céhek tagjainak, a kézműveseknek adott magasabb színvonalú szakmai ismereteket.
Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc után évtizedekig tartott a líceumi iskolák újjászervezése és korszerűsítése, de az érsekek és a káptalan mindig biztosították a működéshez szükséges feltételeket. A 19. század végétől az érseki jogakadémiának az egyetemi jogászképzéssel kellett versenyezni, és a kultuszminiszterek több alkalommal is kérték annak megszüntetését, de 1948-ig a protestáns jogakadémiákkal együtt megvolt a helye az oktatási rendszerben. A tanítóképző viszont fokozatosan megújult, kibővült és mint a „szegények egyeteme” több ezer falusi népművelő pedagógust készített fel hivatására.
Megjegyzés küldése