A Szalajka-völgyben nyíló Istálós-kői-barlangban 44.000 évvel ezelőttiek a legrégibb leletek.
Az Istállós-kői-barlang a Bükk legmagasabb csúcsa, a 959 méter magas Istállós-kő oldalában nyílik 609 méter magasan. A barlanghoz szerpentin jellegű turistaút vezet föl a Szalajka-forrás mellől. A barlang több világkülönlegességgel rendelkezik: eddigi ismereteik szerint a világon először itt használtak íjat és a hasított alapú csont lándzsahegyeket, de itt került elő a világ legrégibb fuvolája is.
A forrás mellől ösvény vezet fel az Istállóskői barlanghoz. A csúszós, hegyi gyalogúton érdemes vigyázni. A barlang feltárását 1911-ben Raskó Pál répáshutai erdőaltiszt kezdte meg. Azóta a barlangban több ízben végeztek ásatásokat. A legérdekesebb egy 80 mázsás őskori tűzhely feltárása volt. A tűzhely a kiemelés után a Nemzeti Múzeumba került. A 30-40.000 éves leletek között előkerültek tundraszarvas, barlangi medve, ősbölény és bivalymamut csontok és agyarok, kő- és csonteszközök is.
Az Istállós-kői-barlang egyike a négy, Magyarországon biztos és alapvető leletegyüttest szolgáltató barlangnak (Diósgyőr-tapolcai, Istállós-kői, Peskő-barlang, Szeleta-barlang). Elnevezéseként az Istállóskői-barlang, Istállós-kői barlang, Istállóskői barlang, Istállóskői Ősember-barlang alakok is elterjedtek. Kataszteri száma: 5341-1, a Bükkben található. Régészeti jelentőségű, 1944-ben védetté, 1982-ben fokozottan védetté nyilvánított természeti érték.
A hatalmas, háromszög alakú bejárat egy földtani törésvonal mentén alakult ki; mögötte egyetlen, tágas termet találunk. Triász mészkőben kialakult inaktív forrásbarlang, hossza 57 méter.
A történelmi időkben a barlangot sokáig hodálynak használták. Amint ezt első leírója, Fényes Elek (1851) is megállapítja geográfiai szótárában: ezer sertés könnyedén elfért benne. Erről kapta a nevét maga a hegy is: kőistálló – Istállóskő. Jelenleg az ország leglátogatottabb ősemberbarlangja.
Régészeti feltárása:
1911-ben Roskó Pál répáshutai erdőaltiszt javasolta a régészeknek, hogy próbálkozzanak meg a barlang feltárásával. Az első próbaásatást Hillebrand Jenő ősrégész vezette 1912-ben. A kőeszközökön és kerámiatöredékeken kívül megtalálták egy három éves gyermek kulcscsontját is, ezért 1925-ig ötször is visszatértek a helyszínre, ahol további kő- és csonteszközöket találtak.
A munkát 1927-ben Saád Andor és Megay Géza folytatta. Ebben az időszakban került elő az a közel 80 mázsás tűzhely, amit a Nemzeti Múzeum régészeti osztályára szállítottak. A tüzelőgödörben a bükki kultúra cseréptöredékei között tengeri kagylóból készült ékszereket és huszonhét fiatal ember feltört, megpörkölődött csontjait is megtalálták. A több mint kétszáz csont a rituális kannibalizmus egyedülálló bizonyítéka.
Ezután még Kadić Ottokár 1929-ben, Győrffyné Mottl Mária 1938-ban ásott a barlangban.
A barlang tervszerű, részletes feltárását 1947-től Vértes László vezette. A kitöltés rétegződése és a rétegekben talált korjelölő állatmaradványok alapján megállapították a barlang történetét, meghatározták a három kultúrréteg korát, az akkor élt embercsoport(ok) jellemzőit.
Az Istállós-kői-barlang jelentőségét növeli, hogy a jégkori rétegekből előkerült 66 fajból álló fauna a leggazdagabb Európa aurignaci korú feltárásai közül; a mikrofaunájából 3 új emlős- és 20 új madárfajt írtak le.
forrás: elmenyekvolgye.hu
Az Istállós-kői-barlang a Bükk legmagasabb csúcsa, a 959 méter magas Istállós-kő oldalában nyílik 609 méter magasan. A barlanghoz szerpentin jellegű turistaút vezet föl a Szalajka-forrás mellől. A barlang több világkülönlegességgel rendelkezik: eddigi ismereteik szerint a világon először itt használtak íjat és a hasított alapú csont lándzsahegyeket, de itt került elő a világ legrégibb fuvolája is.
A forrás mellől ösvény vezet fel az Istállóskői barlanghoz. A csúszós, hegyi gyalogúton érdemes vigyázni. A barlang feltárását 1911-ben Raskó Pál répáshutai erdőaltiszt kezdte meg. Azóta a barlangban több ízben végeztek ásatásokat. A legérdekesebb egy 80 mázsás őskori tűzhely feltárása volt. A tűzhely a kiemelés után a Nemzeti Múzeumba került. A 30-40.000 éves leletek között előkerültek tundraszarvas, barlangi medve, ősbölény és bivalymamut csontok és agyarok, kő- és csonteszközök is.
Az Istállós-kői-barlang egyike a négy, Magyarországon biztos és alapvető leletegyüttest szolgáltató barlangnak (Diósgyőr-tapolcai, Istállós-kői, Peskő-barlang, Szeleta-barlang). Elnevezéseként az Istállóskői-barlang, Istállós-kői barlang, Istállóskői barlang, Istállóskői Ősember-barlang alakok is elterjedtek. Kataszteri száma: 5341-1, a Bükkben található. Régészeti jelentőségű, 1944-ben védetté, 1982-ben fokozottan védetté nyilvánított természeti érték.
Istállós-kői barlang, fotó: fotosokvilaga.hu
A történelmi időkben a barlangot sokáig hodálynak használták. Amint ezt első leírója, Fényes Elek (1851) is megállapítja geográfiai szótárában: ezer sertés könnyedén elfért benne. Erről kapta a nevét maga a hegy is: kőistálló – Istállóskő. Jelenleg az ország leglátogatottabb ősemberbarlangja.
Régészeti feltárása:
1911-ben Roskó Pál répáshutai erdőaltiszt javasolta a régészeknek, hogy próbálkozzanak meg a barlang feltárásával. Az első próbaásatást Hillebrand Jenő ősrégész vezette 1912-ben. A kőeszközökön és kerámiatöredékeken kívül megtalálták egy három éves gyermek kulcscsontját is, ezért 1925-ig ötször is visszatértek a helyszínre, ahol további kő- és csonteszközöket találtak.
A munkát 1927-ben Saád Andor és Megay Géza folytatta. Ebben az időszakban került elő az a közel 80 mázsás tűzhely, amit a Nemzeti Múzeum régészeti osztályára szállítottak. A tüzelőgödörben a bükki kultúra cseréptöredékei között tengeri kagylóból készült ékszereket és huszonhét fiatal ember feltört, megpörkölődött csontjait is megtalálták. A több mint kétszáz csont a rituális kannibalizmus egyedülálló bizonyítéka.
Ezután még Kadić Ottokár 1929-ben, Győrffyné Mottl Mária 1938-ban ásott a barlangban.
A barlang tervszerű, részletes feltárását 1947-től Vértes László vezette. A kitöltés rétegződése és a rétegekben talált korjelölő állatmaradványok alapján megállapították a barlang történetét, meghatározták a három kultúrréteg korát, az akkor élt embercsoport(ok) jellemzőit.
Az Istállós-kői-barlang jelentőségét növeli, hogy a jégkori rétegekből előkerült 66 fajból álló fauna a leggazdagabb Európa aurignaci korú feltárásai közül; a mikrofaunájából 3 új emlős- és 20 új madárfajt írtak le.
forrás: elmenyekvolgye.hu
Megjegyzés küldése