Lillafüred szépséges természeti környezete sok írót és költőt ihletett meg, köztük József Attilát is. De vajon miért az ő szobra került a Palotaszálló függőkertjébe a vízesés mellé? Egy biztos, a történet épp olyan romantikus, mint maga a helyszín.
Lillafüred vízesése, a hegyek közt megbúvó smaragdzöld tó, a Palotaszálló és a gyönyörű erdőkkel borított hegyek mindenkit elvarázsolnak, és így járt József Attila is, aki 1933-ban járt ezen a romantikus helyen. Az Írók Gazdasági Egyesülete által szervezett első írótalálkozóra érkezett, mint vendég, az előadók között pedig ott volt többek közt Móricz Zsigmond és Kosztolányi Dezső is.
József Attila szobra a lillafüredi vízesés közelében
József Attila itt írta egyik leghíresebb szerelmes versét, az Ódát, persze ebben nemcsak a környezet, hanem egy hölgy jelenléte is segítségére volt. Bár a költő ebben az időben Szántó Judit élettársa volt, a találkozóra egyedül érkezett. Kapcsolatuk nem volt zökkenőmentes, és anyagi gondokkal is küzdöttek, így József Attilának felüdülés lehetett e táj szépségében elmerülni, és a szíve is megnyílt egy szintén itt tartózkodó másik hölgy iránt.
Marton Márta művészettörténész ihlette a híres verset, a kapcsolat pedig maradt plátói, viszont a költő fellángolása majdnem tragédiát okozott.
Miután József Attila hazatért Pestre valahogy Szántó Judit kezébe került a vers, és megtudta, hogy az nem hozzá szól. A szerelmi csalódás és az állandó anyagi nehézségek miatt Judit öngyilkosságot kísérelt meg. Bár a tragédia nem következett be, de a kapcsolatuk sem bírta már túl sokáig, 1936-ban végleg elváltak útjaik. Az Óda című vers viszont megszületett, amely a magyar irodalom egyik jelentős műve lett.
Lillafüred gyönyörű vízesése
A lillafüredi Palotaszálló függőkertjében a Költészet teraszán 2005-ben avatták fel József Attila szobrát, a költő születésének 100. évfordulójának alkalmából. A szobrot Varga Éva Munkácsy-díjas szobrászművész készítette, amelyen József Attila behunyt szemmel áll a vízesés közelében, mintha épp most írná a verset fejben. A terasz falának támaszkodó költő mellett az Óda című vers töredékei egy női alakban jelennek meg. A versben pedig a Mártához szóló szép képek mellett a Bükk szépségei is megjelennek, íme egy részlet:
"És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.
Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövő, fondor magányt
s a mindenséget."
Szöveg és fotó: Pálvölgyi Krisztina
forrás: Turista Magazin
Megjegyzés küldése