A végletek embere volt Kapisztrán János. Egyszerre volt jogtudós, zseniális hitszónok és vándorprédikátor, pápai engedéllyel felruházott inkvizítor, aszkétikus szegénységű ferences szerzetes és katona, aki a hit védelme érdekében fegyverrel a kézben harcolt a pogányokkal. Korabeli szokásjog alapján ilyenkor ha kellett, akár ölt is. Ezen a középkori ember nem szisszent fel, ezt teljesen normális dolognak tartotta. Gondoljunk csak arra, hogy a török elleni küzdelem jegyében hány magyar püspök vezetett hadat.
Kapisztrán Szent János (Festményrészlet, Pannonhalma)Rómától keletre, a hegyek között található Capestrano faluban, egy jómódú nemesi családba született, a faluról kapta a Kapisztráni nevet. Ifjú korában jogot tanult a perugiai egyetemen, a híres jogtudós, Pietro de Ubaldis tanítványaként. Bíró lett, majd a nápolyi törvényszék elnöke. Karrierje egészen Perugia kormányzói posztjáig vitte. Itt azonban megtört valami benne. A szomszéd tartományi központ, Rimini ura ugyanis 1412-ben elfogta és börtönbe vetette, ahonnan csak négy év múlva szabadult.
A fogság alatt volt ideje átgondolni az életét. Ahogy kitárult előtte a börtöncella, Szent Ferenc követői közé állt, méghozzá a rend szigorúbb, az egyéni aszkézist és a szegénységet különösen előtérbe helyező obszerváns ágágába.
Ettől kezdve egészen haláláig vándorprédikátorként élte életét. Először az itáliai inkvizíciónak segédkezett, aztán pápai engedéllyel Flandriában és a Német-római Birodalomban tevékenykedett. Bejárta Csehországot és Lengyelországot is, és mindenütt a lelkiismeret-vizsgálat fontosságát, a bűnök megbánását, a vezeklést és a keresztény hitnek a Róma által hitelesnek tartott megélését hirdette.
Prédikációit latinul mondta, beszédét egy tolmács fordította a hallgatóságának. Aszkéta életet élt. Gyalog és mezítláb közlekedett, napjában egyszer étkezett, alig aludt, és állandóan az önkínzó vezeklőövet viselte.
Kapisztrán a Jézus-monogramot (IHS) festette azokra a zászlókra, amelyek alatt a törökök ellen harcoltak (Fametszet)Kétségkívül korának egyik legnagyobb hatású prédikátora volt.
Magyarországra 1455-ben érkezett, hogy a pogány török elleni küzdelem keresztényi kötelességére hívja fel az emberek figyelmét. Fogadtatásáról kortársa, a szintén ferences szerzetes Giovanni di Tagliacozzo ezt írta: „Alig lépett be az országba, elé jött az egyházi ruhába öltözött papság, a bíboros és a másik érsek, püspökök, apátok, az egyházi prelátusok, ereklyékkel, sőt némely helyen még az oltáriszentséggel is, mindkét nembeli nép égő fáklyákkal, gyertyát, lobogót, faágat tartva, a harangok ünnepélyes zúgása közben, és a legnagyobb tisztelettel, örömkönnyek mellett, vidám énekszóval kísérték. Oly nagy tömeg gyűlt össze, hogy csak a szabad mezőn és a legnagyobb termekben fogadhatta őket.”
Kapisztrán Szent János szobra a budai Várban (Forrás: Wikipédia)Kapisztrán táborába nagyjából harmincezer keresztes gyűlt össze, főleg az Alföldről, hogy Hunyadi János hadaival karöltve küzdjenek a pogány török ellen. Az akkor már hetvenéves szerzetes is fegyvert fogott, és belevetette magát a harcba. Akik vissza akarták tartani, azoknak ezt kiáltotta: „Aki fél, meneküljön, én negyven évig szomjaztam, vártam és kerestem ezt az alkalmat!
1456. július 22-én győzedelmeskedtek Hunyadi János várvédő vitézei és Kapisztrán János keresztes seregei a Nándorfehérvárt ostromló Oszmán Birodalom seregei felett.
A nándorfehérvári csata után Kapisztrán gyóntatta és adta fel Hunyadira az utolsó kenetet, amikor a hadvezér pestisben megbetegedett. Két hónappal később a rettegett kór őt is elragadta. Betegágyán V. László király is meglátogatta. A Szerém vármegyei Újlakon temették el. Sírját a mohácsi csatatér felé tartó törökök meggyalázták.
Kapisztrán Jánost 1622-ben boldoggá, majd 1690-ben pápai bullával, 1724-ben pedig ünnepélyes külsőségek között szentté avatták. Kapisztrán Szent Jánost ma a tábori lelkészek védőszentjeként tiszteljük.
Kiemelt kép: A nándorfehérvári diadal. Ismeretlen 19. századi festő munkája (Forrás: Wikipédia)
forrás: MTI
Megjegyzés küldése