Az 1880 körül épült, majd 1964-ben helyreállított zsúpfedeles ház deszka oromzatán kovácscégér díszlik. A kőből készült műhelyhez fedett patkolószín csatlakozik. Belül nagyméretű kohó látható. A földbe ásott üllőtőke, a fújtató, a régi kovácsszerszámok az elmúlt időket idézi fel a látogatóban. A hagyomány szerint Egerbe menet már Mátyás király is itt patkoltatta meg lovát.
Verpelét város központjában, egy nagy téren, régi kovácsműhely áll, amely a helyi hagyomány szerint még Mátyás király idejében épült. A műhelyben és környékén végzett ásatás során vaseszközök csak a legfelső rétegből kerültek elő, míg mélyebben középkori cserepeket találtak,
A műhely XV. századi eredetére tehát nincs bizonyítékunk: az előkerült leletek arra vallanak, hogy ezen a területen volt az egykori középkori falu is és lehetséges, hogy ezen a tájon - ha nem is pontosan a mai helyén - kovácsműhely állott. Ennek nyomát őrizte meg a népi emlékezet.
Formáját, építőanyagát tekintve a XVIII század végén, vagy a XIX, század elején épülhetett. A kovácsműhelyt a XIX. században építették, nemzedékeken keresztül a Jakab családból kerültek ki kovácsai. Az ő szerszámaikkal rendezték be a műhelyt 1964-ben a XX. század eleji állapotnak megfelelően.
A múlt században, vagy azt megelőzően, itt dolgozott kovácsokról nem maradtak fenn adatok. Az utóbbi fél évszázadban többen dolgoztak a műhelyben: Nagy József, Simon László, Jakab Ernő, Pintér Béla, 1959-ben a műhely a községi tanács kezelésébe került és hosszú ideig üresen állt, később terményraktárnak használták.
A műhely kőből készült építmény, amely a patkolószínnel 9 méter hosszú és 6,6 méter széles. A voltaképpeni műhely hossza 665 cm, ehhez csatlakozik két oldalfallal a fedett patkolószín 235 cm hosszúságban. Magassága 490 cm.
A műhely jobb sarkához kapcsolódik a kőből felfalazott 300 x 240 cm méretű kohó. Ezen a részen a műhely külső falába kis nyílást vágtak a hosszabb vasak számára, A műhelyen kétfelé nyíló deszkaajtó van, magassága 185 cm. Az ajtódeszkákat hordó- és állatbélyegző vasakkal sütögették tele, az ajtógerendában több fúrt lyuk látható és rozsdás patkószegekkel verték tele.
A műhely két oldalán, egymással szemben, két kis, 35 cm belméretű ablakot láthatunk, kívül behajtható fatáblákkal. A meglehetősen elhanyagolt állapotban lévő épületet az Országos Műemléki Felügyelőség 1964-ben eredeti formájában állította helyre.
A Dobó István Vármúzeum 1963-ban megvásárolta Jakab Ernő helybeli kovácsmester szerszámait, amelynek egy részét apja, Jakab Péter készítette 1830-1890 között.
bővebben, ITT olvashatsz: https://mindenamieger.blogspot.com/2016/09/verpeleti-kovacsmuhely-muzeum-fotok.html
Verpelét város központjában, egy nagy téren, régi kovácsműhely áll, amely a helyi hagyomány szerint még Mátyás király idejében épült. A műhelyben és környékén végzett ásatás során vaseszközök csak a legfelső rétegből kerültek elő, míg mélyebben középkori cserepeket találtak,
A műhely XV. századi eredetére tehát nincs bizonyítékunk: az előkerült leletek arra vallanak, hogy ezen a területen volt az egykori középkori falu is és lehetséges, hogy ezen a tájon - ha nem is pontosan a mai helyén - kovácsműhely állott. Ennek nyomát őrizte meg a népi emlékezet.
Formáját, építőanyagát tekintve a XVIII század végén, vagy a XIX, század elején épülhetett. A kovácsműhelyt a XIX. században építették, nemzedékeken keresztül a Jakab családból kerültek ki kovácsai. Az ő szerszámaikkal rendezték be a műhelyt 1964-ben a XX. század eleji állapotnak megfelelően.
Verpelét, 1966. július 3. Kovácsmúzeum a falu központjában, mellette érdeklődők állnak. Az épület egyik végén a kéménnyel ellátott kovácsműhely, másikon fedett patkolószín látható. A kovácsműhelyt eredetileg a 19. században építtette a Jakab család, akik nemzedékeken keresztül a falu kovácsai voltak. A Kovácsmúzeum őrzi a család eredeti berendezési tárgyait és szerszámait. MTI Fotó: Járai RudolfA műhely a telekkönyv tanúsága szerint az úrbéres telkes gazdák tulajdona volt és hozzátartozott a mögötte álló kovácslak is.
A múlt században, vagy azt megelőzően, itt dolgozott kovácsokról nem maradtak fenn adatok. Az utóbbi fél évszázadban többen dolgoztak a műhelyben: Nagy József, Simon László, Jakab Ernő, Pintér Béla, 1959-ben a műhely a községi tanács kezelésébe került és hosszú ideig üresen állt, később terményraktárnak használták.
A műhely kőből készült építmény, amely a patkolószínnel 9 méter hosszú és 6,6 méter széles. A voltaképpeni műhely hossza 665 cm, ehhez csatlakozik két oldalfallal a fedett patkolószín 235 cm hosszúságban. Magassága 490 cm.
A műhely jobb sarkához kapcsolódik a kőből felfalazott 300 x 240 cm méretű kohó. Ezen a részen a műhely külső falába kis nyílást vágtak a hosszabb vasak számára, A műhelyen kétfelé nyíló deszkaajtó van, magassága 185 cm. Az ajtódeszkákat hordó- és állatbélyegző vasakkal sütögették tele, az ajtógerendában több fúrt lyuk látható és rozsdás patkószegekkel verték tele.
A műhely két oldalán, egymással szemben, két kis, 35 cm belméretű ablakot láthatunk, kívül behajtható fatáblákkal. A meglehetősen elhanyagolt állapotban lévő épületet az Országos Műemléki Felügyelőség 1964-ben eredeti formájában állította helyre.
A Dobó István Vármúzeum 1963-ban megvásárolta Jakab Ernő helybeli kovácsmester szerszámait, amelynek egy részét apja, Jakab Péter készítette 1830-1890 között.
bővebben, ITT olvashatsz: https://mindenamieger.blogspot.com/2016/09/verpeleti-kovacsmuhely-muzeum-fotok.html
Megjegyzés küldése