A hivatalos történetírás az 1290. július 23-án megkoronázott III. András királyt az Aranybullát kiadó II. András király unokájaként tartja számon. A Bánk Bánból is ismert Gertrudis királyné halálát követően II. Andrásnak két további felesége is volt, az utolsót Estei Beatrixnak hívták, akitől a történetírók szerint a király életének utolsó éveiben fia született, akit Utószülött István hercegként őrzött meg az utókor.
Az Árpád-házi herceg anyjával külföldre menekült, majd később beházasodott a velencei Morosini családba, és feleségétől, Tomasinától egy fiúgyermeke született, akit – nagyapja után – Andrásnak neveztek el, írja a Rubicon. István herceg születése idején II. András már 60. életévében járt. A történet itt válik érdekessé, ugyanis már a kortársak is felvetették, hogy
nem is II. András, hanem Estei Beatrix királyné feltételezett szeretője, Ampod fia Dénes nádor lehetett az utolsó Árpád-házi király vér szerinti nagyapja.
Ugyanakkor a pletykákkal maga a királyné is tisztában volt, aki épp emiatt kényszerült elhagyni az országot. A Velencében élő András herceget többször megpróbálták felhasználni Kun László király (ur. 1272-1290) ellenében, azonban 1278-as és 1290-es hatalomátvételi kísérlete egyaránt kudarcot vallott. Többen is kétségbe vonták III. András törvényes származását annak ellenére, hogy koronázása érvényes volt, valamint az uralkodónak a trónra lépését követően is több trónkövetelővel kellett szembe néznie, például az Anjou-házból származó Martell Károllyal, vagy az első Habsburg német-római császár, I. Rudolf fiával, Albert herceggel.
III. András mindannyiszor legyőzte a vetélytársait, azonban a magyar kiskirályok lázadásai is megnehezítették uralkodását, így végül csak 1298-ra sikerült megszilárdítania hatalmát, nem sokkal 1301-ben bekövetkezett halála előtt.
Kiemelt kép: III. András király (Fotó: Facebook)
forrás: hirado.hu
Megjegyzés küldése