Ma amikor világszerte az olvasást ünnepeljük, őszintén hányszor jutnak eszünkbe ilyenkor a gyerekeink, akiknek a kezében a könyv helyett sokszor a mobil világít? Két kamasz anyukájaként sokszor érzem, hogy szülőként két világ között egyensúlyozunk. Az egyik oldalon ott a papírillatú könyv az esti mesék emlékeivel, a másikon a végtelen görgetés a telefon kijelzőjén a közössségi platformok között...
Szeptember 8-án ünnepeljük az Olvasás Világnapját, amelyet az UNESCO hozott létre, hogy felhívja a figyelmet az írás-olvasás jelentőségére. A mai nap alkalmat kínál arra, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan változtatta meg az olvasási szokásainkat a digitális korszak, és milyen félelmeket hordoz magában a képernyők világa, különösen, ha a gyermekeink jövőjéről van szó. Amikor a gyerekeim még kicsik voltak, az esti mese szinte szent volt nálunk. A nap fénypontja volt, amikor összebújtunk az ágyban, és előkerült a sokat lapozott mesekönyv. Sokszor előfordult, hogy ugyanazt a történetet elolvastam nekik ötödször is egymás után, de sosem éreztem tehernek. Tudtam, hogy ezek az együtt töltött percek nemcsak a képzeletüket építik, hanem a mi szeretetetteljes kapcsolatunkat is.
Most, hogy kamaszok, egészen más a helyzet. Az esti mesét már régen felváltotta a mobil a kezükben, s ha belépek a szobájukba, sokszor azonnal a kijelző villan fel. Egy pillanatra mindig összeszorul a gyomrom: vajon lesz még hely az életükben a könyveknek? Vagy végleg beszippantya őket a digitális világ?
Őszintén szólva sokszor elgondolkodom magamban, elég jó szülő vagyok-e, hogy enged(t)em őket netezni, játszani, csetelni? De mi van, ha túl sok időt töltenek képernyő előtt, és emiatt lemaradnak a fontos dolgokról, az elmélyült gondolkodásról, a kreatív játékról, az igazi beszélgetésekről?
A papír alapú olvasás másfajta agyi működést kíván, lassabb, elmélyültebb folyamat. Amikor együtt olvasunk egy könyvet, nemcsak a történet szövődik, hanem a kapcsolat is: beszélgetünk, kérdezünk, megállunk egy-egy gondolatnál. Ez a fajta közös élmény nehezen pótolható digitális formában.
A digitális félelmeink gyökerei
Szülőként gyakran érezzük, hogy lemaradunk, ha nem engedjük a gyereket a digitális világba. Félünk attól, hogy társaihoz képest hátrányba kerül, ha nem ért a legújabb alkalmazásokhoz. Ugyanakkor bennünk van a másik félelem is, mi lesz, ha a képernyő elnyeli azokat az órákat, amelyeket egykor mesekönyvek, társasjátékok vagy közös séták töltöttek ki? Az erre vonatkozó kutatások vegyes képet mutatnak. Egyfelől a digitális kompetencia ma már valóban alapfeltétel, másfelől az is igaz, hogy a túlzott képernyőhasználat összefügghet az alvászavarral, szorongással és a figyelem gyengülésével. Ez a kettősség erősítheti szülőként bennünk digitális félelmeinket.
Amikor mégis győz a könyv
Nem adtam fel. Néhány hete közösen választottunk egy rövidebb regényt, amit mindannyian elolvastunk, és vacsora közben beszélgettünk róla. Meglepő módon bejött. Először persze csak a szokásos morgás ment: „Nincs nekem erre időm…” De amikor a fiam egyszer csak elkezdte fejtegetni, hogy ő máshogy oldotta volna meg a főhős helyzetét, titokban hatalmasat sóhajtottam: működik! A könyv még mindig képes párbeszédet indítani köztünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy a telefon eltűnt volna az életükből. Messze nem. De rájöttem, hogy nem a teljes tiltás a cél, hanem az egyensúly. Ha el tudjuk érni, hogy a könyv és a digitális világ kiegészítse egymást, akkor talán nem kell attól félnünk hogy elvesznek a gyors görgetések és a like-ok között.
Képernyőmentes szigetek a hétköznapokban
Bevezettük a „kütyümentes vacsorát” amikor nincs telefon az asztalon. Nem mindig könnyű betartani, de amikor sikerül, sokkal többet beszélgetünk. És igen, előfordul, hogy csak a sulis pletykákról vagy a kedvenc sorozatuk legújabb részéről van szó, de mégis beszélgetünk. Magam is próbálok minden napra beiktatni egy kis olvasást, mert észrevettem, ha engem olvasni látnak, nagyobb eséllyel nyúlnak ők is egy könyv után. A példamutatás többet ér, mint bármilyen tiltás.
Miért fontos még mindig az olvasás?
„A könyv olyan, mint egy edzőterem az agynak.” - valami olyat ad, amit a képernyő nem tud. Nem kínál kész képeket, hanem beindítja a képzeletet. Nem pörög másodpercenként, hanem lassulásra kényszerít. És ami a legfontosabb: közös történeteket ad, amikről később is beszélgethetünk.
Az olvasásnak olyan előnyei vannak, amelyeket semmilyen applikáció nem tud teljesen helyettesíteni:
- Nyelvi gazdagodás – egy gyerek szókincse az olvasás által többszörösen megnőhet.
- Empátia fejlődése – amikor történetek szereplőinek érzéseit, dilemmáit követjük, gyakoroljuk a beleélést.
- Kreativitás – a képernyő kész képeket ad, a könyv viszont a képzeletet dolgoztatja meg.
- Közös élmények – egy esti mese vagy egy közös családi felolvasás nemcsak szórakoztat, hanem biztonságot adó rituálé is.
Egyensúly a digitális és a papíralapú világ között
Néhány bevált tipp, mely segíthet ezt megtalálni:
- Képernyőmentes zónák – például étkezéseknél, lefekvés előtt vagy családi programokon.
- Napi olvasási rutin – akár 15 perc is sokat jelent, ha rendszeres.
- Digitális olvasás is számít – e-book, hangoskönyv vagy online mesék is gazdagíthatják a gyerek nyelvét, ha mértékkel fogyasztja.
- Szülői példa – ha a gyerek látja, hogy mi magunk is olvasunk, nagyobb kedvvel nyúl a könyvhöz.
- Közös beszélgetések – egy mese vagy könyv elolvasása után beszélgessünk róla velük, ez segít a kritikus gondolkodásban.
Az olvasás világnapja jó alkalom arra, hogy kicsit megálljunk, és újraértékeljük: milyen szerepet szánunk a könyveknek a mindennapjainkban. A digitális félelmeink valójában nem a technológiáról szólnak, hanem arról, hogy elveszítjük-e a közös élményeket, az elmélyülést és a csendet. Ha ezekre tudatosan figyelünk, a könyvek és a digitális világ nem egymás ellenségei lesznek, hanem kiegészítik egymást, gazdagabbá téve gyermekeink életét.
Az összeállítás eredeti helye, forrása: - Király Nóra blogja
Megjegyzés küldése