Eger bár közel sem a legnagyobb városaink közé tartozik, mégis rengeteg a látnivaló, sőt, a magyarok egyik kedvenc úti célja. Nem meglepő, ugyanis a híres egri borok mellett itt található régi történelmi dicsőségünk színtere is, az egri vár.
A vár története
Kevesen tudják, de az egri vár a leghosszabb ideje régészeti kutatások alatt álló helyszínek egyike Magyarországon. Az erődítmény hihetetlenül gazdag múltjának feltárását még Ipolyi Arnold kezdte el 1865-ben, ám ennek ellenére az épületegyüttesnek máig vannak feltáratlan részei. Az egri Várhegyen a 13. században csak kisebb erősség volt, a magas kőfalakat az országos újjáépítés részeként, az egri püspök parancsára emelték.
A kőfalak pedig nem másból, mint az Egri borvidéken található riolittufából - vulkánkitörésekkor felszínre került magmás kőzet - készültek, ugyanis ez a kőzet könnyen munkálható, azonban kevésbé fagyálló.
Talán ennek is köszönhető, hogy a leomló részek miatt a vár rendszeres karbantartást igényelt.
A XI-XII. század fordulóján kezdtek hozzá a román stílusú székesegyház, püspöki kápolna és palota építéséhez a királyi udvarház mellett. A katedrális és a káptalani kerengő valamint a püspöki palota épületegyüttese száz év alatt, Katapán püspök korára készült el.
A XIII. század elején a székesegyháztól és kerengőjétől nyugatra felépült a püspökvár.
A kőfalakkal körülvett egri várFotó: Komka Péter / MTI/Komka Péter
A tatárjárás során az egri püspöki központ súlyos károkat szenvedett. A katedrálist és a püspökvár újjáépítését Lampert püspök kezdte meg a XIII. század második felében és a XIV. század elején utódai fejezték be. A XIV. század közepén Dörögdi Miklós püspök a várban új palotákat emelt és az egész dombot egy hosszú kőfallal vette körül, amely már a püspöki központ körül épült városrésznek is védelmet biztosított. A XV. század közepén dúló polgárháború harcaiban a székesegyház és a vár is megsérült. Perényi Péter 1548-ban adta vissza a várat Oláh Miklós püspöknek és Ferdinánd királynak, akik Dobó Istvánt nevezték ki az erődítmény élére, aki helyreállított az 1541-es tűzvész okozta károkat és folytatta a védőművek kiépítését.
Ezeknek a munkáknak is köszönhető, hogy 1552-ben a védők eredményesen szállhattak szembe a török túlerővel.
A törökök kivonulása után, a XVII. század végén és a XVIII. században folytak még katonai építkezések, de 1702-ben a külső várat le is bontották – olvasható az NVKP az oldalán.
A középkori püspökvár és az erőd maradványait leginkább csak a XX. századi régészeti kutatásoknak köszönhetően ismerhetjük.
bővebben az összefoglaló eredeti helyén olvashatsz: - ORIGO
Megjegyzés küldése