Bódi Mária Magdolna Szigligeten 1921. augusztus 8-án, rendkívül szegény családban látta meg a napvilágot. Szülei uradalmi cselédek voltak. Ahogy a nevét őrző honlap írja, édesapja hadifogolyként, papírok nélkül érkezett az országba, ezért a szülők nem köthettek sem polgári, sem egyházi házasságot – így a három testvér, Magdi, a két évvel idősebb Gyula és öccsük, János, házasságon kívül született gyermek volt. Idézett életrajból tudjuk, hogy
Litér, 2005. április 3. Paskai László akkori bíboros ünnepi szentmisét tart a Veszprém megyei Litéren, ahol Bódi Mária Magdolna 60 éve történt vértanúságáról emlékeztek meg, valamint Magyar boldogok a 20. században címmel tanácskozást tartottak (Fotó: MTI/Nagy Lajos)már gyermekkorától fogva két dolog vezérelte: egyrészt a Jézus iránti elkötelezettség, másrészt a rászorulók iránti odaadás.
Kislány volt még, amikor Köveskálon felfigyelt egy árvára, akit nagyszülei neveltek, a család nagy szegénységben élt. Magdi elhatározta, hogy végigkoldulja a falut, hogy meleg ruhát vehessen a kisgyermeknek – terve pedig sikerrel járt.
Boldoggá avatási ügyének posztulátora (kérelmezője), Cristiana Marinelli mindezt így összegezte egy lapinterjúban: „A vallás távol állt a környezetétől, apja ateistának vallotta magát, erkölcsileg is messze volt a vallásos hozzáállástól. Természetesen voltak segítő tényezők is, az iskolai hittanórák, az édesanyja, aki megtanította őt és két testvérét imádkozni, elvitte őket a templomba. Megdöbbentő Magdi mély odaadása, amely már nagyon kicsi korától kezdve jellemezte, és az, hogy az öccsét is magával ragadta a lelkesedése.
Kilométereket tett meg gyalog a templomig, semmilyen időjárás nem tartotta vissza.”
A posztulátor a lapinterjúban arra is kitért, hogy Bódi Mária Magdolna „órákon át imádkozott, még az alvás idejét is feláldozta, hiszen napközben sok volt a dolga, iskolába járt, segített édesanyjának a házimunkákban. Anyja sokszor látta, hogy az ágyában imádkozik, egy éjjel pedig úgy talált rá, hogy az ajtófélfának támaszkodva aludt, mert imádság közben érte az álom. Különleges az is, hogy
mindig vidám, örömteli volt, mosolygott, figyelt a többiekre, ezért nagyon szerették. Ma empatikusnak neveznénk.
A felnőttek és a gyerekek is szerették, hihetetlen erővel vonzotta magához az embereket, mert nagyon szelíd és alázatos volt, ugyanakkor a hitéből fakadó határozottság és lelkesedés hatotta át az életét.”
Házasságon kívül született gyermekként az akkori rendi szabályok miatt nem lehetett szerzetes, ennek ellenére 1941. október 26-án, Krisztus Király ünnepén visszavonhatatlan szüzességi fogadalmat tett. Egy évvel később avatták a Mária Kongregáció tagjává: a jezsuiták által kezdeményezett katolikus vallásos közösség célja az volt, hogy a tagokat, elsősorban a fiatalokat a Mária-tisztelet gyakorlása által az önmegszentelés és az apostolkodás magasabb fokára vezesse.
A fűzfőgyártelepi, majd később a litéri, több ezer embert foglalkoztató Nitrokémia Rt. munkásnőjeként szervezte a Katolikus Dolgozó Lányok Szövetségét, amely
Bódi Mária Magdolna vezetésével a balatonfüredi katonakórház betegeinek élelemcsomagokat készítettek, a környék mélyszegénységben élő gyerekeinek ruhákat varrtak, ápolónői tanfolyamot szerveztek.
1944-ben a front egyre közeledett családja akkori lakóhelyéhez, Litérhez, és mind aggasztóbb híreket lehetett hallani a frontkatonák nőkkel szembeni atrocitásairól. A szovjet csapatok végül 1945. március 23-án érkeztek meg a településre, ahol a lány néhány asszonnyal és gyerekekkel együtt a helyi kastély udvarán kialakított óvóhely lejáratánál tartózkodott, amikor két fegyveres szovjet katona támadt rájuk. Bódi Mária Magdolna
a többiek védelmében is ellenállt, ezért lelőtték. Társaiért, édesanyjáért aggódott: „Édesanyám menjenek innen, én most már meghalok!”
– mondta a jelenlévők későbbi visszaemlékezése szerint. A szovjet katona még több golyót eresztett belé, a lány pedig két karját az ég felé tárva e szavakkal fejezte be földi életét: „Uram, Királyom! Végy magadhoz!” Zsebében ujjai a rózsafüzért szorították. Az utolsó golyó a szívét találta el.
A szombati boldoggá avatás veszprémi helyszíneiAz emlékezetét felidéző honlap szerint
zarándokhellyé vált sírja az alig 2000 lelkes Litér temetőjében áll, ahol minden évben ünnepséggel és zarándoklattal emlékeznek meg Magdiról.
„Szüzességi fogadalmával Magdi örök hűséget esküdött Istennek. Készségesen ment sugározni az Isten- és az emberszeretetet a gyárba” – áll annak a szobornak a talapzatán, amelyet vértanúságának helyszínén, a település egykori kastélyának udvarán állítottak fel 2005-ben.
Ahogy a Mindszenty Alapítvány honlapja felidézi: „Életáldozatának ereje szinte azonnal megmutatkozott: halála után két héttel szülei szentségi házasságot kötöttek.
Tiszta életének és halála körülményeinek ismeretében Mindszenty József akkori veszprémi püspök egyházmegyei vizsgálatot indított.
A dokumentumok végül nem jutottak el Rómába, és az ismert történelmi körülmények folytán évtizedekig beszélni sem lehetett a vértanú munkáslányról. Az eljárás 1990-ben újraindult, de a korabeli dokumentumok csak hiányosan álltak rendelkezésre. 2010-ben a veszprémi székesegyház irattárából váratlanul előkerült a latin nyelvű iratcsomó, ami új lendületet adott az eljárásnak.”
A nemrég elhunyt Ferenc pápa 2024. május 23-án felhatalmazta a Szenttéavatási Dikasztériumot, hogy kihirdesse Bódi Mária Magdolna boldoggá avatására vonatkozó dekrétumot.Magát a kanonizálását engedélyező dekrétumot is Ferenc pápa írta alá. Eszerint
„Isten szolgálója, Bódi Mária Magdolna világi hívő vértanú, a hit iránti gyűlölet miatt halt meg 1945. március 23-án, Litéren”.
A hír nyilvánosságra kerülése után Udvardy György veszprémi érsek kiemelte: Bódi Mária Magdolna élete ma is ragyogó példája annak, hogyan lehet a tisztaságot, a szeretetet és a hitet a legsötétebb időkben is megőrizni.
Megjegyzés küldése