Festőművésznek készült, aztán a jogi egyetemre indult, de tandíját elmulatta, börtönben is ült A céda és a szűz című kisregényének „szeméremsértő” stílusáért. Volt saját kabarétársulata és fellépett zenehumoristaként a közkedvelt író. Ma 137 éve született Tersánszky Józsi Jenő.
“Hallod-e végzet, titok, élet, lélek, Nincs alakod, amiben féllek!” – szól az Állok itt egymagam az úton című 1917-ben született Tersánszky Józsi Jenő vers első sora. A Kossuth-díjas íróé, akinek líráját kevéssé ismerjük, annál inkább regényeit, különösképp a magyar századforduló kisvárosi életében megjelenő, sajátságosan kalandos életpályát befutó Kakuk Marci alakját.
Tersánszky Józsi Jenő nem kevésbé bohém életútja 1888. szeptember 12-én kezdődött egy nagybányai polgári családban.
Tersánszky valójában festőművésznek készült, szülei azonban nem támogatták törekvéseit, úgy látták, jobb, ha igazi foglalkozás után néz. Így lett jegyzőgyakornok két éven át Szapáryfalván, egy évig pedig joggyakornok Nagybányán. Szinte egyenes út vezetett volna a jogi egyetemre, de Tersánszkynak nem tellett a tandíjra: az összeget ugyanis egyszerűen elmulatta, és nem mellékesen segédmunkásnak állt be.
De ekkor már kacérkodott az írással is, a Nyugatban jelent meg első novellája 1910-ben, egy évvel rá pedig saját novelláskötete. Az első világháború némileg megszakította pályáját, katonának állt, harcolt Galíciában és az olasz fronton is, 1918-ban hadifogoly lett. Csak 1919 tavaszán térhetett haza. A harcok alatt sem szakított az írással: 1916-ban jelent meg kisregénye, a Viszontlátásra, drága!, amely egycsapásra ismert íróvá avanzsálta.
A hazatérés után – dacára ismertségének – azonban alig kapott munkát, ezért 1921-ben öngyilkosságot kísérelt meg, a Dunába vetette magát. Szerencsére azonban győzött az életösztöne, kiúszott a folyóból. Az újságok megírták az esetet: ennek köszönhető, hogy Tersánszky megismerhette első feleségét, bizonyos Molnár Sárit. A nőt ugyanis annyira meghatotta Tersánszky története, hogy levelet írt az írónak. Ebből a kapcsolatból végül szerelem és házasság született.
1921-ben jelent meg fő műve, a Kakuk Marci első kötete, 1922 nyarától pedig már a Nyugat főmunkatársa volt. Színházi szerzőként is debütált, 1927-ben börtönbe került A céda és a szűz című kisregényének szeméremsértő stílusáért…
Saját regös együttese is volt, valamint megalakította a Képeskönyv Kabaré társulatát, és zenehumoristaként is vállalt fellépéseket. A II. világháború után bárokban lépett fel, dolgozott a Magyar Rádió Gyermekújság rovatának és arról álmodozott, hogy artistaként, hangszervirtuózként vagy feltalálóként lesz világhírű. z
Tersánszky igazi örökifjú volt, gyakorta tűnt fel Budapest éjszakai életében, kedvelte a kocsmák, piacok különös hangulatát, 1950-től esztendőkig kiszorult az irodalmi életből, ekkor főleg báb- és mesejátékokat írt. Elvesztette betegeskedő feleségét, akit egyébként haláláig ápolt. Később 77 évesen (!) újranősült, de ekkor már ő is gyakorta betegeskedett, végül 1969. június 12-én örökre eltávozott.
forrás: Sz.B./hirado.hu
Megjegyzés küldése