A töklámpásokkal, különféle kosztümökkel, kísértethistóriákkal, és a modern korban horrorfilmekkel ünnepelt halloweennek pogány gyökerei vannak, így nem meglepő, hogy szinte minden jellegzetessége az ilyen hiedelmekhez kapcsolható.
A halloween eredete a samhain ősi kelta fesztiválra tekint vissza. A mai Írország, Egyesült Királyság és Észak-Franciaország területén 2000 éve élt kelták november 1-jén ünnepelték az újévet. Ez a nap a nyár és a betakarítás végét, illetve a sötét, hideg tél kezdetét jelezte. Az évnek eme szakát gyakran az emberi elmúlással hozták kapcsolatba. A kelta hiedelmek szerint az újévet megelőző éjszakán elmosódik a határ az élők és holtak világa között.
Druidamaszk a Salisbury-síkságon 2013-ban egy résztvevőnél. (Fotó: Reuters/Kieran Doherty)
Október 31-én ülték meg a samhaint, amikor is hitük szerint az elhunytak szellemei visszatértek a földre. A túlvilági lelkek jelenléte amellett, hogy bajt okozott és károsította a termést, a druidáknak és kelta papoknak megkönnyítette a jövőbelátást - legalábbis ők úgy hitték. A próféciák pedig nagyon fontosak voltak a természeti világ változékonyságától függő embereknek – írja History magazin.
Az esemény tiszteletére a druidák óriási, szent máglyákat állítottak össze, az emberek köréjük gyűltek, termést és állatokat égettek el a kelta isteneknek áldozatul. Az ünneplés alatt kosztümöket viseltek, főként állatbőröket és fejeket, illetve megpróbáltak jósolni egymásnak.
Kr. u. 43-ra a Római Birodalom meghódította a kelta területek nagy részét. Négyszáz éves uralmuk alatt két római eredetű fesztivál épült be a samhain hagyományos kelta ünnepébe. Az egyik a feralia, egy kései októberi nap, amikor a római hagyományok szerint az elhunytakra emlékeznek. A másik a pomona, a gyümölcsök és fák római istennőjének ünnepe. Pomona szimbóluma az alma. Összeolvadása a samhainnal valószínűleg megmagyarázza a halloweenkor játszott almavadászatot. (Egy dézsába vizet öntenek, almákat raknak bele, a játékosoknak fogukkal kell kihalászniuk a lebegő gyümölcsöket. Kezüket nem használhatják, gyakran hátra is kötözik.)
Kovács László elefántgondozó figyeli, amint Jumanee, a kétéves afrikai elefánt (Loxodonta africana) megpróbál hozzájutni egy halloween-tökbe rejtett csemegéjéhez a Nyíregyházi Állatparkban 2009-ben. (MTI Fotó: Balázs Attila)
609. május 13-án IV. Bonifác pápa a római Pantheont az összes keresztény mártírnak ajánlotta a felszenteléskor, létrejött a mindenmártírok napjának katolikus ünnepe. III. Gergely pápa (731-741) később kibővítette a fesztivált, amely így már felölelte az összes szentet és mártírt, az ünnepnapot pedig május 13-ról november 1-jére helyezte át.
A 9. századra a kereszténység befolyása kiterjedt a kelta tartományokra is, fokozatosan egybeolvadt a régebbi kelta rítusokkal vagy kiszorította azokat. 1000-ben az egyház november 2-át tette meg halottak napjának (All Souls’ Day) az elhunytak tiszteletére. A samhainhoz hasonlóan máglyákkal, parádékkal, szenteket, angyalokat, ördögöt ábrázoló kosztümökkel ünnepelték. A mindenszentek napját All-hallows vagy All-hallowmasnak is nevezték (a középangol Alholowmesse után, ami szintén mindenszentek jelentéssel bír), a megelőző éjszakát pedig All-hallows Eve-ként, végezetül Halloweenként kezdték emlegetni.
A brit History Magazine szerint Angliában a halloweent hagyományosan gyerekjátékokkal, kísértettörténetekkel, és zöldségekbe vájt arcokkal ünnepelték. Ezeket később már belülről megvilágították gyertyával, és kitették az ablakokba a gonosz lelkek elijesztésére.
Kosztümös gyerekek várakoznak cukorkára halloweenkor New Yorkban. (Fotó: Reuters/Shannon Stapleton)
A halloweeni szimbólumoknak, szokásoknak kétségtelenül nagy hatása volt a nyugati kultúrára is. Amerika korai történetében azonban az erős keresztény örökség miatt nem volt helye. A 20. századig nem is gyakorolták széles körben. Kezdetben csak kisebb ír-katolikus településeken jelent meg, majd amikor több ezer ír bevándorló érkezett Amerikába az ír burgonyavész idején, magukkal hozták szokásaikat, amelyeket lassacskán az amerikaiak is átvettek. A halloween egyébiránt csak Írországban nemzeti ünnep, amelyet tűzijátékkal ünneplenek, a gyerekeknek pedig egész héten iskolai szünet van - írja a CBN News.
A tökfaragás szokása egyesek szerint visszavezethető a boszorkányokra, akik koponyákra helyezett gyertyákkal világították be a gyülekezeteikhez vezető utat. Az írek között a legenda Ír Jackről szól, ami megmagyarázza a töklámpás angol elnevezését (jack-o’-lantern) is. Eszerint a Jack néven ismert zsugori szeszkazán átverte az ördögöt, rávette, hogy másszon fel egy almafára gyümölcsért, majd keresztet vájt a fatörzsbe, meggátolva lejövetelét. Aztán rákényszerítette, hogy esküdjön meg rá, nem jön el lelkéért, amibe ő vonakodva bele is egyezett.
Miután Jack meghalt, a mennyek kapuja bezárult előtte részeges életmódja és önzősége miatt. Az ördöghöz küldték, aki szintén elutasította, megtartván ígéretét. Mivel pedig nem volt, hova mennie, a földön kénytelen kóborolni. Miközben tarlórépát majszolva kifelé tartott a pokolból, az ördög izzó parazsat hajított utána. A szenet behelyezte a tarlórépa belsejébe, azóta pedig ezzel a töklámpással (jack-o’-lantern) járja a földet, nyughelyet keresve. Végezetül tökök váltották fel a tarlórépát, mivel sokkal könnyebb belsejükben szimbolizálni a pokolbéli szenet.
Töklámpások a Hősök terén 2011-ben. (Fotó: Reuters/Szabó Bernadett)
A tökfaragás mellett a halloween egyik legismertebb aspektusa a trick-or-treat koncepciója (magyarul talán leginkább a „cukorkát vagy csínyt” esetleg „csokit vagy csínyt” fordítással lehet jelentését visszaadni). Eme tradícióra is több ősi gyakorlat utal. Az egyik elmélet szerint azon alapszik, hogy a boszorkányoknak össze kellett lopkodniuk az összejöveteleikhez szükséges dolgokat. Emellett összekapcsolható a pogány hiedelemvilágban - sőt még a katolikusban is - az elhunytak szellemeivel. Például az élők házába bezsúfolódó szellemeket a druidák hite szerint lakomával kell várni, aminek végén a lelkeket reprezentáló maszkos, kosztümös falusiak kivezették a településről a túlvilágiakat.
Halloweent emellett olyan éjszakának tartották, amikor a csínytevő és gonosz lelkek is szabadon vándorolnak. A modern poltergeist-mítoszhoz hasonlóan, ezek a csintalan kísértetek különféle csínyekkel „boldogították” az élőket, ezért ajánlatos volt kosztümök mögé bújni előlük. A maszkok és kosztümök viselése részben a szellemek elijesztését, részben az élők felismerését volt hivatott megakadályozni.
A kosztümöket az ünneplők arra is felhasználták, hogy ne ismerjék fel őket a pogány fesztiválokon, illetve, hogy „személyiséget” válthassanak, ezáltal kommunikálhassanak a túlvilággal. A maszkviselő ezenfelül álcájával magához vonzhatta a maszk és kosztüm által reprezentált állatot, hogy aztán magába olvassza erejét. Eme forgatókönyv szerint a halloweeni kosztümök eredete talán a kelta druidák szertartásainak résztvevőire vezethető vissza, akik állatfejeket és –bőröket viseltek bizonyos állatok erejének megszerzéséhez.
Illusztráció - Druida sétál a kövek felé Stonhenge-nél a téli napfordulós ünnepségre. (Fotó: Reuters/Kieran Doherty)
A hagyomány részben magyarázható egy középkori katolikus gyakorlattal is, amelynek során mindenszentekkor bemutatták a szent relikviákat. Mivel a szegényebb templomok nem engedhették meg maguknak az ilyen relikviákat, ezért az egyháztagok öltöztek be védőszenteknek, a többiek angyaloknak és ördögöknek, és így vonultak fel a templomi temetőben.
A háztól házig masírozás és a finom falatok megszerzése is a druidákra vezethető vissza, akik a hatalmas máglyákhoz szükséges anyagokat összegyűjtötték. Emellett kapcsolódik a purgatórium katolikus koncepciójához, és az úgynevezett „léleksütemény” kéregetéséhez is. Angliában és Írországban a „lelkezés” középkori szokása során a szegény emberek Hallowmas (november 1.) estéjén bekopogtak a házakba, és némi élelemért cserébe imádságot mondtak az elhunytakért.
A csíny maga pedig kifejezetten ahhoz a hiedelemhez kapcsolódik, hogy a szellemek és boszorkányok eme különleges éjszakán rossz tréfákat űznek. Például, ha az élő nem ad nekik ételt vagy egyéb nyalánkságot, a lelkek megtréfálják őket. Az emberek attól féltek, szörnyűségek történhetnek velük, ha nem tisztelik az elhunytak szellemét. A druidák ugyanilyen hitben voltak isteneikkel kapcsolatban. Ennélfogva eme nap a félelem napja volt. Néhányan hamar felismerték, hogy a dévaj humort, vagy éppen rosszakaratot remekül lehet így álcázni: ezért valós és rosszindulatú tréfákat űztek társaikkal, majd ráfogták a szellemekre és boszorkányokra.
Kísértetnek öltözött színésznő egy „kísértetiskolában” Manilában. (Fotó: Reuters/Cheryl Ravelo)
Halloweenhez kapcsolódik még egy igen kedvelt szokás, mégpedig a kísértettörténetek mesélése. Az ilyen sztorik a halloween természetes kifejezési módjává váltak azon az éjjelen, amikor mindenhol elhunytak lelkét hitték, a földön jóindulatú és csínytevő, valamint gonosz lelkek barangoltak szabadon. A históriák eme hiedelmek személyes kifejezéseivé is lettek.
forrás: hirado.hu
Megjegyzés küldése