Árpád-házi Szent Erzsébet személye és életpéldája több, mint nyolcszáz éve csodálattal tölti el a keresztényeket. 1231-ben ezen a napon hunyt el. Emléke, legendája és életének üzenete azonban ma is él.
Ma a közbeszéd jellemzően olyan embereket állít példaképként elénk, akik nem érdemeik által tettek szert hírnévre vagy gazdagodtak meg. Szent Erzsébet személyében azonba egy olyan emberre emlékezünk, aki számára a földi jólét és a hírnév születésétől fogva adott volt.
Mégsem félt lemondani róluk, hogy az igazi javakban, Isten előtt gazdagodhasson.
Szobrot állítottak Árpád-házi Szent Erzsébetnek születése 800. évfordulója alkalmából Egerben. A Püspöki palota udvarán elhelyezett bronzszobrot, Kovács Jenő alkotását Seregély István egri érsek leplezte le és szentelte fel az ünnepi szentmisét követően.
Szent Erzsébet a tettei által beszél
Magától Szent Erzsébettől nem maradtak ránk írásos emlékek, naplók vagy levelet. Amit tudunk róla, azt legendákból és életrajzokból ismerjük, amelyek a szentté avatására készülve vagy az azt követő időkben íródtak. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szerint azonban ez azonban mégsem jelent hiányt, sőt. Ma, amikor szinte minden témában bárkinek joga van ahhoz, hogy megszólaljon és véleményt nyilvánítson.
Szent Erzsébet hallgatása különösen is beszédes, mert ő a tettei által beszél.
Főrangú kortársai, sőt még családtagjai is sokszor meg-nem-értéssel vagy megvetéssel fordultak felé. Számukra érthetetlen és méltatlan, mi több, egyenesen botrányos volt, hogy egy királylány, az uralkodócsalád egyik tagja saját kezűleg ápoljon betegeket és gondoskodjon szegényekről, tudatosan hagyja el miattuk a palotát és főúri családját. A világ és az ember felé fordult,
de nem azért, hogy feltárja a sebeket, hanem hogy gyógyítsa és befedje őket.
Megjegyzés küldése