A Nagy-kő lehengerlő méreteivel, alakjával és szokatlanul hegyvidéki panorámájával Észak-Magyarország legimpozánsabb sziklatömbje. A Bükkszenterzsébet és Tarnalelesz közelében emelkedő homokkőorom az ország talán legmagasabb összefüggő, tagolatlan sziklafala; hátára tanösvény vezet föl.
Panoráma északi hegyvidékeinkre
Az egyik irányból öreg tölgyest átszelő, meredek, lemosódott ösvény, a másik oldalról korláttal biztosított sziklalépcső segít fel a Nagy-kő utolsó, izzasztó emelkedőjén. De a szikla meghálálja a fáradságot: a fűszeres illatú feketefenyőkkel szegélyezett, kitett homokkőteraszra lépve megdöbbentő a panoráma.
Szédítő mélység pereméről csodálhatjuk a körös-körül hullámzó dombsági tájat, amelynek délies irányban a Mátra hosszú, behemót gerince rajzol kárpáti keretet, kelet felé pedig a Bükk képez határt.
Síkság nem mutatkozik, a hegyárnyékban ülő dombvidék pedig szinte „megemeli", magasabbnak érzékelteti a Mátra-vidéket. Érdemes óvatosan kimerészkedni a nyugati fal tetejére is, hiszen a távoli Mátra látványát itt a sűrűn tagolt vajdavári gerincek erdős vadonja, és a hátterükben magasodó Karancs látványa egészíti ki. És bár a Bél-kő sziklasebe mellett éppen a Bükk-fennsík legmagasabb pereme látszik, hazánk legnagyobb átlagmagasságú hegysége innen nézve nem különösebben markáns látvány. Előterében Tarnalelesz és völgye tűnik fel.
Apoka
Annál inkább karakteres a Nagy-kő fala – a peremektől tartsuk távol magunkat, hiszen helyenként 80 méteres a mélység, a homokszemcsékkel borított felület pedig veszélyesen csúszós. Így is rálátunk a lágy ívű szikla oldalára: anyaga egy sekélytenger árapály által mozgatott, part menti vizében rakódott le, benne a mészvázas élővilág fosszíliái halmozódtak fel.
A kőzetté válás során ezek a karbonátos héjak feloldódtak, a meszes oldatok átjárták a homokos összletet, és összecementálták azt. Így keletkezett az ellenálló, gigászi sziklafal anyaga, amely később egy törésvonal mentén, a hegység összetöredezésekor emelkedett ki, mielőtt északias irányban kicsit kibillent, és puhább környezetéből kicsomagolta az erózió.
A palóc tájnyelvben apokaként emlegetett homokkőtömb búbos kemenceként előreugró sziklaidomaiból helyenként szabályos sorokba rendeződött kis „cipók" állnak ki: ezek a gumók szomszédságuknál keményebbek, mivel több meszes kötőanyag halmozódott fel bennük. A falról időnként leszakadó darabok nyomai a homokkő eredeti, sárgás színét feltáró törési felületek, míg a szürkés kéreg a kőzet mállásának eredménye.
A sziklafal maga kb. 250 méter hosszú, és helyenként eléri a 80 méteres magasságot - ezért valószínű, hogy ennél magasabb, összefüggő sziklát nem találunk Magyarországon.
bővében a forrás eredeti helyén olvashatsz: - FÖLDÖN, VÍZEN, KÉT KERÉKEN
Megjegyzés küldése