Az elhúzódó száraz, csapadékszegény időjárás következtében a Szalajka-patak felső része, a Fátyol-vízesés, a Felső-tó is kiszáradt november elejére. Bartha Attila, a Bükki Nemzeti Park Nyugat-Bükki Tájegységének vezetője az InfoRádióban beszélt arról, mit lehet tenni a víz visszatartása érdekében anélkül, hogy drasztikusan beavatkoznánk a természetbe.
A szakértő kiemelte, hogy az elmúlt évek csapadékhiánya az elsődleges oka a vízszint csökkenésének és a patak időszakos eltűnésének.
„A klímaváltozási folyamatnak az a következménye, hogy a csapadék abszolút kiszámíthatatlan, mind az eloszlását, mind pedig a mértékét illetően”
– magyarázta a Bükki Nemzeti Park Nyugat-Bükki Tájegységének vezetője.
Hozzátette, hogy az eddig megszokott, évi 950–1000 milliméteres csapadékmennyiségnek csak töredéke hullik le, ráadásul sokszor intenzív formában, így a víznek nincs ideje beszivárogni a talajba és a vízgyűjtő rendszerekbe. A Bükk-hegységen kívül ezért jelenik meg a patakokban, és nem a természetes mederben.
A Felső-tó a szilvásváradi Szalajka-völgyben 2025. november 4-én. A patak és a vízesés szinte teljesen kiszáradt az elhúzódó száraz, csapadékszegény időjárás következtében (Fotó: MTI/Komka Péter)Az emberi beavatkozás lehetőségeiről Bartha Attila elmondta, hogy bár léteznek különböző mesterséges módszerek a csapadék előidézésére, ám ezek a gyakorlatban nem jelentenek megoldást.
„Vannak különböző esőcsiholó eljárások, amikkel csapadékot lehet előidézni egy terület felett, azonban ebben az esetben az az eső máshonnan hiányozna, így ezek nem jelentenek megoldást”
– hangsúlyozta a Bükki Nemzeti Park Nyugat-Bükki Tájegységének vezetője.
Mint mondta, vannak azonban olyan módszerek, amelyekkel a víz egy részét meg lehet próbálni visszatartani, lassítva a felszínre jutó víz elfolyását. A legegyszerűbb és a természethez leginkább illeszkedő megoldás az erdőborítottság növelése.
„Valójában az erdő az, ami meg tudja kötni a vizet. Azok a próbálkozások, amelyek az erdőkből kijutó vizet próbálják visszatartani, csak látszattevékenységek” – tette hozzá a szakember.
Bartha Attila szerint léteznek az erdőn belüli vízvisszatartó módszerek is. A kisebb-nagyobb vízfolyásokba kövekből és botokból kialakított lassító gátakkal csökkenthető az elfolyó víz sebessége, ami lehetővé teszi, hogy több víz maradjon az erdőben. Bár egy-egy helyszínen csak kis mennyiséget lehet visszatartani, ha több ponton alkalmazzák ezt a módszert, a hatás összeadódik, és a talajba beszivárgó víz mennyisége jelentősen nőhet, ami kedvező az élő- és élettelen környezetnek egyaránt.
A szakértő hangsúlyozta, hogy a természet működését nem lehet mesterségesen irányítani, de a víz visszatartására irányuló, az erdő természetes folyamataira épülő beavatkozásokkal érdemi eredmény érhető el. Ez különösen fontos a Szalajka-patak és a Fátyol-vízesés területén, ahol a turisták és a helyi élővilág számára is létfontosságú a víz megléte.
Kiemelt kép: A drónnal készült képen a szilvásváradi Fátyol-vízesés 2025. november 4-én. A patak és a vízesés szinte teljesen kiszáradt az elhúzódó száraz, csapadékszegény időjárás következtében (Fotó: MTI/Komka Péter)
forrás. hirado.hu
Megjegyzés küldése