Amikor kisbabás családok úgy döntenek, hogy a kicsi születése után is szeretnének egy aktív életet élni, kimozdulni és akár utazni is, akkor gyakran megkapják, hogy ez őrültség, felesleges és rossz a gyereknek. A háttérben legtöbbször nem rosszindulat, hanem egy régi, berögzült gondolkodásmód áll: az, hogy az élmények csak akkor számítanak, ha emlékezni tudunk rájuk.
A pszichológia viszont egészen mást mond. A gyerekek nem az emlékek, hanem az élmények által fejlődnek. Ezt gondolja Okos Tímea táplálkozási szakértőnk, aki Kulcskérdés rovatunkban, mint nem hivatalos világjáró osztotta meg elképzeléseit a gyerekkel való utazás előnyeiről.
A kisgyerekkori utazásokat sokan feleslegesnek tartják, mert a gyerek „úgysem fogja fel”, „úgysem emlékszik rá”, „majd, ha nagyobb lesz”. Csakhogy a fejlődéslélektan szerint nem kell emlékezni ahhoz, hogy valami hasson ránk. A baba agya az első években hihetetlenül gyorsan fejlődik, és minden új tapasztalat (egy hang, egy íz, egy illat vagy egy táj) alakítja az idegrendszeri kapcsolatait. A gyerek a világgal nem gondolatok, hanem érzések, testi élmények és kapcsolódások formájában ismerkedik.
Okos Timi vagyok, táplálkozási és táplálási szakértő, képződő gasztropszichológus és családos világjáró. Szenvedélyem az egészséges életmód testben és lélekben egyaránt, küldetésem pedig segíteni a családoknak megtapasztalni, hogy hogyan is lehet gyerekekkel is egy élvezhető, szerethető, testi-lelki egészséget támogató, aktív és önazonos életet kialakítani. Munkám fókuszában a hozzátáplálás, kisgyermektáplálás, válogatósság, a kulináris egészségnevelés és az evés, etetés pszichológiája található. Cikkeimben, oldalamon, a tanácsadásokon és kurzusokon ezekben tudom támogatni a hozzám forduló családokat, hogy a családi étkezések és élet számukra is egészségesek, élvezhetők és örömteliek legyenek, és hogy ezáltal a következő generációnak egészséges viszonyt tudjanak megalapozni az (egészséges) étkezéshez.
Amikor együtt utazunk, a gyerek azt tapasztalja meg, hogy a világ felfedezni való, és biztonságban lehet, ha a szülei vele vannak. Ezek az élmények erősítik a kötődést, fejlesztik az érzelemszabályozást, és megalapozzák a kíváncsiságot, ami a későbbi tanulás egyik legfontosabb alapja. Az utazás nem luxus és nem hóbort, hanem olyan közös tapasztalat, ami hosszú távon is formálja a személyiséget, és gazdagabbá teszi a családi kapcsolatokat.
1. Nem kell emlékezni ahhoz, hogy hasson
A korai élmények nem kognitív, hanem érzelmi és testi szinten rögzülnek. A kisgyerek agya az úgynevezett tapasztalatfüggő fejlődés elvén működik, vagyis minden új inger (hang, szín, íz, illat, táj) új idegi kapcsolatokat hoz létre. Amikor a baba homokba markol, tengerzúgást hall vagy más nyelven hall nevetést, ezek mind maradandó nyomot hagynak az idegrendszerében. Nem kell „emlékezni” rá, hogy a hatása megmaradjon. Ezen logika mentén egyébként akkor az első pár évben teljesen felesleges a gyerekeknek olvasni, játszani velük, hiszen úgysem emlékeznek rá…vagy mégis? Ma már tudjuk, hogy a kötődés, a világhoz való viszony bizony azokban az években vésődik be, amelyekre nem emlékszünk.
2. Az utazás fejleszti az érzékelést és a figyelmet
A világ felfedezése szenzoros élmény. Az utazás során a gyerek új textúrákkal, ízekkel, illatokkal találkozik, ami gazdagítja az idegrendszerét és finomítja az érzékelését. A változatos környezet segíti az alkalmazkodást, a rugalmas figyelmet és az érzelemszabályozást is. A pszichológiai kutatások szerint a korai tapasztalatok sokszínűsége hozzájárul a jobb stresszkezeléshez és a kíváncsiság fennmaradásához.
3. A közös utazás erősíti a kötődést
A gyerek nem a helyekre, hanem az együtt töltött időre emlékszik. Az utazás során a szülők is kilépnek a mindennapi rutinból, és több figyelmet, közelséget tudnak adni. A gyerek számára ez az üzenet a legfontosabb: bárhol biztonságban lehetek, ha a szüleim velem vannak. Ez az élmény alapozza meg a későbbi érzelmi stabilitást és a bizalom képességét.
4. A változás megtanít a rugalmasságra
A gyerekek fejlődése során a kiszámítható biztonság mellett szükség van új helyzetekre is, hogy megtanulják kezelni a változást. Az utazás pont ezt kínálja: új embereket, új ízeket, más napirendet. Amikor a gyerek megtapasztalja, hogy a szülei ezeket nyugalommal és humorral élik meg, az érzelmi mintát is átveszi. Így épül ki az a belső rugalmasság, ami a későbbi élethelyzetekben segít.
5. A világra nyitott gyerekből világra nyitott felnőtt lesz
A korai tapasztalatok alakítják a világhoz való viszonyt. Aki gyerekként azt éli meg, hogy a világ izgalmas, barátságos és felfedezni való hely, az nagyobb eséllyel lesz kíváncsi, toleráns és elfogadó felnőtt. A szülő utazása tehát nem önzés, hanem ajándék: egy biztonságban táguló világképet ad a gyereknek.
5+1. Az utazás nem önzés, hanem szükséglet
Sokszor hallani, hogy a kisgyerekkel való utazás „önzés”, mert a szülők valójában maguknak akarnak kikapcsolódni, miközben a gyerek ebből „úgysem profitál”. Pedig épp ellenkezőleg: ha a szülő jól érzi magát a bőrében, az a gyerekre is átsugárzik. A biztonságos kötődés egyik alapja, hogy a gyerek azt látja, a szülője él, örül, kíváncsi és feltöltődik. A közös utazás nem menekülés a hétköznapokból, hanem lehetőség arra, hogy a család újra egymásra találjon nyomás, határidők és rohanás nélkül. Egy kiegyensúlyozott, feltöltött szülőnél nincs jobb útitárs, és nincs biztonságosabb gyereknevelési alap.
A gyerek nem a fotókat, hanem az érzéseket viszi magával. A meleg homok emlékét, a közös nevetéseket, a szülők nyugodt arcát, a felfedezés örömét. Ezekből épül a biztonságérzet, az önbizalom és az életkedv. Nem azért érdemes útra kelni vele, hogy emlékezzen, hanem hogy érezzen. Mert a legszebb útravaló, amit adhatunk neki, az a tapasztalat, hogy a világ jó hely, amit érdemes felfedezni!
forrás: | Ridikül


Megjegyzés küldése