Sokat köszönhet szeretett édesanyjának Kovács Kati. Nemcsak azt, hogy bízott tehetségében és az első kudarc után titokban benevezte a második Ki mit tud? versenyre 1965-ben – amelyet meg is nyert és így elindult hatvan éve tartó zenei karrierje –, hanem a tartást és a fegyelmet is, amelyből a mai napig táplálkozik élete minden területén. Háborús körülmények között született és egész fiatalkora nélkülözéssel telt, édesanyja azonban mindent megtett, hogy fel tudja nevelni három gyermekét.
„Évtizedekig hallottam a zuhanó repülőgépek hangját. Negyven év eltelte után kezdtem megnyugodni”
– idézte fel korai emlékeit a Kontúr című műsorban Kovács Kati. Hozzátette, amikor édesanyja vele volt várandós, el kellett menekülniük a háború miatt Egerből.
„Egy teherautó tetején kezdtem megszületni. Egy bunkerbe kerültünk, ott vészeltük át a háború végét”
– mondta annak magyarázataként, miért Verpelét a születési helye. A család élete ez után is küzdelmes volt, édesanyja egyedül nevelte őket.
„Akkor elítéltem édesapámat, állandóan elment és máshol keresett vigaszt. Most már felülbírálom magam, megértettem, hogy megjárva a háborút, lelkileg megsérült, és nem tudott foglalkozni velük. Megbocsátottam neki”
– vallotta be a portréműsorban, hogy édesanyja küzdelmét látva, sokáig miként gondolt édesapjára.
A család szükségben élt, Kovács Kati ezért osztozott mindenen testvéreivel, sőt hamarabb adott nekik enni, vagy háziállataiknak, mint magának, így lehetett, hogy 21 évesen a tehetségkutató győzteseként is olyan egyszerű vágyat fogalmazott meg, hogy egyszer szeretne végre egyedül megenni egy májkrémet.
A Kontúrban megosztotta édesanyja iránti szeretetét, és fájdalmas elvesztését is. Sokáig küzdött azért, hogy mindent, amit tanult tőle, átadhassa gyermekének, ám nem adatott meg számára, hogy édesanya legyen.
„Húsz éven át jártam orvosokhoz és szedtem mindenféle tablettákat. Körülbelül 48 éves lehettem, amikor egy nőgyógyász mondta, hogy tudnának segíteni, de ekkor már túlkoros voltam, és nem akartam gyereket vállalni. Elengedtem ezt a vágyam, de megmaradt bennem a gyerekkoromból hozott gondoskodás, törődés”
– mesélte, miként lett mindenki anyukája.
„Jó anya lettem volna. Mindig arra vágytam, hogy legyen saját gyerekem, de ezt pótlom azzal, hogy törődöm másokkal, unokahúgomat, unokaöcséimet mint sajátjaimat neveltem, dédelgettem”
– mondta Kovács Kati az M5 műsorában.
A Kossuth-, Primissima- és Liszt Ferenc-díjas előadóművész, énekesnő, dalszövegíró, színésznő, a hazai könnyűzene egyik legkiemelkedőbb és legnagyobb hatású énekesnője a hatvan éve tartó pályafutását ünneplő beszélgetést azzal zárta, hogy még mindig vannak tervei, kalandos ötletei. Szívesen fellépne Ausztráliában vagy Tokióban, és reméli, még 120 évesen is egészségben köszöntheti az életet.
A portréműsor újranézhető a Médiaklikken.
Kontúr – csütörtökönként 17:55-től az M5 kulturális csatorna műsorán.
Forrás: | Ridikül
Megjegyzés küldése