András apostol vagy Szent András a kereszténység szerint egyike volt a tizenkét tanítványnak, akik szem- és fültanúi lettek Jézus földi művének, majd vértanúságot szenvedtek. A Galileából származó András testvére volt Péter (Simon), akit Jézus az egyház alapjává tett meg (Petrus=kő). András istenkeresésére jellemző, hogy a Jézus szolgálatát előkészítő utolsó próféta, Keresztelő János tanítványává szegődött, majd miután szolgálata csúcsán Keresztelő János rámutatott az Isten Bárányára (Jézusra), András azonnal Jézus követője lett. Testvérét, Pétert is András vitte Jézushoz, s míg András a maga elhatározásából akart Jézus tanítványa lenni, addig Pétert Jézus szólította fel erre a szolgálatra. Így a két testvér otthagyta a halászéletet, és három évig tanítványok voltak, utána pedig életük végéig tanúságot tettek szerte a világon, és Jézus Krisztus mellett életük árán is kiálltak. A keleti egyházban a jelzője „protoklétosz” (elsőként hívott), mint az első apostol, aki Jézus tanítványa lett.
Az evangéliumokban András apostol a józan gondolkodású, kulturálisan nyitott, tettre kész tanítvány képét jeleníti meg, s ezen természete a legendákban fennmaradt élettörténetében is kirajzolódik. Apostoli gondolkodása és tettrekészsége leginkább a kenyérszaporítás csodája alkalmával tűnik fel. Kulturális nyitottságát pedig akkor érjük tetten, amikor a Júdeában örökké fennálló idegengyűlölet ellenére szívélyes az idegen görögökhöz, ugyanis meghallgatja kérésüket, és tolmácsolja azt Isten felé.
Szent András apostol (Forrás: Wikipédia)Valószínűleg ezen mélyen emberséges tulajdonságainak köszönhető az is, hogy Jézus feltámadása után az isteni elhívást elsőként Kis-Ázsiában teljesíti, de nem a Pál apostol által látogatott tengerparti területeken, hanem Örményországban és Kurdisztánban, tehát a Fekete-tengertől délre eső vidékeken. Valószínűsíthető, hogy András szeretettel és nem erőszakkal végzett szolgálatának eredménye, hogy a világon először Örményországban lett államvallás a kereszténység.
Nyitottságának, megértő szemléletének köszönhetjük talán, hogy a különböző kultúrákban is képviselni tudta Jézus Krisztus evangéliumát, feltehetően nem olyan formán, hogy a számára újszerűnek tűnő kultúrára ráerőszakolta a sajátját a hozott üzenet megértése végett, hanem ő vette magára az adott kultúrát, és annak a népnek a hagyományelemeit használva adta tovább a jó hírt. Ennél hatékonyabb misszionáriusi módszer azóta sem létezik.
András-napi néphagyományok nyomában
Ahogyan számos jeles naphoz, így Szent András napjához is kapcsolódnak néphagyományok. A legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap. Mendemondák szerint ezen a napon a lányoknak többnyire magányosan, titokban kellett elvégezniük különböző praktikákat, mint például a párna alá rejtett férfiruhaneműből való jóslás. Előírás volt a 18. század végéig a koplalás is, a böjtről pedig mindig is úgy tartotta a népi hitvilág:
„Aki böjtöl András napján,
Vőlegényt lát iccakáján.”
(Barna 1979: 119)
Aki tehát kíváncsi volt arra, ki lesz a férje vagy a felesége, András napján egész nap böjtölnie kellett, és csak estefelé ehetett háromharapásnyi kenyeret, de azt sem nyelhette le, hanem kapcájába kellett kiköpnie, majd lefekvés előtt a feje alá tennie. Éjjel álmodhatta meg aztán, ki lesz a férje vagy a felesége – olvashatjuk a Magyar Néprajzi Lexikonban.
A párna alá tett nadrággal való jóslás kapcsán pedig egészen Bódva vidékéig kellene ellátogatnunk, ahol úgy híresztelték, hogy a leány kendermagot vetett a favágítóba, nadrággal boronálta el, s úgy tette a feje alá. A csallóközi Medvén egész nap böjtöltek a lányok, a fejük alá éjszakára férfiruhadarabot tettek, hogy álmukban megtudják, ki lesz a férjük. Lefekvéskor mondogatták:
„Ágyláb, léplek
Szent András kérlek,
mondd meg, hogy ki lesz férjem!”
(Marczell 1985: 51)
A jóslást emellett ereszrázással is próbálták. A zsúpfedeles házak ereszét megrázták, s a kötényükbe hulló magból jósoltak:
„Ha a lány kötényébe búzamag hull, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következő évben teherbe esik.” (Ujváry 1975: 68)
A hallgatódzásból jóslásnak legismertebb formája volt az ól rugdosása, mely nemcsak András-napkor szokásos praktika. Úgy vélték, ahányat röffen a disznó, annyi év múlva mennek férjhez. A Zempléni-hegység falvaiban azt is figyelték, hogy anyadisznó röffen-e először, mert az özvegyet jelzett, a malac pedig legényt. Szemétre, trágyadombra állva figyelték, honnan hallják a kutyaugatást, úgy gondolták, hogy abból az irányból jön majd a jövendőbelijük. A néphagyományok mellett időjóslások is kötődtek András-naphoz.
Időjóslás és disznótor András-napján
A néphit szerint, ha András napján esik az eső vagy a hó, ezt követően 40 napig esik. Ha a libát megtartja a jég, locsogós, vagyis sáros lesz a karácsony.
Egyes helyeken hagymakalendáriumot készítettek: egy jókora fej vöröshagymát négyfelé vágtak és ízekre szedték. Kiválasztottak 12 egészséges lemezt, mindegyikbe egy csipet sót tettek. A lemezeket sorba egy tányérba tették, miközben feljegyezték, melyik milyen hónapot jelöl. Feltették a kemence tetejére. Újév reggelén megnézték, hogy melyik hónap lemezén olvadt el a só, az esős lesz, amelyikben nem volt víz, az száraz lesz. Hasonló célt szolgált a gyümölcsfaág virágoztatása. A gyümölcsfa ágát vízbe tették, majd felhelyezték a kemence tetejére, ahol a melegben karácsonyig kivirágzott. Ha először az ág alsó részén jelentek meg a virágok, akkor a tél eleje zord. Ha a közepén, akkor január végén várható erős tél, ha pedig az ág hegyén virágzott ki az ág, akkor a tél vége felé köszönt be a fagy, jég, havazás.
A moldvai és gyimesi magyarok ezen a napon megfokhagymázták az ajtókat a farkasok ellen, hogy ne vigyék el a jószágot. E célból összekötötték az ollót, mert úgy gondolták, ha nyitva maradna, a farkasok elvinnék a juhokat.
András termőnap is. Kotlót, fát ültettek a bánátiak, disznókat párosítottak ezen a napon. De bontónap is volt: már disznót öltek, hiszen elég hidegek voltak és a hús is elfogyott. A háziférgek kiűzésének napjaként is ismeretes ez a nap. Az András-napkor vagy néhány nappal előtte vagy utána született kismalacokat András-malacoknak mondják, és azt tartják, hogy belőlük lesz a jó hízó.
András-napi disznótor egy korabeli felvételen (Forrás: Wikipédia/YouTube)András-napkor kezdődtek a disznóvágások, disznótorok, ezért nevezik disznóölőnek is. Ezt követően befejeződnek a zajos mulatozások, vagy ahogyan akkoriban mondták: „András zárja a hegedűt.” Legfeljebb az András utáni szerdán, kukaszerdán lehetett még otthon muzsikálni, de másutt nem. András-nap éjfelén aztán beállt a csend, és elkezdődött az advent, az elcsendesedés időszaka.
Zárógondolat
Láthatjuk, hogy Szent András napja is bőségesen tartogatott színes történeteket, népszokásokat, hagyományokat. Ahogyan más jeles napot, így Szent Márton vagy Szent Miklós, úgy Szent András napját se felejtsük el elmesélni, bemutatni a jövő generációjának, hogy a fiatalok is megismerjék az ehhez a naphoz fűződő hagyományokat, népszokásokat, tradíciókat.
Kiemelt kép forrása: Wikipédia
Forrás: Wikipédia, Arcanum
Megjegyzés küldése