Míg a szülők sokszor feladatként, logisztikai kihívásként vagy teljesítményhelyzetként tekintenek erre az időszakra, addig a gyerekek számára a december maga a csoda. A világ ilyenkor kicsit másmilyen: puhább, mesésebb, áttetszőbb. A kisgyermekek gondolkodását még erősen áthatja a mágikus világkép – az a sajátos állapot, amelyben a képzelet és a valóság határai még folyamatosan átjárhatók. A gyerekek számára nem kérdés, hogy a Mikulás látja-e, amit tesznek, hogy a Jézuska honnan tudja, mire vágynak, vagy hogy a karácsonyfa miért olyan, mintha belülről fénylene. A varázslat nem valami, amit meg kell teremteni – hanem valami, ami már eleve ott van bennük.
Sok szülő decemberben úgy érzi, hogy „teljesítenie kell”. Adventi naptár, sütik, dekorációk, manók, programok, mikuláscsomagok, mesék – és közben év végi munkahelyi hajtás, fáradtság, rohanás. A közösségi média gyakran tovább növeli a nyomást: úgy tűnhet, hogy más családoknál minden nap kreatív manócsíny, tökéletes süti és harmonikus készülődés zajlik.
A gyerekek karácsonya érzésekről szól, nem tökéletes manókról és sütikről
A gyerekek karácsonya: a varázslat belülről jön, nem a díszektől
Pedig a gyerekek varázsélményének alapja nem az, hogy hány dekoráció kerül ki a lakásba, hányféle süti készül, vagy milyen bonyolult ötletekkel szórakoztatja őket a „karácsonyi manó”. A varázs nem a díszletekben rejlik.
A kisgyermekek számára a karácsony nem struktúra, hanem élmény. Nem kronológia, hanem hangulat. Emlékeik ritkán narratívák – inkább érzetek: fény, meleg, szagok, hangok, közelség. Ezek az „érzékszervi lenyomatok” azok, amelyek később felnőttként is meghatározzák a karácsonyhoz való viszonyukat.
Ha egy szülő képes a gyerek nézőpontját felvenni, észreveszi, hogy mennyire kevés is elég ahhoz, hogy a gyerek biztonságban és örömmel élje meg ezt az időszakot. Egy közös meseolvasás, egy rövid, meghitt beszélgetés a fényekről, a télről, a Mikulásról, egy apró rituálé – gyertya gyújtása, közös ének, esti összebújás vagy egy séta, ahol a gyerek megmutathatja, mit lát ő varázslatosnak, mind teret adhat ennek.
A gyerek karácsonya nem a „különleges dolgoktól” lesz különleges, hanem attól, hogy az érzelmi kapcsolat ilyenkor valamivel lágyabb, figyelmesebb, befogadóbb. Ha a szülő képes kapcsolódni a gyerek belső világához, akkor a karácsony olyan közös érzelmi tér lesz, amelyben a gyerek fantáziája, biztonságérzete és kreativitása egyszerre fejlődik.
Az összeállítás eredeti helye, forrása: - ORIGO
Megjegyzés küldése