Mátrakeresztes közelében találjuk az Alsó-vízesést, mely gyér vízhozamánál fogva sokkal inkább geológiai látványosság, mintsem igazi vízesés.
Maga a sziklalépcső nagyjából 2 méternyi esésre készteti a patakvizet. A sűrűn benövényesedett, fiatalos erdővel borított terület egyik falában sötét andezitsziklákat látunk, a vízesés pedig egy ívelt, ránézésre is homogén anyagú sziklaperemből áll. Ez a szikla az egykori lávaár megszilárdult maradványa, körüle és alóla a kevésbé ellenálló kőzeteket a víz eróziós munkája mosta ki, ahogyan megállás nélkül koptatta szállított hordalékával a medret.
A sziklalépcső alatt a patak - már amikor van benne víz - apró zúgókat alkot. Télen még izgalmasabb a látvány, mint nyáron: nagy hidegek idején a megfagyó vízesés fehér jégfüggönyt, jégcsapsort alkotva lóg a szikla oldalában, ráadásul lomb hiányában a napsütésből is több jut az egyébként sötét, zárt völgyaljra.
Az apró vízesésben komolyabb mennyiségű vizet, szó szerinti vízesést csak csapadékos időszakban, leginkább tavasszal (hóolvadást követően) láthatunk.Szemben állva az apró vízeséssel a jobb oldalunkon húzódó, méretes sziklafalban találjuk a Vidróczki-barlangot. Nevét természetesen a híres betyárról kapta, aki a legendák szerint ebben az apró üregben húzta meg magát egy darabig.
Fotók: Farkas Péter / MTSZ
Megjegyzés küldése