Vízkereszt napja az egyik legősibbnek tekinthető keresztény ünnep, amely Jézus Krisztus megjelenésének, isteni megnyilvánulásának három főbb momentumát kapcsolja egybe:
- a napkeleti bölcsek imádása (és korábban, a karácsony ünnepének kialakulása előtt Jézus születése);
- Jézus megkeresztelése a Jordán folyóban;
- Jézus első csodája (a víz borrá változtatása) a Kánai menyegzőn.
Ezek közül később keleten Jézus keresztsége lett hangsúlyos (erre emlékeztet a vízszentelés is), nyugaton pedig a napkeleti bölcsek látogatása került előtérbe – olyannyira, hogy a római katolikus egyház a második vatikáni zsinat óta csak ezt ünnepli vízkeresztkor, a többit más napokra helyezték át.
A római katolikus egyházban főszabályként január 6-án ünneplik. Az ónaptárat használó keleti keresztény egyházak a Gergely-naptár szerint január 19-én tartják, mivel a Julianus-naptár jelenleg 13 nap késésben van a Gergely-naptárhoz képest. A katolikus egyházban a karácsonyi ünnepkör advent első vasárnapjától, a karácsonyi idő karácsony előestéjétől a vízkeresztet követő vasárnapig tart. Itthon, ahogy fentebb is említettük, farsang kezdeteként ismert. A keleti egyházakban sokáig nem különült el Jézus születésének, illetve a napkeleti bölcsek látogatásának megünneplése.
A napkeleti bölcsek legendája
Az evangélium szerint a bölcsek a betlehemi csillagot követve mentek Júdeába, hogy kifejezzék hódolatukat a zsidók újszülött királyának. Először Jeruzsálemben keresték, ahol I. Heródes zsidó király nagyon megrémült, és írástudóitól tudakolta a Messiás születési körülményeit, majd Betlehembe irányította a bölcseket azzal, hogy ha megtalálták a gyermeket, jelentsék, hogy hódolhasson a zsidók újszülött királyának. A bölcsek megtalálták a kisdedet, akinek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak. Álmukban egy angyal figyelmeztette őket, nehogy visszamenjenek a gonosz, irigy Heródeshez, így más úton tértek haza. A bölcsek a pogányságot képviselték, ezáltal az ünnep azt is jelképezi, hogy az emberré lett Isten nemcsak az ószövetségi választott népnek (a zsidóságnak) mutatkozott meg, hanem a „pogányoknak” is. Több ószövetségi prófécia is utalt ugyanis arra, hogy a Megváltó küldetése a pogányokhoz is szól.
A háromkirályok imádása a ravennai Sant’Apollinare Nuovo bazilika mozaikján (6–7. század) (Fotó: Wikipédia) A napkeleti bölcsekről így ír Máté evangéliuma: „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt. Amikor ezt Heródes király meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt az egész Jeruzsálemet. Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet, Izráelt. Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, pontosan megkérdezte tőlük a csillag feltűnésének idejét, majd elküldte őket Betlehembe, és ezt mondta: Menjetek el, szerezzetek pontos értesüléseket a gyermekről; mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam őt! Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba” (Máté 2,1-12).
Nevüket, származásukat, sőt számukat azonban meg sem említi. A hármas számra Órigenész ókeresztény egyházatya következtetett az ajándékok számából, ami szimbolikus jelentőségű: utalhat a Szentháromságra vagy Krisztus méltóságaira (az arany királyságára, a tömjén istenségére, a mirha emberi mivoltára) is. A Szentírás bölcseknek nevezi őket; csak a középkor óta feltételezték, hogy királyok lettek volna, részben gazdagságuk, részben a 71. zsoltár jövendölése alapján.
Egyes vélemények Noé fiainak (Sém, Kám és Jáfet) leszármazottait vagy az akkor ismert földrészek (Európa, Ázsia, Afrika) képviselőit látják bennük. Ez utóbbi lehet az oka annak is, hogy a harmadik királyt a középkortól kezdve szerecsennek ábrázolták. Neveket – Gáspár, Menyhért és Boldizsár (Caspar, Melchior, Balthasar) – a 9. század óta kapcsol hozzájuk a hagyomány. Emléknapjukat (ezen neveket viselők névnapját) is e napon ünnepeljük.
Népszokások, legendáriumok vízkeresztkor
Mint minden jeles napon, így vízkereszt napján sem mehetünk el a különböző népszokások, hagyományok mellett. Ipolytarnócon, Litkén és Mihálygergén komoly hagyományok kapcsolódnak ehhez az ünnephez. Szokás volt a szenteltvíz hazavitele, melynek gyógyító hatást tulajdonítottak. Régebben otthon a szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra locsolták betegségek vagy rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták vele, hogy áldás legyen a házon.
Megszentelték a vízzel a házakat és a bölcsőre is szenteltvizet hintettek. A házakra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel: G + M + B. Ez a 15. századi eredetű szokás egy népies tévedésen, a házszentelés során felírt Christus Mansionem Benedicat! (Krisztus áldja meg e hajlékot!) áldás C + M + B latin rövidítésének félreértésén alapul. A házszentelést a pap végezte, a hívek meglátogatása összekapcsolódott a lélekpénz beszedésével.
Antal András katolikus lelkipásztor vízkereszti házszentelést végez a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Csépa tanyavilágában 2019. január 9-én (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)Az ortodox kultúrkör
Az ortodox családoknál a betlehemi jászolra emlékezve szalmát szórtak a tisztaszoba padlójára, és azon háltak. A gyerekek kántálni mentek az idős házaspárok házához, a katolikus háromkirályjáráshoz hasonlóan. Továbbá egy hagyomány szerint a papok fából készült keresztet dobnak a vízbe, majd a hívők a vízbe ugranak érte. Az ünnephez kötődő szokások közül ma már csak az él, hogy ekkor szokás leszedni a karácsonyfát. Vízkereszt utáni második vasárnap a kánai menyegző felelevenítése ismert több helyütt, például Nagycétényben is.
Egy pap megáldja a híveket az ungvári görögkatolikus székesegyház előtti téren az ortodox vízkereszt napján, 2016. január 19-én. Az ortodox hívők szerint a jeges vízbe merülés megtisztítja a lelket az elkövetett bűnöktől (Fotó: MTI /Nemes János)Vízkereszt hagyománya külföldön
Az olaszországi hagyomány szerint Befana, az öreg jó boszorkány ezen a napon a jó gyerekeknek ajándékot hoz. Egyes országokban, mint például Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és a latin-amerikai országokban süteményeket sütnek, amelyek közül az egyikben ajándékot rejtenek el. Az lesz a nap királya, aki az ajándékot megtalálja. Görögországban a pap szenteltvizet visz a házakhoz, majd a tengerbe dobja a keresztet, amit a legbátrabbak úszva hoznak vissza.
Belgiumban a karácsonyi időszak január 6-án zárul, ilyenkor a gyerekek beöltöznek háromkirályoknak, és házról házra járnak karácsonyi dalokat énekelve, ezért cserébe általában finomságokat és készpénzt kapnak.
Hollandiában vízkereszt a keresztény hagyományban szintén a háromkirályok ünnepe, ami a karácsonyi időszak végét jelenti, és bár nem országos ünnep, kisebb egyházi események vagy hagyományőrző programok előfordulhatnak.
Németországban a háromkirályok (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) látogatását ünneplik. Iskolás gyerekek öltöznek be háromkirálynak, csillagot visznek magukkal, házról házra járnak énekelni, és adományokat gyűjtenek jótékonysági célokra, és pénzt vagy édességet kapnak.
Lengyelországban a háromkirályok napját ünneplik, amikor is a gyerekek koronát viselnek, és színdarabokat adnak elő az utcákon. A bejáratok fölé a három király kezdőbetűit és az évszámot krétával írják fel, amely a hagyomány szerint védelmet nyújt a háznak.
Az olaszországi Grado városában például minden évben, január 6-án csúf tengeri boszorkányok szállnak partra. A hagyomány szerint üvegcsónakokon érkeznek a boszorkák, hogy elvigyék a szemtelen gyerekeket. Bolzanóban pedig több mint négyszáz jelmezbe öltözött ördög vonul fel az utcákon ezen a napon. A menetet Szent Miklós vezeti, aki megvédi a gyerekeket az utána menetelő rémségektől.
Angliában január 6-a a karácsonyi ünnepkör lezárása, a karácsony utáni tizenkettedik éjszaka, ami formálisan zárja a karácsonyi időszakot, a régi hagyományok szerint farsangi jellegű, vidám ünnepléssel (lakomák, táncok, zene, drámai játékok).
Miért 13 nappal később ünneplik az ortodox katolikusok a karácsonyt?
Január 6-án és 7-én világszerte több millió ortodox katolikus ünnepli a karácsonyt – majdnem három héttel azután, hogy a nyugati katolikusok megtartották az ünnepet, sőt, már a szilveszteren is túl vannak. Több európai országban, például Szerbiában, Oroszországban, Ukrajnában, Grúziában vagy például Afrikában Egyiptomban és Etiópiában a szenteste csak január 6-án jön el.
A különbség abból ered, hogy a nyugati katolikusok más naptárat használnak, és máshogy értelmezik azt, mint keleti hittársaik.
1582-ben ugyanis XIII. Gergely pápa bevezette az azóta világszerte elterjedt Gergely-naptárat, melyet ma is használunk. A naptárreformot eredetileg azért javasolták, hogy a húsvét dátuma közelebb essen a tavaszi napfordulóhoz, így a régi – az ortodox katolikusok által ma is használt – naptárhoz képest az ünnepek 13 nappal előrébb csúsztak. Köztük volt a december 25-ei karácsony is.
Görögország, Bulgária és a Jeruzsálemben élő ortodox keresztények később, 1923-ban átvették a Gergely-naptárat, így náluk a karácsony pont ugyanarra a napra esik, mint nyugati hittársaiknál. A keleti ortodoxok azonban megtartották a régi, Kr. u. 46-ban bevezetett naptárat, vagyis az új rendszerben 13 nappal későbbre, január 6-ára esett a karácsony.
Azokban az ortodox országokban, amelyek átvették a Gergely-naptárat, mint Bulgária vagy Görögország, a papok gyakran feszületet dobnak a folyókba és tavakba, melyekért a hívők lebuknak a jeges vízbe, hogy újra felhozzák azt. A hagyomány szerint az a személy, aki visszaszerzi, megszabadul a gonosz szellemektől, és egészséges lesz egész évben.
A farsang kezdete
Vízkereszt egyben a nagyböjtig tartó farsangi időszak kezdete is, ennek hossza változó, a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerda időpontjától függ. Magyarországon a farsangi szokások a középkorban honosodtak meg, a farsang elnevezése középkori német eredetű lehet. A farsang a közelgő tavasz örömünnepe, egyben a tél és tavasz jelképes küzdelmének megjelenítése is.
Kiemelt kép: National Gallery/London
Szerző: hirado.hu
Megjegyzés küldése