Olasz és svájci tudósok arra jutottak, hogy a Homo sapiens és a neandervölgyi emberek mintegy 10 ezer éven át folyamatosan keveredtek egymással, és ez a hosszú távú genetikai beolvadás vezetett ahhoz, hogy utóbbiak fokozatosan eltűntek.
Nem haltak ki teljesen a neandervölgyiek
A kutatók szerint így nem beszélhetünk klasszikus kihalásról, hiszen a modern, nem afrikai emberek ma is 1,2 százaléknyi neandervölgyi DNS-t hordoznak.
A két emberfaj 60-70 ezer évvel ezelőtt találkozott Eurázsiában, miután a Homo sapiens kivándorolt Afrikából. Bár jelentős fizikai különbségek voltak közöttük, a két faj elegendő genetikai hasonlóságot mutatott ahhoz, hogy életképes utódokat hozzon létre.
A kutatók egyszerű matematikai modellt alkalmazva kimutatták:
a létszámában jóval nagyobb Homo sapiens populáció fokozatosan felhígította a kisebb, néhány ezres neandervölgyi közösségeket, egészen addig, amíg utóbbiak önálló genetikai csoportként megszűntek létezni.
Fokozatosan tűntek el
A tanulmány szerint a neandervölgyiek eltűnése nem hirtelen, katasztrofális esemény következménye volt, hanem egy lassú, régiónként eltérő ütemű folyamat.
Bár az éghajlatváltozás és az erőforrásokért folytatott verseny is szerepet játszhatott ebben, a kutatók szerint a genetikai keveredés önmagában is elegendő magyarázat lehet.
Arra is figyelmeztetnek, hogy a Homo sapiens és a neandervölgyiek kapcsolata nem volt mindig békés: régészeti bizonyítékok szerint erőszakos összecsapások is előfordultak.
Az elmúlt évtizedek kutatásai mindazonáltal azt mutatják, hogy a neandervölgyieket alábecsültük: temették halottaikat, díszeket, festékeket használva alkottak, és összetettebb társadalmi és kulturális viselkedést mutattak, mint azt korábban hittük.
A tanulmány a neandervölgyiek eltűnését mindezek fényében nem tragikus kihalásként, hanem evolúciós beolvadásként értelmezi.
Az összeállítás eredti helye, forrása: Dívány
Megjegyzés küldése