Lillafüred felett, a Szeleta-tető lejtőjén, 349 m tszf. magasságban nyíló barlang Magyarország legjelentősebb őskori barlangi lelőhelye.
A nagy szádájú, triász időszaki mészkőben (Fehérkői Mészkő Formáció) kialakult, inaktív forrásbarlang hossza 115 méter. Bejárata és monumentális csarnoka méretét a nagyszabású ásatásoknak köszönheti. Az első eredményes, őskori eszközt feltáró ásatást Kadic Ottokár 1906-ban végezte. Az 1947-ig tartó 10 nagyszabású kutatás 12 méter vastag kitöltést harántolt. Az eszközök mellett tömegesen kerültek elő a jégkorszakban élt állatok csontjai is. A 130 ezer évtől 20 ezer évig folyamatos fejlődést reprezentáló bábonyi-szeletai típusú leletegyüttes mellett több más paleolit kultúra jelenléte sokrétűségében Európa egyik legjelentősebb őstörténeti nevezetességévé avatja a barlangot. Az itt talált babérlevél alakú kőeszközök alapján a Bükk más barlangjára is jellemző eszközkészítő ipart ma Szeleta kultúrának nevezik.
Az 1951-ben régészeti védelem alá helyezett, 1982 óta fokozottan védett barlang szabadon látogatható, bejáratához barlangjelzés vezet, megtekintéséhez csak lámpa szükséges.
Az 1926. évi Esztergom Évlapjaiban már említették, hogy a tervszerű magyarországi barlangkutatások csak 20 éves múltra tekintenek vissza.
Az első átgondolt barlangkutatást Herman Ottó kezdeményezésére Kadić Ottokár végezte a Miskolc melletti Szeleta-barlangban. A Jankovich-barlangban sikerült a magyarországi solutréi kultúra kialakulásának egy új fázisát kimutatni, amely a Szeleta-barlang proto-solutréi és a Szeleta-barlang legfelsőbb rétegéből előkerült klasszikus solutréi formákat áthidalja. A Turisták Lapja 1931. évi évfolyamában lévő, A lillafüredi barlangok idegenforgalmi jelentőségéről című tanulmányban leírták, hogy főleg tudományos szempontból váltak híressé a Bükk hegység barlangjai. Vannak azonban a Bükk hegységnek olyan barlangjai is, amelyek idegenforgalmi és közgazdasági szempontból is fontosak. Ezek: a Szeleta-barlang, a Herman Ottó-barlang, a Kecske-lyuk, a Büdös-pest, az Anna-barlang és a Szent István-barlang.
Az 1932-ben kiadott, Az Aggteleki cseppkőbarlang és környéke című könyvben, a Bükk hegység barlangjairól szóló részben már szó van arról, hogy Hámor határában, a Szeleta-tető alatt van a Szeleta-barlang bejárata. Nem látványos barlang, de tudományos és tudománytörténeti szempontból nagyon nevezetes, mert ez volt Magyarországon az első olyan hely, ahol módszeresen összegyűjtötték az ősember biztos nyomainak érdekes anyagát, kultúrájára vonatkozó tárgyakat. Az ismertetést 5 publikáció alapján írták. (A Szeleta-barlang közelében helyezkedik el a Büdös-pest.) Az 1932-ben napvilágot látott, Természetvédelem és a természeti emlékek című könyvben megismételték a könyv 1931. évi kiadásának Szeleta-barlangot tárgyaló részeit.
Az 1939. évi Barlangvilágban megjelent, Kadić Ottokár által írt dolgozat szerint a Bükk hegységben található Szeleta-barlangban, Balla-barlangban, Herman Ottó-barlangban, Kecske-lyukban, Három-kúti-barlangban, Istállós-kői-barlangban, Büdös-pestben és Puskaporosi-kőfülkében végzett rendszeres ásatások annyi őslénytani és ősrégészeti anyagot szolgáltattak, hogy abból megtelne egy múzeumi terem. Az 1941-ben napvilágot látott Magyar turista lexikonban külön szócikke van a barlangnak. A kiadványban leírják, hogy a Szeleta barlang (Bükk hegység) Lillafüred közelében, a Szeleta-tető alatt helyezkedik el. A magyarországi ősember egyik leggazdagabb lelőhelye. Ásatásait 1906-ban kezdték el, de csak az első világháború után fejezték be. A leletek a Magyar Nemzeti Múzeumba, a Borsodi Miskolci Múzeumba és a Magyar Királyi Földtani Intézetbe kerültek. A barlang előcsarnoka 20 m hosszú, 15 m széles és 8 m magas. Ebből nyílik egy 40 m és egy 30 m hosszú folyosó.
Címlapfotó, Molnár Viktor
bővebben a forrás eredeti helyén olvashatsz: Szeleta-barlang – Wikipédia
Megjegyzés küldése