Az evangéliumból tudjuk, hogy Jézus Jeruzsálemből az Olajfák hegyének keleti oldalán fekvő Betániába ment. Miért ment oda? Azért, mert ott lakott Lázár, a barátja, kit a szent szövegek tanúsága szerint feltámasztott a halálból, valamint ott élt annak két leánytestvére is, Márta és Mária.
Jézus betániai történetét az összes evangélista megírta, mégpedig úgy, hogy a hitre és a megtérésre irányuló tanítást tekintve eltérő, de egymást kiegészítő dolgokra fókuszáltak. Betánia szerepe azért fontos az evangéliumokban, mert önmagán túlmutat, így válik a hit, valamint a helyes cselekedet és fontossági sorrend jelképévé.
Bouveret: Utolsó vacsora (Forrás: Wikipedia)Lapozzuk is fel rögvest a Bibliát és nézzük meg, hogyan tudósít János evangélista: „hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére. Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között. Mária vett egy font illatos, drága nárdusz-olajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között? Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt; ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta. Jézus azt mondta neki: Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek. A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban.” (János 12,1-11)
Ez utóbbi mondathoz annyit magyarázatképpen meg kell jegyezni, hogy a szent szöveg szerint a főpapok korábban már megtartották azt a tanácskozásukat, ahol eldöntötték, hogy Jézust elveszejtik.
Vermeer: Jézus Márta és Mária házában (Forrás: Wikipedia)A szemünk előtt bontakozik ki a dráma. Még köztünk van Jézus, még tanít minket, még felhívja a figyelmünket a helyes fontossági sorrendre, de már azt is látjuk, hogy a háttérben mozgolódnak azok az erők, amelyek néhány nappal később az életére törnek.
Márta és Mária történetét Lukács is bemutatja, ő azonban sebészi pontossággal csakis a lényegre, vagyis a hitből és istenes lelkületből fakadó helyes fontossági sorrend betartására koncentrál, minden mást elhagy. Még az sem derül ki nála, hogy pontosan mikor is zajlott a jelenet.
Számára nem ez a fontos, hanem a tanítás: „útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta házába. Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához, és hallgatta a szavait. Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket. Egyszer csak megállt: Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem! Az Úr azonban így válaszolt: Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha.” (Lukács 10,38-42)
Szent Márk evangélista (Forrás: Wikipedia)Ezt a gondolatsort „koronázza meg” Márk evangéliuma, akinek az írásából Jézus emberi énjére is rátekinthetünk: „Jézus bement Jeruzsálemben a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel. Másnap pedig, amikor Betániából elindultak, megéhezett, és messziről meglátva egy zöldellő fügefát, odament, hátha talál rajta valamit. De amikor odaért, semmit sem talált rajta, csak levelet, mert nem volt fügeérés ideje. Megszólalt, és ezt mondta a fának: Senki ne egyen rólad gyümölcsöt soha többé! A tanítványai is hallották ezt. Azután Jeruzsálembe értek. Bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik a templomban adtak és vettek, felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit, és nem engedte, hogy bármit is átvigyenek a templomon. Azután így tanította őket: Nincs-e megírva: Az én házam imádság háza lesz minden nép számára? Ti pedig rablók barlangjává tettétek. Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan veszítsék el. Féltek ugyanis tőle, mert az egész sokaság álmélkodott a tanításán. És amikor beesteledett, Jézus és a tanítványai kimentek a városból. Korán reggel, amikor elmentek a fügefa mellett, észrevették, hogy az gyökerestől kiszáradt. Péter visszaemlékezve így szólt hozzá: Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradt. Jézus így válaszolt nekik: Higgyetek Istenben! Bizony mondom nektek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magad a tengerbe! – és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik, annak megadatik az. Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek. És amikor imádkoztok, bocsássatok meg annak, aki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. Ha pedig ti nem bocsátotok meg, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a vétkeiteket”.
A fügefa megátkozásának története jelkép, túlmutat önmagán, hiszen más egyéb mellett átvitt értelemben a hit erejét, a helyes fontossági sorrendet és a meddő élet következményeit is bemutatja.
Ezt a gondolatot értette meg Reményik Sándor, aki az 1938-ban írt A fügefa című versében mindezt így fogalmazta meg:
Higyjek… – de ha hiába akarom!
Ha nincs bennem, honnan vegyek hitet?
Pedig ez a Te alfád s omegád,
Egyetlen és örök feltételed.
Kinyitnám Neked minden kapumat –
De ha merevek s makacsok a zárak!
Teremts bennem, teremts bennem hitet,
Ha Teremtője Te vagy a világnak!
Tedd, hogy lerogyjak eszméletlenül
S új eszmélettel virradjak fel reggel –
Le ne peregjen rólam harmatod,
S bár egy rögöt mozdítsak meg hitemmel!
Kiemelt kép: Wikipédia (Duccio di Buoninsegna: Lázár feltámasztása, 1310–11)
Forrás: hirado.hu
Megjegyzés küldése