A leplen valóban kivehető egy körülbelül 1,75 méter magas férfi arca és testének vonalai, a lenyomaton emellett olyan sérülések nyomai látszódnak, melyek azonosak lehetnek a kereszten szenvedett Jézuséival. Ezek alapján a képmás egykori tulajdonosát számos módon megkínozták és megsebesítették, és valószínűleg keresztre feszítették.
A kép alapján komoly sérülések lehettek a fején, a hátán, a kezén, a lábfején és a szíve tájékán is, melyek származhattak szögektől, korbácstól, töviskoronától és szívbe szúrt lándzsától is, a vállak és az arc aszimmetriáját pedig párhuzamba lehet hozni Jézus arcon ütésével és vállának kificamodásával is.
Bár az ereklye másolata a Torinói Lepel Múzeumban megtekinthető, az eredetit a Keresztelő Szent János-székesegyházban őrzik, és sérülékenysége miatt ritkán tárják a nyilvánosság elé, mint ahogy tudományos vizsgálata sem folyamatos. Utóbbit csak a 19. század óta engedélyezik, és azóta is csak alkalmanként, azonban modern eljárásokkal, korunkban is vizsgálták már, ennek ellenére sem sikerült azonban egyértelműen bizonyítani, hiteles-e, vagy sem, épp ezért az egyház sem foglalt állást ezzel kapcsolatban.
A lepel híres képmása.
Ahogy Giacomo Biffi, volt torinói érsek fogalmazott, a hívő keresztényeknek nem számít, a lepel hiteles-e, csak az ateisták vetik be minden erejüket, hogy bizonyítsák az ellenkezőjét.
Nagy erejű sugárzás érhette a leplet?
A leplet 1988-ban vizsgálták szénizotópos módszerrel is, melynek alapján a középkorra datálták, ezt az elméletet azonban más tudósok cáfolják, és azzal a kritikával éltek, hogy a vizsgált vászondarab későbbi toldás volt, a századok során pedig olyan anyagok és mikroorganizmusok telepedhettek meg az anyagon, melyek befolyásolhatták az eredményeket.
Máig nincs konszenzus a vizsgálat hihetőségével kapcsolatban, ennél izgalmasabb azonban, hogy az szinte biztos, hogy a vásznon látható alak nem festmény, nincs jelen pigment, kötőanyag és ecsetvonás sem, emellett egyes tudósok szerint a bomló test kémiai reakciói sem hozhatták létre, ugyanis nem mélyül bele a rostokba, csak felületi, filmszerű színeződést jelent.
Ennek magyarázataként az egyik legérdekesebb elméletet jelenti a nagy erejű sugárzásé: e szerint a képet egy rendkívül rövid ideig tartó, nagy energiájú sugárzás hozhatta létre - UV, röntgen, proton- vagy neutron-emisszió -, mikroszkopikus szinten oxidálva, elszínezve a vászon felületét. Mindez magyarázhatja azt is, hogy a kép fotónegatívhoz hasonlít, háromdimenziós információkat is tartalmaz, illetve a csontok kontúrja is részben kivehető, például látható az ujjak hossza.
Ritka alkalom: az eredeti lepel Torinó katedrálisában.
© Fotó Gianluca Avagnina / Getty Images Hungary
Több kutatócsoport is foglalkozott ezzel az elmélettel, köztük az olasz ENEA nukleáris kutatóintézetben Paolo Di Lazzaro és munkatársai, John Jackson a STURP - Shroud of Turin Research Project - keretében, illetve Thomas Phillips, a NASA részecskefizikusa. Az elmélettel kapcsolatos egyik legmerészebb állítás, hogy a sugárzásnak a testből kellett fakadnia, ugyanakkor ennek akkora, extrém nagy, akár kozmikus méretű energiával kellett megtörténnie, amit még jelen körülmények között sem lehet maradéktalanul reprodukálni, nemhogy az ókorban vagy a középkorban.
Azt, hogy a leplet belülről érhette ekkora fényhatás, sokak szerint könnyen párhuzamba állítható a feltámadás feltételezett fizikájával - a test anyaga energiaimpulzussá alakul át, és dematerializálódik, ha lehet ilyenről beszélni -, nem véletlen azonban, hogy mindez máig az egyik legvitatottabb elméletet jelenti, és számos kritikusa akad, azt állítva, még ez sem bizonyítaná a csodát, csupán azt, hogy jelenleg nem lehet fizikailag teljes mértékben megmagyarázni a képet.
Occam borotvája?
Bár az elmélet kétségkívül izgalmas, csupán hipotézis, nem ez azonban az egyetlen olyan érv, melyet a feltámadás bizonyítékaként szoktak emlegetni. A történettudósok szerint Jézus létező személy volt, és a keresztre feszítésének ténye is bizonyított, mint ahogy ahhoz sem fért kétség, hogy valóban meghalt. A sírja is üres volt, az, hogy onnan hova tűnt a holtteste, máig vita tárgya, de őrizték, így igen nehéz lett volna akár csak ellopni is.
A Szent Lepel, Giovanni Battista della Rovere festménye.
© Fotó Dea Picture Library / Getty Images Hungary
A feltámadás bizonyítékaként szokták emlegetni, hogy az apostolok a kereszthalált követően csalódottak és letargikusak voltak, elvesztették hitüket, bujkáltak és féltek, majd hirtelen történt valami, amitől radikálisan megváltoztak, és később a mártírhalált is vállalták a feltámadás hírének terjesztéséért cserébe. Mindemellett Szent Pál is a feltámadt Krisztust látva vált üldözőből hitvédővé. Érdemes megemlíteni azt is, hogy az evangéliumok szerint a feltámadt Jézust nők látták meg először, akik az adott korban nem számítottak szavahihető tanúnak, így, ha a történet kitalált volna, valószínűleg nem nőket használtak volna fel hozzá.
A kereszténység a korai időkben rohamosan terjedt, és rengeteg követőt gyűjtött az üldöztetések ellenére is, pár évszázad alatt pedig a Római Birodalom fő vallásává vált, egy halott messiás kultusza ugyanakkor kis valószínűséggel maradt volna csak fenn.
A vallástörténészek szerint minimálisan igaz, hogy Jézus meghalt a kereszten, sírja üres volt, a tanítványok úgy hitték, hogy látták, Pál biztosan megtért, és a kereszténység is rendkívül gyorsan terjedt. És, hogy mi következik mindebből? A legegyszerűbb magyarázat választását hirdető Occam-borotváját alapul véve sokak szerint maga a feltámadás.
Képek: Getty Images Hungary. Címlapkép: a lepel egy híres másolata.
Forrás: Femina.hu
Megjegyzés küldése