Az egri vár alatt, ahol a Kossuth utca és az Almagyar utca találkozik, különös hangulata van a városnak. Ez a hely egyszerre őrzi a múlt emlékeit és a jelen nyüzsgését. Amikor az ember ott megáll egy pillanatra, úgy érzi, mintha az idő lelassulna, és a történelem szinte kézzel foghatóvá válna.
A vár közelsége mindent meghatároz. A fölénk magasodó falak az egri hősök bátorságát idézik, akik egykor megvédték a várost. A kövek között mintha még ma is visszhangzana a harc zaja, a védők kiáltása és a győzelem öröme. Ugyanakkor a környék ma már békés: turisták sétálnak, fényképeznek, beszélgetnek, és élvezik a történelmi környezetet.
A két utca találkozása különleges látványt nyújt. A régi házak homlokzatai, a szűk utcák és a macskaköves járdák mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember egy másik korba képzelje magát. A kávézók és kis üzletek barátságos hangulatot árasztanak, ahol meg lehet pihenni, és el lehet merülni a város életében.
Számomra ez a hely nemcsak egy egyszerű kereszteződés, hanem egy találkozási pont a múlt és a jelen között. Itt érezhető igazán, hogy Eger nemcsak egy város, hanem egy élő történelemkönyv. Ahányszor erre járok, mindig felfedezek valami újat, és minden alkalommal egy kicsit közelebb kerülök ahhoz, hogy megértsem ennek a különleges helynek a lelkét.
Kossuth Lajos utca
A középkorban a Buda felől a várba vezető hadiút utolsó szakasza, amely a Hatvani-kapunál lépett a városba és kelet felé – az Eger vizén álló hídon át – a vár nyugati kapujához érkezett.
A régi Lenin út, a mai Deák Ferenc utat és az Almagyar utcát összekötő széles, műemlékekben gazdag utca. Több neve is volt. A 18. század közepén Hatvani utca, majd Urak utcája, ezután Barátok utcája néven volt ismeretes. Utóbbi elnevezés a ferences rendi barátok templomára és kolostorára utalt. Nevezték még Hosszúpince utcának 1802-ben, majd a Kaszárnya utca nevet viselte, mivel a 19. század közepén a mai Butler-ház kaszárnyaként működött.
bővebben a Beszélő utcanevek oldalon olvashatsz.
Almagyar utca
Az utca a Szarvas tér és a Dózsa György tér között helyezkedik el. 1802-ben Maklári kapu utca néven is előfordult, mivel a Maklári kapuhoz vezetett. 1331-ből való az első említés „Olmagari” utca néven, melyről 1695-ben Tuza János írja „ …aszt az uczátt híták Almagyari uczának, mellyet mostan Hatvani uczának neveztek és azon kaputt Almagyari kapunak, mellyet mostan Maklári kapunak hínak…”.
Remenyik Zsigmond így írt a Por és hamu című művében: „ … az Almagyar utcai ház magasan a város fölé épült, … alig kőhajításnyira vasúti sín futott el a kert mögött.” Rövid ideig Balázs Ignác utcának is hívták.
bővebben a Beszélő utcanevek oldalon olvashatsz
Megjegyzés küldése