Eger városának egyik legjellegzetesebb műemléke és oktatási intézménye a mai Dobó István Gimnázium, amelynek története szorosan összefonódik a város múltjával. Az iskola története egészen a török uralom utáni időszakig nyúlik vissza, és több mint három évszázadon átívelő fejlődést mutat be.
1687 decemberében, hosszú ostrom után a törökök feladták az egri várat, amelyet 91 éven keresztül tartottak megszállva. A keresztény seregek december 18-án vonultak be a romos városba, és még aznap hálaadó istentiszteletet tartottak egy átalakított török mecsetben. Ez a kisebb mecset a mai Széchenyi utcában állt, tizenhárom török ház társaságában. A Habsburgok támogatását élvező szerzetesrendek is megérkeztek Egerbe, köztük a jezsuiták, akik megkapták a mecsetet és a környező házakat.
A jezsuiták hamarosan megkezdték a tanítást, és 1689 tavaszán már gimnáziumi oktatás is folyt tizenöt diákkal. A tanítás kezdetben a mecset melletti kis török házakban zajlott. Az iskola fejlődésével azonban ezek az épületek hamar szűknek bizonyultak. Ezért 1699-ben elkészült egy nagyszabású fejlesztési terv, amely szerint új templomot, rendházat és gimnáziumot kellett építeni. A tervező valószínűleg Giovanni Battista Carlone építész volt.
Az építkezések 1700-ban kezdődtek meg, azonban a Rákóczi-szabadságharc tíz évre megakasztotta a munkálatokat. A háború után a gimnázium gyors fejlődésnek indult: a tanulók száma néhány év alatt többszörösére emelkedett, mivel a környéken ez volt az egyetlen felsőbb oktatási intézmény. Ennek ellenére az iskola továbbra is ideiglenes és rossz állapotú épületekben működött.
1749-ben jelentős fordulat következett be. Foglár György, az egri jogakadémia alapítója, a jezsuitáknak adományozta telkét új gimnázium építése céljából. Az új épület alapkövét 1750. június 1-jén tették le, és négy évnyi munka után, 1754-ben ünnepélyesen felavatták. Az épület Eger egyik legszebb XVIII. századi barokk műemléke lett. Különösen híres a déli homlokzat magas oromfala, a díszes szoborfülkék, a barokk-rokokó stukkódíszek és a főbejárat angyalszobrai. A belső terek is korszerűek voltak: több nagy tanterem, valamint egy díszterem is helyet kapott benne, ahol iskoladrámákat adtak elő.
Az iskola működését később több nehézség is megzavarta. 1773-ban a pápa feloszlatta a jezsuita rendet, így az intézmény három évig gazdátlan maradt. Ezután a ciszterciták vették át a tanítást, de II. József 1786-ban az ő működésüket is megszüntette. A gimnázium állami kézbe került, azonban tanárhiány és az épület romló állapota nehezítette a működést. Az 1800-as és az 1827-es nagy tűzvészek tovább súlyosbították a helyzetet, az épület többször is jelentősen megsérült.
A XIX. században az iskolaépület többféle szerepet töltött be. Pyrker érsek különböző iskolákat helyezett el benne, majd később katonai laktanyává alakították át. Az egriek sokáig „gimnáziális kaszárnyának” nevezték az épületet. Miután az 1890-es években új laktanya épült, ismét oktatási célokra használták fel. Az új községi alreáliskola 1892-ben költözött ide, majd állami főreáliskolává fejlődött. Az iskola bővítése érdekében új szárnyakat és tornatermet építettek.
A XX. században a két világháború is megnehezítette az intézmény életét. Az első világháború idején hadikórház működött az épületben, a második világháború során pedig súlyos károkat szenvedett. A helyreállítás után azonban ismét régi szépségében állt, immár mint a Dobó István Gimnázium épülete.
A gimnázium története jól tükrözi Eger városának múltját is: a török uralom végét, a barokk építészet virágzását, a történelmi nehézségeket és az oktatás fejlődését. Az iskola ma nemcsak oktatási intézmény, hanem fontos történelmi és kulturális emlék is, amely több mint háromszáz éve őrzi Eger hagyományait.
Forrás:
Hevessy Sándor: A Dobó István Gimnázium története (1960) dobó
Megjegyzés küldése