Eger legészakibb városrésze, Almár, Felnémettől északkeletre, körülbelül egy kilométerre található a 25-ös főút mellett. A mai csendes, néhány családi házból álló településrész valaha kis lélekszámú bányásztelepülés volt, amelyhez később a Pap-hegyen kialakuló üdülőtelep is kapcsolódott. Almár történetének legértékesebb emléke azonban a valamikori Mária Magdolna pálos kolostor, amelynek feltárt romjait később visszatemették.
A pálos rend az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend. A rend az Esztergom környékén élő remeték közösségéből szerveződött Béla király idején. A pálosok elmélkedő szerzetesek voltak, akik az Árpád-ház utolsó évszázadaiban kezdtek igazán megerősödni, majd virágkorukat az Anjouk uralkodása alatt élték. A magyar uralkodók Mátyás király koráig különösen támogatták őket, és jelentős szerepet játszottak a magyar egyházi kultúra kialakításában.
Az almárvölgyi Mária Magdolna kolostor feltárását Fodor László régész vezette, aki 1994-ben tanulmányban foglalta össze kutatásainak eredményeit. A kolostorról több középkori oklevél is említést tesz. Az első fontos adatokat Gyöngyösi Gergely „Inventarium” című munkája őrizte meg. Az oklevelek szerint 1347-ben Dörögdi II. Miklós egri püspök, az egri káptalan hozzájárulásával kezdte meg a kolostor építését. A monostorhoz szőlőbirtokok és malmok is tartoztak, ami jól mutatja gazdasági jelentőségét. Később, 1520-ban Csanádi Kelemen egri kanonok saját költségén javíttatta és erősíttette meg az épületeket.
A forrásokból az is kiderül, hogy a kolostornak rendháza volt Felnémeten és Egerben is, valamint birtokokkal rendelkezett az Eged-hegy környékén. Több perjel nevét is ismerjük a fennmaradt oklevelekből: Miklósét 1378-ból, Mihályét 1404-ből, Péterét 1406-ból, Jánosét 1466-ból és István fráterét 1480-ból. A kolostor a XVI. század második felében szűnt meg. 1549-ben még ismert Deési Péter perjel neve, de 1571-ben Báró Ungnád Kristóf várkapitány visszavette a rend vagyonát, és a kolostor ezt követően már nem települt újra.
A régészeti feltárások különösen érdekes eredményeket hoztak. Bár korábbi településre vagy temetőre utaló nyomokat nem találtak, egy XIII. századi templom jelenléte bizonyíthatóvá vált. Feltételezések szerint ezt a kisebb templomot a Bükkben élő remeték építették. Az alapítás András egri püspökhöz köthető, aki 1297-ben engedélyt adott a templom felépítésére. A XIII. században a Bükk hegységben is éltek remeték, hasonlóan a Pilishez vagy a Bakonyhoz.
A feltárások során két különböző korszakból származó templom maradványait azonosították. A korábbi, XIII. századi templom szürke patakkavicsból épült, kisebb méretű, egyhajós épület volt, egyenes szentélyzáródással. A későbbi, XIV. századi gótikus templom már sárga homokkőből készült, déli oldalán támpillérekkel megerősített csarnoktemplomként épült meg. A kutatók feltételezik, hogy az építőkövek Szarvaskő környékéről származtak, ahol ma is működik homokkőbánya.
A kolostor épületei fejlett és jól szervezett életre utalnak. A sekrestye mellett káptalantermet tártak fel, ahol egy beomlott szemeskályha maradványait találták meg, valamint egy korábbi melegítő-fűtőrendszer nyomait is. A kolostornak belső és külső udvara volt, a belső udvarban két különböző korszakból származó vízcsatornával. A külső udvar nyugati részén pincét és borházat fedeztek fel, az északnyugati oldalon pedig víztározó maradványai láthatók még ma is.
A leletek között számos használati tárgy is előkerült, például kocsivasalások, zabla, fúró, patkó és láncdarabok. Több sírt is feltártak, amelyekben pénzérméket találtak I. Lajos, Zsigmond és I. Ulászló korából. Különösen jelentős lelet volt János prior 1352-ből származó sírköve.
A kutatások alapján az almárvölgyi Mária Magdolna kolostor a pálos rend egyik jól működő és kulturálisan jelentős kolostora lehetett. Bár a romokat később visszatemették, történelmi és régészeti jelentőségük ma is kiemelkedő.
Almár későbbi története már a bányászathoz kapcsolódik. A XIX. század második felében a Pap-hegy déli oldalán bánya nyílt, amelynek hatására kisebb bányásztelepülés alakult ki. A bányában valószínűleg bentonittal és riolittufával keveredett kovaföldet, más vélemények szerint kaolint bányásztak. A bánya azonban nem működött hosszú ideig, és a település is fokozatosan elnéptelenedett. Napjainkra csupán néhány ház emlékeztet az egykori bányászfalura, miközben a Pap-hegy üdülőterülete egyre inkább fejlődik és terjeszkedik.
Az almári pálos kolostorrom nemcsak Eger környékének fontos történelmi emléke, hanem a magyar középkor és a pálos rend múltjának egyik különleges bizonyítéka is. A feltárások eredményei hozzájárultak ahhoz, hogy jobban megismerjük a középkori szerzetesi életet, a korabeli építészetet és a Bükk vidékének történelmét.
Források
- Fodor László (1994): A Felnémet–Almárvölgyi Mária Magdolna kolostor feltárásának eredményei. In: Varia Pálos rendtörténeti tanulmányok I., Stylus Nyomda, Csorna.
- Nemeskürty István (1993): Mi magyarok. Akadémiai Kiadó, Budapest.
- Bányászati és Kohászati Lapok – Bányászat, 108. évf. 1975/11. szám, „Bemutatjuk az Országos Érc- és Ásványbányák Kutató és Termelő Műveit”, 717–728. p.
Megjegyzés küldése