Az Egri Bazilika, más néven Szent Mihály- és Szent János-főszékesegyház, Magyarország egyik legimpozánsabb vallási épülete. Az egri főegyházmegye katedrálisaként nemcsak építészeti jelentőséggel bír, hanem fontos egyházi központ is, ahol az érsek mindennapi feladatait végzi. Méretét tekintve az Esztergomi Bazilika után hazánk második legnagyobb temploma.
A bazilika megépítésének gondolata Pyrker János László érsek nevéhez fűződik, aki 1827-ben került Eger élére. Ő kérte fel a korszak kiemelkedő építészét, Hild Józsefet a templom megtervezésére. Az építkezés 1831 és 1836 között zajlott, az ünnepélyes felszentelésre pedig 1837-ben került sor. Az épület már kívülről is lenyűgöző: monumentális oszlopai és klasszicista stílusa azonnal magára vonja a figyelmet.
A bazilika szobrainak elkészítésére Pyrker érsek egy tehetséges velencei szobrászt, Marco Casagrandét kérte fel. Az ő munkái díszítik a főlépcső környékét is: elöl Szent István és Szent László királyok, mögöttük pedig Péter és Pál apostolok szobrai láthatók. A timpanont hatalmas korinthoszi oszlopok tartják, rajta a „Jöjjetek, imádjuk az Urat!” felirattal. Az oszlopcsarnok fölött elhelyezkedő Hit, Remény és Szeretet allegorikus alakjai, valamint az épület sarkain álló angyalszobrok – az Isteni Igazság és az Isteni Szeretet megtestesítői – szintén az ő alkotásai.
Casagrande életéhez egy kedves történet is kapcsolódik. A szobrász egy egri papi szabó legidősebb lányának kezét kérte meg, ám a lány visszautasította. Nem adta fel, és később a következő lánytestvért is megkérdezte, aki már igent mondott. A házaspár visszaköltözött Olaszországba, és boldogan éltek tovább – történetük szinte mesébe illő.
A bazilika belső tere legalább olyan lenyűgöző, mint külső megjelenése. A díszítés több mint 120 évig tartott, így az oltárok és freskók elkészítése még az építkezésnél is hosszabb időt vett igénybe. A szentély északi oldalán található Könnyező Mária Kápolna a templom egyik legdíszesebb része, míg a déli mellékhajóban Szent Mihály oltára kapott helyet. Különösen megható az a mellékoltár, amelyen Szent István Magyarországot Mária oltalmába ajánlja.
A mennyezet freskói is számos érdekességet rejtenek. A nagykupola festése Takács István mezőkövesdi művész munkája, amely az Apokalipszist ábrázolja. Mivel a freskó az 1950-es években készült, az államosítás idején, egy különleges részlet is megjelenik rajta: egy munkás-paraszt ábrázolás, amely a korszak ideológiai hatását tükrözi. A figyelmes látogatók számára igazi kihívás megtalálni ezt az apró, de beszédes részletet.
A bazilika nemcsak látványával, hanem hangzásával is lenyűgözi a látogatókat. Orgonáját 1864-ben építette Ludvig Mooser, a kor egyik legkiválóbb orgonaépítő mestere. Az instrumentumot 1912-ben teljesen átépítették, ekkor pneumatikus rendszerre váltották. A nyári hónapokban, májustól szeptemberig, hétköznaponként dél körül orgonaszó tölti meg a hatalmas teret, különleges élményt nyújtva mindazoknak, akik ellátogatnak ide.
Az Egri Bazilika tehát nem csupán egy templom, hanem történelmi, művészeti és kulturális értékek gazdag tárháza. Látogatása során nemcsak a múlt nagyságát, hanem az emberi alkotókészség és hit erejét is megtapasztalhatjuk.
A forrás eredeti helye: Egri Bazilika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése