Vajon hány történetet rejthet egy harang, egy kovácsoltvas kapu vagy akár egy régi ruhadarab apró fémalkatrésze? Erre a kérdésre kerestük a választ a „Fémbe zárt történetek – Koronától harangokig” című tematikus sétán, amely ezúttal is különleges szemszögből mutatta meg Eger múltját.
A szombat délutáni séta során nem csupán épületeket és emlékműveket néztünk meg. Sokkal inkább arra vállalkoztunk, hogy a város fémből készült tárgyainak segítségével idézzük fel azokat az embereket, eseményeket és sorsokat, amelyek évszázadokkal ezelőtt formálták Eger történetét.
Utunk a hajdani Hatvani kapu helyén indult. Itt két apró fémdarab vezetett el bennünket Koháry István életének egyik meghatározó fordulópontjához. Már ekkor világossá vált, hogy a séta során a legjelentéktelenebbnek tűnő tárgyak mögött is izgalmas történetek rejtőznek.
A következő állomás a Líceum kupolája volt, amely nemcsak Eger egyik legszebb építészeti látványossága, hanem Fazola Lénárd munkásságának emlékét is őrzi. A korabeli dokumentumok alapján még a mesterek mindennapi gondjai, például a munkák elszámolásának nehézségei is megelevenedtek előttünk. A Fazola család neve ma is összeforrt az egri vasművesség legkiemelkedőbb alkotásaival.
A bronz történetei különösen emlékezetesnek bizonyultak. Megtudtuk, hogyan kapcsolódhat ugyanaz a mintegy 800 kilogrammnyi bronz két teljesen különböző történethez: az egyik II. Rákóczi Ferenc emlékét idézte meg, a másik Bernecker Mátyás alakját. A Ferences templom közelében pedig a múlt szinte életre kelt, amikor a történetek mellé valódi harangszó társult.
A séta egyik legizgalmasabb fejezete az volt, amikor képzeletben csatlakoztunk az 1809-ben Egerbe érkező Szent Koronát kísérő menethez. A napóleoni háborúk idején a magyar államiság egyik legfontosabb jelképe rövid időre a városba került, és ennek emléke ma is része Eger történelmi örökségének.
Fazola Henrik egykori műhelyénél nemcsak a vasgyártás technikájáról esett szó. A háttérben dolgozó asszonyok történetei is előkerültek, emlékeztetve arra, hogy a mesterek sikerei mögött gyakran láthatatlan, mégis nélkülözhetetlen segítők álltak.
A Dobó téren a városcímer pallosa került a figyelem középpontjába, majd a Szent János utcában a Hering család nyomába eredtünk. Az egykori vasműves dinasztia munkái ma is őrzik egy letűnt kor kézműves hagyományait. A századforduló hangulatát egy különleges pénzhamisítási történet tette teljessé, amely megmutatta, hogy a fémekhez nemcsak mesterségek és műalkotások, hanem bűnügyi történetek is kapcsolódhatnak.
A program végén egy egészen más világ tárult elénk: a 19. századi divat világa. Egy egykori főutcai üzlet kapcsán szó esett az abroncsszoknyáról, a turnűrről és a ma már szinte mosolyt csaló nevű gatyapőcről. Meglepő volt látni, hogy a fém milyen fontos szerepet játszott a korabeli öltözködésben is.
A „Fémbe zárt történetek” séta ismét bebizonyította, hogy Eger múltja minden utcasarkon tartogat felfedeznivalót. Néha elég egy harang, egy kovácsoltvas dísz vagy egy régi pénzérme ahhoz, hogy évszázadokat utazzunk vissza az időben.
Köszönöm mindenkinek, aki velem tartott ezen a különleges délutánon! Hálás köszönet illeti az előkészítő kutatás segítőit, Erdei Lászlót és Farkas Pétert, valamint Mező Attilát a hangulatot megörökítő fotókért.
Eger története kimeríthetetlen – és úgy tűnik, a fémeknek még mindig rengeteg mesélnivalójuk van.
Címlapfotó Mező Attila
Megjegyzés küldése