Eger neve ma szinte egyet jelent a Szépasszonyvölggyel. A borospincék, a tufába vájt járatok és az egri vörösborok világa évente százezreket vonz a városba. Kevesen tudják azonban, milyen volt a Szépasszonyvölgy utcája és környéke a két világháború között, az 1930-as években, amikor a turistabuszok helyett még lovaskocsik gördültek a pincesor előtt, és a bor közvetlenül a hordóból került a vendégek poharába.
A völgy, amely már akkor legendának számított
Az 1930-as években a Szépasszonyvölgy már régóta az egri borkultúra egyik központja volt. A völgy története jóval korábbra nyúlik vissza: az Öreg-sor pincéinek kialakítása már a 18. század második felében megkezdődött, amikor az egri püspökség engedélyével egymás után vájták a riolittufába a borospincéket. A könnyen alakítható vulkáni kőzet kiváló feltételeket biztosított a bor tárolására, hiszen egész évben közel állandó, 10–15 Celsius-fokos hőmérsékletet tartott fenn.
Eger, Szépasszonyvölgy utca 1929
Fotó Várallyay Katus, https://fortepan.hu/
A korabeli egri polgárok számára a Szépasszonyvölgy nem csupán gazdasági helyszín volt, hanem társadalmi találkozóhely is. Vasárnaponként családok sétáltak ki a városból, a gazdák pedig itt tárgyalták meg az éves termést, a szüret eredményeit és a borárakat.
Milyen lehetett a Szépasszonyvölgy utca 1930 körül?
A mai rendezett utak és parkolók helyén akkor még földes vagy murvás utak húzódtak. Az utca mentén présházak, kisebb gazdasági épületek és pincék sorakoztak. A levegőben szőlő, must és tölgyfahordók illata keveredett.
A környéken gyakori látványt jelentettek a lovaskocsik. A hordókat ezekkel szállították a város és a pincék között. A szüret idején különösen nagy volt a forgalom: gazdák, napszámosok és borkereskedők járták a völgyet.
A korszak fényképei alapján Eger városképe még erősen őrizte történelmi jellegét. A Szépasszonyvölgy ekkor a város szélén fekvő, részben mezőgazdasági területnek számított, amelyet szőlőültetvények öleltek körül. A modern turizmus még nem alakította át a tájat, így a látogató valóban a borvidék mindennapi életébe csöppenhetett.
A név eredetének rejtélye
Már az 1930-as években is több legenda keringett a Szépasszonyvölgy nevének eredetéről.
Az egyik legismertebb történet szerint egy különösen szép asszony árulta itt borát, és róla nevezték el a völgyet. Egy másik hagyomány szerint a „Szépasszony” az ősi magyar hitvilág női alakja lehetett, aki a szerelemhez és a termékenységhez kapcsolódott. A történészek és néprajzkutatók mindmáig nem tudták egyértelműen bizonyítani egyik elméletet sem, ezért a név eredete továbbra is Eger egyik legérdekesebb helytörténeti rejtélye maradt.
Az egri bor aranykora a két világháború között
Az 1930-as években Magyarország még mindig a trianoni veszteségek gazdasági következményeivel küzdött, de az egri borvidék továbbra is jelentős szereplő maradt a hazai borkereskedelemben.
A Szépasszonyvölgy pincéiben elsősorban vörösborokat tároltak és érleltek. Az Egri Bikavér ekkor már ismert név volt a magyar borfogyasztók körében, bár a mai szabályozott eredetvédelmi rendszer még nem létezett. A helyi gazdák családi hagyományok alapján készítették boraikat, és sok esetben közvetlenül a pincében értékesítették azokat.
A pincekultúra sajátos közösségi életet teremtett. A vendég gyakran nem egyszerű vásárlóként érkezett, hanem beszélgetőtársként, akit egy pohár bor mellett fogadtak.
A Szépasszonyvölgyi kereszt felállítása
Az 1930-as évek egyik fontos helyi eseménye volt a ma is álló Szépasszonyvölgyi kereszt felállítása. A források szerint a keresztet özvegy Tábori Andrásné állíttatta 1937-ben. Az emlékhely ma is a völgy egyik legismertebb történeti objektuma, amely összeköti a jelenlegi látogatót a két világháború közötti Eger világával.
Turisták a borospincék között
A Horthy-korszak végére a Szépasszonyvölgy már országosan ismert kirándulóhely lett. A vasúton érkező látogatók gyakran felkeresték az Egri várat, majd innen sétáltak tovább a pincékhez.
A vendégek egyszerű körülmények között, de hamisítatlan hangulatban kóstolhatták meg a helyi borokat. Nem voltak modern látogatóközpontok, borkóstoló termek vagy rendezvénycsarnokok. A borászat élménye sokkal közvetlenebb és személyesebb volt.
Mit láthatna ma az időutazó?
Ha valaki visszautazhatna az 1930-as évek Szépasszonyvölgyébe, valószínűleg meglepné a csend. Nem hallana autókat, turistacsoportokat vagy fesztiválok hangját. Helyettük lovak patkóinak kopogását, pinceajtók csikorgását és a hordók mozgatásának zaját hallaná.
A táj ugyanakkor ismerős lenne. A tufába vájt pincék jelentős része ma is áll, és ugyanazt a borászati hagyományt őrzi, amely közel száz évvel ezelőtt is meghatározta Eger életét.
A Szépasszonyvölgy így nem csupán turisztikai látványosság, hanem élő történelmi emlékhely is: egy olyan világ maradványa, ahol a bor nemcsak ital volt, hanem a közösségi élet, a munka és a helyi identitás egyik legfontosabb része.
Hiteles források
- Szépasszony-völgy története (hivatalos oldal)
- Szépasszony-völgy (Ipolytarnóci Ősmaradványok)
- Szépasszonyvölgyi kereszt története
- Szépasszonyvölgy történeti összefoglaló
- Korabeli egri képeslapok és várostörténeti anyagok (Europeana)
- Köztérkép – Szépasszonyvölgyi kereszt (1937)
- Szépasszony-völgy története
- Ipolytarnóci Ősmaradványok – Szépasszony-völgy történeti leírása
Megjegyzés küldése