A kétezres évek elején még más arcát mutatta Eger belvárosa. Az Eger-patak partján sétálva nem kerékpárút kísérte a vizet, hanem régi támfalak, elöregedett melléképületek, udvarok hátfalai és olyan házak, amelyek mára vagy rommá váltak, vagy teljesen eltűntek a városképből. Aki akkoriban nap mint nap járt a patak mellett, ma már egy másik városban sétál – és mégis ugyanott.
Az Eger-patak mindig is több volt egyszerű vízfolyásnál. Átszeli a várost, összeköti a városrészeket, és csendes tanúja volt annak, ahogy Eger belvárosa az elmúlt húsz-huszonöt évben gyökeresen átalakult.
A 2000-es évek elején még nem létezett a ma megszokott belvárosi kerékpárút. A patak partja sok helyen rendezetlenebb, természetesebb és egyben kissé iparibb hangulatot árasztott. Voltak épületek, amelyek már akkor is az enyészet jeleit mutatták, mégis hozzátartoztak a látképhez: régi melléképületek, gazdasági épületek, elhagyott udvarok és omladozó falak szegélyezték a víz útját.
Eger patak mellett, 2000fotó Csikós István
A változás a 2010-es évek elején gyorsult fel. Eger történelmi belvárosának nagyszabású rekonstrukciója során a patak környezete is megújult. Megépült a belvárosi kerékpárút, rendeződött a meder egy része, új hidak és közösségi terek jöttek létre. A cél az volt, hogy a városlakók közelebb kerüljenek a vízhez, és a patak ne elválassza, hanem összekösse a belvárost.
A fejlesztések azonban együtt jártak azzal is, hogy eltűntek olyan épületek és részletek, amelyek sokak gyerekkorának vagy fiatalságának természetes díszletei voltak. Egy-egy romos ház, egy régi kerítés vagy egy elfeledett udvar néha többet jelentett egyszerű építménynél: emlékek kapcsolódtak hozzájuk, útvonalak az iskolába, első találkozások, nyári séták vagy éppen hazafelé vezető esték.
Az Eger-patak közben ugyanúgy folyt tovább. Látta az 1999-es és 2000 körüli árvizek utáni helyreállításokat, amikor támfalak épültek és megerősítették a partokat. Látta a munkagépeket, a bontásokat és az új építkezéseket is.
Ma a kerékpárosok, futók és sétálók használják azt a partszakaszt, ahol húsz éve még egészen más kép fogadta az embert. A város modernebb, rendezettebb és turistabarátabb lett, de a régi Eger emlékei tovább élnek azokban, akik még emlékeznek arra az időre, amikor a patak partján nem bicikliút húzódott, hanem egy lassabban változó város hétköznapjai.
Mert épületek eltűnhetnek, utcák átépülhetnek, hidak újjászülethetnek.
Az Eger-patak azonban ugyanazzal a nyugodt mozdulattal folyik át a városon, mint húsz vagy akár kétszáz évvel ezelőtt.