Már nemcsak a kiszáradó patakmedrek, a megsárgult földek és az alacsony vízállások jelzik a 2026-os rendkívüli szárazságot. Magyarország felszíne alatt is egyre jobban kirajzolódnak a tartós csapadékhiány következményei. Egy országos, rendszeresen frissülő interaktív térképen már bárki megnézheti a lakóhelyéhez közeli talajvízfigyelő kutak adatait. Heves vármegye helyzete különösen érdekes: miközben a hegyvidéki és az alföldi jellegű területek között jelentős különbségek vannak, az Eger-patak és a Tarna idei állapota egyértelmű figyelmeztetés.
Térképen a láthatatlan vízkészlet
A Világgazdaság augusztus 25-én hívta fel a figyelmet arra az országos interaktív felületre, amelyen megtekinthetők a talajvízfigyelő kutak aktuális adatai.
A térképen nem egyszerűen azt láthatjuk, hogy milyen mélyen található a talajvíz, hanem azt is, hogy az aktuális érték hogyan viszonyul az 1991–2020 közötti harmincéves időszak havi átlagához. A felület településre, sőt címre is kereshető, így bárki megkeresheti a hozzá legközelebb található mérőpontokat.
A térképet rendszerint hetente, hétfő hajnalban frissítik.
Fontos azonban pontosítani: a rendszer nem azt mondja meg, hogy egy adott ház, kert vagy telek alatt pontosan mennyi víz található. A mérőkutak adatai egy nagyobb terület talajvízviszonyairól adnak tájékoztatást, ráadásul a megjelenített legfrissebb adatok tájékoztató jellegűek lehetnek.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság szerint a talajvíz mennyisége folyamatosan változik: csapadékos időszakban növekedhet, tartós csapadékhiány és fokozott vízhasználat mellett viszont csökkenhet. A helyzet megértéséhez ezért nem egyetlen kút egyetlen mérési eredményét, hanem hosszabb adatsorokat és nagyobb területeket kell vizsgálni.
Heves vármegyében sem csak a felszínen látható a probléma
Heves vármegye földrajzilag különösen változatos terület. Északon ott magasodik a Mátra és a Bükk, délen pedig már az Alföld peremvidéke következik. Emiatt a csapadék, a talajnedvesség és a felszín alatti vízkészletek állapota sem egyforma.
A nyár folyamán közölt adatok szerint Eger környéke bizonyos időszakokban még kedvezőbb helyzetben volt a vármegye szárazabb részeinél, de ettől a térség egészének vízháztartása még korántsem nevezhető megnyugtatónak.
Júliusban arról számoltak be, hogy Heves vármegyében a talaj nedvességtartalma sok helyen mindössze a növények számára hasznosítható vízmennyiség 28–45 százaléka körül alakult. A Bükkben ennél kedvezőbb értékeket mértek, dél felé haladva azonban egyre rosszabbá vált a helyzet, Dél-Hevesben pedig már az alföldi területekhez hasonló vízhiány mutatkozott.
A probléma tehát Heves vármegyén belül is erősen területi jellegű.
Több mint 14 ezer hektáron jelentettek aszálykárt Hevesben
A mezőgazdaságban már számszerűsíthető a szárazság pusztítása.
A Heves Vármegyei Kormányhivatal adatai szerint 2026 első hét hónapjában 413 mezőgazdasági kárbejelentés érkezett, összesen 16 030 hektárnyi területre.
A káresemények közel 80 százaléka aszályhoz kapcsolódott: 14 340 hektáron, 1776 parcellán jelentettek jelentősebb hozamcsökkenést a csapadékhiány és a forróság miatt.
Augusztus közepére pedig már arról szóltak a helyi beszámolók, hogy három hónap alatt nagyjából a megszokott csapadékmennyiség harmada hullott le egyes területeken. Augusztus 2. és 12. között a vármegye észak–déli tengelye mentén ugyan 10–20 milliméter eső érkezett, a keleti és nyugati részeken azonban voltak olyan területek, ahol gyakorlatilag nem esett.
Az Eger-patak kiszáradása már nem elméleti veszély
Eger térségében talán az Eger-patak állapota mutatta meg a leglátványosabban, milyen következményekkel járhat a tartós vízhiány.
Augusztus elején a patak felső szakasza több helyen szinte teljesen kiszáradt. Szarvaskő térségében már csak sekély, pangó vízfoltok maradtak.
A helyzet odáig romlott, hogy augusztus 6-án halmentést kellett szervezni. A Horgász Egyesületek Heves Megyei Szövetségének halőre 69 halat – főként domolykót – mentett ki, majd megfelelő vízállású egri szakaszra telepítette át őket.
Ez különösen fontos előzménye a mostani talajvíztérképnek.
A felszíni vízfolyások és a felszín alatti vízkészletek ugyanis nem egymástól teljesen független rendszerek. Ha hosszú időn keresztül kevés csapadék hullik, csökken a talaj nedvességtartalma és a felszín alatti készletek utánpótlása is, miközben a kisebb patakok vízhozama szintén visszaeshet.
A Tarna is újra figyelmeztet
Hasonlóan súlyos jelzés érkezett a Tarna felől.
A nyár folyamán az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság működési területén több olyan vízfolyás is kiszáradt vagy kritikusan alacsony vízállásúvá vált, amelyet korábban állandó vízfolyásként tartottak számon.
Az érintettek között volt az Eger-patak több szakasza, valamint a Tarna középső és alsó szakasza is.
Ez azért különösen aggasztó, mert a Tarna vízhiánya az elmúlt években már többször visszatérő problémává vált.
Korábban mi is foglalkoztunk vele
A Minden, ami Eger oldalán augusztusban külön cikkben írtunk a Tarna ismételt kiszáradásáról:
„Kiszáradt a Tarna. Megint. – Néma segélykiáltás Heves vármegye egyik legfontosabb vízfolyásának medréből.”
A most nyilvánosságot kapott talajvízadatok ezt a problémát egy újabb oldalról világítják meg: a vízhiány nem feltétlenül ér véget ott, ahol a szemünk már nem látja.
Egy évnyi csapadék hiánya is felhalmozódhatott
A problémának már a nyár elején komoly előjelei voltak.
Az Eger Televízió június elején arról számolt be, hogy a térség mezőgazdaságában az évek óta tartó száraz periódus következményeivel kell számolni. Az Egri Borvidéken akkor a szőlő még viszonylag jól viselte a helyzetet, de a szakemberek már hangsúlyozták, hogy további csapadékra lesz szükség a megfelelő fejlődéshez és az augusztusi cukorképződéshez.
Az idei nyár eseményei azóta megmutatták, mennyire sérülékeny lehet a rendszer.
Egy természetfilm, amely évekkel korábban megmutatta a probléma gyökereit
A jelenlegi helyzethez különösen érdekes háttéranyag a Múlt és jelen: Vizeink az ember kezében című magyar természetfilm.
Fehér Zoltán filmje nem egyszerűen Magyarország vizes élőhelyeit mutatja be. Azt vizsgálja, hogyan változtatta át az ember évszázadok alatt hazánk vízrendszerét.
A film egyik meghökkentő adata szerint hazai tavaink mintegy 75 százaléka mesterséges, történelmi ártereink mintegy 90 százaléka pedig eltűnt. Mocsarak helyén ma halastavak, víztározók vagy mezőgazdasági területek találhatók, miközben számos vízi élőhely működését már közvetlenül az ember szabályozza.
A természetfilm Heves vármegye szempontjából is érdekes: egyik fejezete az őszi Bükköt mutatja be, de feltűnik benne a Tisza-tó különleges, ember által létrehozott és azóta rendkívül értékes élőhellyé vált vízi világa is.
A film üzenete a 2026-os aszály idején talán még aktuálisabb, mint bemutatásakor: Magyarország mai vízi világának jelentős része már emberi beavatkozások eredménye, ezért az is rajtunk múlik, hogyan gazdálkodunk a megmaradt vízzel.
Nem az a kérdés, hogy esik-e néhány napig
Egy-egy zivatar vagy néhány csapadékos nap látványosan megváltoztathatja a tájat. Megtelhetnek az árkok, újra megindulhat egy patak, kizöldülhet a növényzet.
A mélyebb vízhiány azonban ennél sokkal lassabban pótlódik.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság már májusban jelezte, hogy az érkező csapadék csak átmeneti enyhülést hozott az aszályban. A vízügyi beavatkozásokkal akkor mintegy 10 millió köbméterrel sikerült növelni a visszatartott víz mennyiségét, a tározókban, csatornákban és duzzasztott folyómedrekben megtartott készlet pedig elérte a 625 millió köbmétert.
A kulcsszó egyre inkább: vízvisszatartás.
Magyarország vízben gazdag – de csak első pillantásra
Magyarország helyzete különös.
Nagy folyóink miatt hajlamosak vagyunk vízben gazdag országnak tekinteni magunkat, csakhogy a megújuló vízkészletünk jelentős része külföldről érkezik. Egy korábbi elemzés szerint a hazai megújuló vízkészlet mintegy 94 százaléka országhatáron kívülről származik, miközben a belső megújuló vízkészletünk uniós összehasonlításban alacsony.
A csapadék ráadásul egyre egyenlőtlenebbül oszlik el, és a korábbi folyószabályozások következtében a természetes árterek több mint 90 százaléka eltűnt.
Ezért ma már nem pusztán az a kérdés, mennyi csapadék érkezik, hanem az is:
mennyi vizet tudunk helyben megtartani?
Heves vármegye számára is ez lehet az egyik legfontosabb kérdés
A Bükk erdei, a Mátra forrásvidékei, az Eger-patak, a Tarna, a Laskó, a Tisza-tó, a kisebb patakok, tavak és források ugyanannak a vízrendszernek különböző elemei.
A 2026-os nyár pedig megmutatta, hogy egyik sem tekinthető korlátlanul rendelkezésre álló természeti adottságnak.
Az Eger-patak kiszáradó szakaszai, a Tarna ismét üresen maradó medre, a több mint 14 ezer hektárnyi bejelentett aszálykár és a talajvíz változását mutató országos térkép ugyanannak a történetnek különböző fejezetei.
A víz nem akkor kezd elfogyni, amikor kiszárad a patak. A folyamat jóval korábban, sokszor láthatatlanul kezdődik a talajban és a felszín alatti vízkészletekben.
Éppen ezért az új talajvíztérkép egyik legfontosabb eredménye talán nem is maga a sok mérési adat, hanem az, hogy mindenki számára láthatóvá tesz valamit, amit eddig többnyire csak akkor vettünk észre, amikor már üres volt a meder.
Források és kapcsolódó anyagok
Minden, ami Eger – előzmény:
Friss országos háttér:
Világgazdaság – Térképen követhető a magyarországi talajvíz helyzete
Országos Vízügyi Főigazgatóság – A láthatatlan talajvízkészlet
Országos Vízügyi Főigazgatóság – Aszály és vízvisszatartás 2026-ban
Heves vármegye és Eger:
HEOL – Halakat kellett menteni a kiszáradó Eger-patakból
HEOL – Több mint 14 ezer hektárt érintett az aszálykár Heves vármegyében
TV Eger – Egy évnyi csapadék hiányzik a talajból
Háttér és természetfilm:
Múlt és jelen: Vizeink az ember kezében – teljes magyar természetfilm
Világgazdaság – Hová folynak el a vizeink? A vízhiány okai Magyarországon