Eger történetét nemcsak a vár, a barokk belváros, a templomok és a paloták mesélik el. A régi városfalakon kívül egy egészen más világ alakult ki: a hóstyáké. Itt éltek szőlőművesek, földművesek, napszámosok, iparosok és kézművesek, akiknek munkája nélkül a belváros mindennapi élete elképzelhetetlen lett volna. A Maklári, Hatvani, Cifra és Rác hóstya egykor valóságos város volt a város körül – és nyomai ma is ott rejtőznek Eger utcáiban.
Mit jelent az, hogy „hóstya”?
A mai egri ember számára természetesen hangzik a Maklári hóstya vagy a Cifra hóstya elnevezés, pedig maga a szó különleges történeti emlék.
A „hóstya” Egerben alapvetően a történelmi városfalakon kívül kialakult külvárost jelentette. Eredetére több magyarázat létezik, és a szakirodalomban a német eredetű Hofstadt, illetve más német nyelvi előzmények is felbukkannak. Hasonló elnevezést más magyar városokban is használtak: Kolozsváron például a „hóstát”, Sárospatakon pedig a „hustác” változat ismert.
Eger esetében azonban a szó annyira meghonosodott, hogy sajátosan egri jelentéstartalmat kapott. A hóstya nem egyszerűen külvárost jelentett, hanem egy életformát, társadalmi közösséget és sajátos helyi identitást is.
A városfalakon túl kezdődött egy másik Eger
A török uralom megszűnése után Eger újjáépítése és benépesülése fokozatosan gyorsult fel. A 18. században egyre többen érkeztek a városba, miközben a régi, fallal körülvett település már nem tudott mindenkit befogadni.
A történeti kutatások szerint a város lakott területe a 17–18. század fordulóján még elsősorban a falakon belül helyezkedett el, majd a következő évtizedekben egyre jelentősebbé váltak a kapukon kívüli településrészek. Már az 1712-es adóösszeírásban megjelentek a Hatvani, Maklári és Rác kapu előtti területek.
A folyamat eredményeként alakult ki a négy legismertebb történelmi külváros:
a Hatvani hóstya, a Maklári hóstya, a Cifra hóstya és a Rác hóstya.
Nevük részben a városkapukhoz, illetve az azokból kivezető utakhoz kapcsolódott. A városfal kapui tehát nemcsak Eger bejáratai voltak: túloldalukon új településrészek születtek.
Nem a város szélén éltek – ők tartották életben a várost
A hóstyák történetének talán legfontosabb része az itt élők szerepe.
Miközben a belvárosban jelentős számban éltek polgárok, kereskedők és hivatalnokok, a hóstyák lakosságának nagy részét földművelésből, szőlőművelésből, állattartásból vagy valamilyen kézműves mesterségből élő családok alkották.
Nemes Lajos kutatásaira hivatkozó történeti összefoglalás szerint 1785-ben Eger lakosságának 34,88 százaléka tartozott a paraszti réteghez, és szinte valamennyien rendelkeztek szőlővel. A paraszti népesség 84,83 százaléka a hóstyákon élt.
Ez jól mutatja, mennyire téves lenne a hóstyákat egyszerűen jelentéktelen külvárosoknak tekinteni.
Az itt élők termelték meg a város élelmiszereinek jelentős részét, művelték a környék szőlőit, gondozták az állatokat, és különféle iparcikkeket készítettek. Termékeikkel nemcsak Eger belvárosát, hanem a környező vidék lakosságát is ellátták. Az évszázadok során különleges hóstyai kultúra és identitás jött létre.
A szőlő szinte hozzátartozott a hóstyai emberhez
Egerben természetesen a szőlő és a bor sem választható el a hóstyák történetétől.
A város körüli domboldalak szőlőihez sok esetben innen indultak hajnalonként a családok. A gazdasági év ritmusát a metszés, kötözés, kapálás, szüret, valamint a pincékben végzett munka határozta meg.
A hóstyai porta ezért nem egyszerű lakóhely volt. Gazdasági egységként is működött: a lakóház mellett helyet kellett találni az állatoknak, szerszámoknak, terményeknek és mindannak, amire egy gazdálkodó családnak szüksége lehetett.
Ilyenek voltak a régi hóstyai házak
A régi Eger hangulatának egyik legérdekesebb részlete a hóstyák építészete.
A város hivatalos történeti ismertetése szerint a házak gyakran nagyon kis telkeken álltak. Sokszor annyi hely maradt a lakóépület és a szomszédos porta között, hogy éppen egy széles nagykapu fért el.
Jellemző volt a kétszárnyú, deszkából készített kapu, amelyhez sok esetben külön kiskapu sem tartozott. A házak jelentős része kőből épült, utcai megjelenésüket pedig a kontyolt nyeregtetők és a gyakran díszített, vakolt oromzatok tették jellegzetessé.
Aki ma Eger régebbi utcáin sétál, helyenként még felismerheti ennek a településszerkezetnek a maradványait.
Cifra hóstya – amelynek neve évszázadokat élt túl
A Cifra hóstya neve különösen érdekes.
Régi forrásokban többféle formában bukkan fel: Cifra hóstya, Cifra sánc, Cifra part és Cifra külváros néven is említették.
Egy 1744-es egri forrásban már szerepel a „Cziffra hóstya”, 1788-ban pedig a „Cziffra Hostyai Utca” elnevezés. Egy 1887-es egri újság már „városunk mostoha testvére”-ként emlegette a Cifra külvárost.
Ez az apró újságrészlet sokat elárul arról, hogy a belváros és a külváros társadalmi megítélése között még a 19. század végén is lehetett különbség.
Rác hóstya – egy eltűnt közösség emlékezete
A Rác hóstya története Eger soknemzetiségű múltját őrzi.
A város északi részén délszláv, szerb és más balkáni eredetű lakosság is megtelepedett. A történeti források szerint jelentős részük földműveléssel és szőlészettel foglalkozott. A „rác” megnevezés később egész sor egri helynévben fennmaradt: Rác hóstya, Rác-hegy, Rác utca, Rác kapu – és természetesen a Rác-templom nevében is.
A hóstya legfeltűnőbb történeti emléke ma is a görögkeleti, vagy közismert nevén Rác-templom.
Mai formáját 1784 és 1788 között nyerte el. A városi ismertető szerint II. József engedélyezte felépítését az Egerben élő görögkeleti közösség számára.
A templom ma már nem csupán vallási épület: egy olyan közösség emléke is, amely egykor meghatározó része volt Eger társadalmának.
Hatvani hóstyából Károlyváros
A város növekedése később tovább alakította a hóstyák rendszerét.
Különösen érdekes a Hatvani hóstya története. Eszterházy Károly püspök kezdeményezésére a régi Hatvani hóstya mellett új városrész épült. A történeti helynévi adatok szerint az új területet Alsó Károlyvárosnak, a régi Hatvani hóstyát pedig Felső Károlyvárosnak nevezték. A kettő együtt alkotta Károlyvárost.
Ez azért is érdekes, mert Eger mai városrészeinek nevei és határai mögött gyakran jóval régebbi településszerkezeti rétegek húzódnak.
A fertálymesterek világa is összekapcsolódott a hóstyákkal
A hóstyák életének megértéséhez Eger egyik különleges hagyományát, a fertálymesterséget is érdemes felidézni.
A város negyedekre, vagyis fertályokra osztása évszázadokon át nem pusztán földrajzi beosztást jelentett. A fertályok saját közösségekkel, hagyományokkal és képviselőkkel rendelkeztek. A hóstyák növekedésével ezek a külvárosi területek is bekerültek ebbe a sajátos rendszerbe.
A város terjeszkedése tehát nem egyszerűen új házak építését jelentette: új közösségek születtek, amelyek saját egri identitást alakítottak ki.
A hóstyák nélkül más lenne Eger
A 20. század alapjaiban változtatta meg ezt a világot.
A város növekedett, új utcák, lakónegyedek és lakótelepek épültek. A hagyományos paraszti életforma fokozatosan visszaszorult, számos régi hóstyai házat lebontottak vagy átépítettek. Egyes utcák szerkezete azonban máig őrzi az egykori telekosztást és beépítési módot.
A hóstyák öröksége ráadásul nemcsak épületekben maradt fenn. Néprajzi tárgyak, fényképek, levéltári dokumentumok, viseleti elemek és családi történetek őrzik annak a társadalomnak az emlékét, amely évszázadokon keresztül Eger lakosságának jelentős részét jelentette. A hóstyai kulturális örökség egyes viseleti elemei folklóregyüttesek révén napjainkban is tovább élnek.
Talán ezért érdemes más szemmel végigsétálni a Maklári, Hatvani, Cifra vagy Rác hóstya régi utcáin.
Nem egyszerű külvárosok ezek.
Eger történelmi emlékezetének olyan rétegei, amelyek arról mesélnek, hogyan élt a város hétköznapi népe.
A vár falai között hadvezérek, püspökök és történelmi események emléke maradt fenn. A hóstyák viszont azoknak az embereknek a történetét őrzik, akik nap mint nap kimentek a szőlőbe, művelték a földet, dolgoztak műhelyeikben, piacra vitték portékáikat, családot alapítottak és generációról generációra egrivé váltak.
Ha a régi Eger mindennapi életét szeretnénk megismerni, akkor nem elég a belvárost nézni. Ki kell lépnünk az egykori városkapukon – a hóstyák felé.
borítókép, Gál Cecília
Források és további olvasnivaló
Eger Megyei Jogú Város – Az egri hóstyák, Egri Értéktár:
Az egri hóstyák – Egri Értéktár
Eger város hivatalos honlapja – történeti városrészek és hóstyák:
Eger – Város és történeti városrészek
Eger.hu – Cifra hóstya történeti séta:
Második séta: a Cifra hóstya
Eger.hu – Rác hóstya:
Harmadik séta: a Rác hóstya felé
Történeti Földrajzi Közlemények – Eger történeti földrajza és településmorfológiája:
Eger történeti földrajza és településmorfológiája
Minden, ami Eger – történeti adatok Eger városáról, hóstyáiról és kapuiról:
Történeti adatok Eger városról, hóstyáiról, kapuiról és elnevezésükről
Honismeret – Az egri hóstyák című kötet ismertetése:
Az egri hóstyák – Honismeret