Jelentős változás körvonalazódik a magyar vízgazdálkodásban: a kormány augusztus 25-én elfogadta a Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Tervet. A dokumentum egyik legfontosabb üzenete, hogy a korábbi, elsősorban vízelvezetésre épülő szemlélet helyett egyre nagyobb hangsúlyt kell helyezni a víz helyben tartására. Heves vármegyében ennek különös jelentősége van: az idei aszály az Eger-patakot, a Tarnát, a kisebb tavakat, a mezőgazdaságot és a Tisza-tó térségét egyaránt súlyosan érintette.
A WWF Magyarország fontos előrelépésként értékelte a 1265/2026. (VIII. 25.) kormányhatározat megszületését. A szervezet szerint a dokumentum szinte valamennyi olyan lényeges irányt kijelöli, amely szükséges lehet ahhoz, hogy Magyarország vízgazdálkodása hosszabb távon fenntarthatóbbá és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóbbá váljon.
A határozat jelentőségét Heves vármegyéből nézve különösen könnyű megérteni.
Nem egyszerűen kevés az eső – évek óta halmozódik a vízhiány
A Magyar Közlönyben megjelent intézkedési terv helyzetértékelése meglehetősen súlyos képet fest.
A dokumentum szerint a 2021 óta halmozódó csapadékhiány 2026. július 31-re országos átlagban már 554 milliméterre emelkedett, az Alföld és a Tisza magyarországi vízgyűjtőjének egyes térségeiben pedig a hiány meghaladta a 900 millimétert.
A terv azt is kimondja, hogy a magyar vízgazdálkodás jelenlegi rendszere még nem alkalmazkodott megfelelően az éghajlatváltozáshoz. Növekszik a hőségnapok száma, egyenetlenebbé válik a csapadék eloszlása, hosszabb aszályos időszakok alakulnak ki, és gyakoribbak a rendkívül alacsony nyári vízállások.
Mindez 2026 nyarán Heves vármegyében már nem elméleti kérdés volt.
Az Eger-pataknál is drámai lett a helyzet
Az Eger-patak állapotával a Minden, ami Eger oldalán korábban is többször foglalkoztunk.
Júliusban Almárnál már olyan alacsonyra csökkent a vízszint, hogy a patak egyes részein szinte teljesen eltűnt a víz. A vízmérce mínusz 4 centiméteres értéket is mutatott, a mederben pedig száraz kövek és repedezett iszap jelezte a tartós csapadékhiány következményeit.
Pedig az Eger-patak történelmileg ennél sokkal többet jelentett a város számára. Korábbi cikkünkben bemutattuk, hogy évszázadokon keresztül malmokat hajtott, gazdasági erőforrás volt, és alapvetően meghatározta Eger fejlődését.
A 2026-os nyár ezért különösen látványosan mutatta meg, mennyire sérülékennyé válhat egy korábban természetesnek tekintett vízfolyás.
A Tarna térségében ugyanez a probléma
Hasonlóan súlyos a helyzet a Tarna vízrendszerében.
Már tavasszal arra figyelmeztettek a szakemberek, hogy a Tarna és az Eger-patak egyes szakaszain április végén olyan alacsony vízállások alakultak ki, amelyek korábban inkább nyár végén vagy kora ősszel voltak jellemzőek.
A Tarnavidéki Tájvédelmi Körzetben közben már kisebb léptékű vízmegtartási megoldásokkal is próbálkoznak. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén rönkgátakkal és jutazsákokkal igyekeznek lassítani a lezúduló csapadékvíz távozását, hogy amikor végre eső érkezik, abból minél több maradhasson a tájban.
Ez lényegében ugyanazt az elvet követi, amelyet az új országos intézkedési terv is előtérbe helyez.
Nem elvezetni, hanem megtartani
Talán ez a most elfogadott dokumentum legfontosabb szemléletváltása.
Az intézkedési terv szerint a jövőben elsőbbséget kell biztosítani a természetalapú megoldásoknak és a természetes vízmegtartási módszereknek. A cél az, hogy a lehulló csapadék és a folyók időszakosan jelentkező többletvize lehetőség szerint ne minél gyorsabban hagyja el a területet, hanem maradjon a tájban, a talajban és a felszín alatt.
A dokumentum egyértelműen megfogalmazza: a hangsúlyt a víz gyors levezetéséről a víz megtartására kell áthelyezni.
Ez Heves vármegyében jelenthet kisebb táji vízvisszatartó megoldásokat, vizes élőhelyek helyreállítását, megfelelő területhasználatot, a patakok vízgyűjtőinek jobb kezelését, korszerűbb csapadékvíz-gazdálkodást és szükség esetén tározók kialakítását is.
A Heol korábbi tájékoztatása szerint például Terpes és Pétervására között egy új víztározó megvalósítására már vízjogi engedélyt is kapott a vízügyi igazgatóság.
A Tisza-tó idei helyzete is figyelmeztetés
A Minden, ami Eger oldalán az elmúlt hetekben többször beszámoltunk a Tisza-tó rendkívül alacsony vízállásáról is.
Sarudon az alacsony vízszint miatt augusztus 22-én a szokásosnál korábban bezárt az Aquaglide Vízi Élménypark.
Abádszalóknál pedig látványosan visszahúzódott a víz, miközben az alacsony vízhozam miatt a tározó hasznosítható vízkészlete is csökkent.
Bár a Tisza-tó mesterségesen szabályozott vízrendszer, az idei helyzet jól mutatja, hogy a tartós szárazság és az alacsony folyóvízi utánpótlás már a nagyobb vízrendszereket is komolyan érinti.
Heves déli részén a mezőgazdaság is megszenvedte az aszályt
A vízmegtartás nem kizárólag természetvédelmi kérdés.
Heves vármegye déli területein a mezőgazdaság is komoly vízhiánnyal küzdött. Júliusban a csapadék ugyan átmenetileg mérsékelte az aszályt, de Dél-Hevesben továbbra is jelentős maradt a talaj vízhiánya.
A gabonatermésen szintén meglátszott a szárazság: egyes lazább szerkezetű, aszályos területeken hektáronként mindössze 2,5–3 tonna körüli termést mértek.
Az új intézkedési terv ezért a mezőgazdaságot is érinti. A kormányhatározat előírja többek között a vízfelhasználás hatékonyságának növelését, a víz újrahasználatának ösztönzését, valamint a természetes vízvisszatartás szempontjainak beépítését a mezőgazdasági beruházásokba és az agrártámogatási rendszerbe.
Már 2026 végéig konkrét feladatokat szabtak meg
A kormányhatározat nem pusztán általános célokat fogalmaz meg.
- október 31-ig elő kell készíteni a vízhasználatoknak a rendelkezésre álló vízkészletekkel és a klímaváltozási előrejelzésekkel összehangolt szabályozását.
2026. december 31-ig pedig le kell határolni azokat a területeket, amelyek alkalmasak lehetnek vízmegtartásra, valamint a természetalapú megoldásokat és természetes vízvisszatartási intézkedéseket be kell építeni a vízgyűjtő-gazdálkodási és földhasználati tervezésbe.
Később monitoringrendszernek kell követnie a vízkivételeket, a felszín alatti vízkészletek állapotát és a vízvisszatartási intézkedések eredményességét is.
A WWF szerint jó az irány – most a megvalósítás következik
A WWF Magyarország azért tartja különösen fontosnak a határozatot, mert a vízgazdálkodást nem egyetlen ágazat feladataként kezeli.
A végrehajtásban több minisztériumnak, szakmai szervezetnek és társadalmi szereplőnek együtt kell működnie. Maga a kormányhatározat is előírja a szakmai és társadalmi szereplők bevonását.
A WWF arra is felhívta a figyelmet, hogy a vízgazdálkodási intézkedéseket érdemes összehangolni a természet-helyreállítási tervekkel.
A legfontosabb kérdés azonban csak ezután következik: mi valósul meg mindebből a gyakorlatban?
Heves vármegye 2026-os nyara világosan megmutatta, miért sürgős a változás. Az Eger-patak rendkívül alacsony vízállása, a Tarna kiszáradó szakaszai, a dél-hevesi földek vízhiánya, a veszélybe került kisebb tavak és a Tisza-tó alacsony vízszintje ugyanannak a problémának különböző arcai.
Ha a most elfogadott tervből valóban konkrét beruházások, természetes vízmegtartó megoldások és új területhasználati gyakorlatok születnek, Heves vármegye lehet az egyik olyan térség, ahol ennek eredménye különösen sokat jelenthet.
Források és előzmények
Minden, ami Eger – Az Eger-patak: a belváros szívében csörgedező természeti és turisztikai kincs
Minden, ami Eger – A Cifra-malomtól a Práff-malomig – amikor még víz hajtotta Eger malmait
Magyarország Kormánya – Fenntartható vízgazdálkodási akcióterv
WWF Magyarország – hivatalos oldal
Heol – Újra veszélyben a Tarna, mi lesz az Eger-patakkal?
Heol – Eltűnt a víz az Eger-patakból Almárnál
Heol – Az aszály ellen kávészsákokkal küzdenek a Tarnamentén
Heol – Kiszáradás fenyegeti a hevesi horgásztavakat
Fotó: Paul's Vision