Nem siet sehová, és éppen ez benne a jó. A Lillafüredi Állami Erdei Vasút szerelvénye komótosan kanyarog a Bükk erdei között, miközben alagutak, hidak, meredek hegyoldalak és a Szinva-völgy szépségei váltják egymást az ablak előtt. Igaz, ez már nem Heves vármegye, de Egerből és környékéről is megéri útra kelni érte. A lillafüredi kisvasút ugyanis nem egyszerű közlekedési eszköz: több mint százéves történelmi emlék és ma is élő kirándulóélmény.
Itt nem a sebesség számít
„Száguldozás” – természetesen csak idézőjelben. A lillafüredi kisvasút egyik varázsa éppen az, hogy nem akar versenyezni az idővel. A vonat lassan halad az erdőben, az utas pedig olyan részleteket is észrevehet, amelyek autóból pillanatok alatt eltűnnének.
A nyitott vagy nagy ablakos kocsikból egészen más arcát mutatja a Bükk. Közel kerülnek a fák, hallani lehet a kerekek jellegzetes zakatolását, néhol pedig szinte karnyújtásnyira magasodik a hegyoldal.
A Lillafüredi Állami Erdei Vasút – röviden LÁEV – ma a legismertebb hazai erdei vasutak közé tartozik. A jelenlegi fővonal Miskolc felől Lillafüreden át vezet Garadnáig, vagyis az utazás önmagában is egy bükki kirándulás.
Lillafüredi Állami Erdei Vasút – hivatalos oldal
Pedig eredetileg egyáltalán nem turistáknak épült
A mai kirándulóvasút történetének kezdete jóval prózaibb volt. A Bükk erdőinek faanyagát kellett eljuttatni Miskolcra.
A vasút megépítésének engedélyét 1920. február 24-én adták ki. A nehéz hegyvidéki terepen Modrovich Ferenc erdőmérnök irányításával folyt a munka, és elképesztő tempóban haladtak: 1920. november 4-re, mindössze kilenc hónap alatt elkészült a Fáskert és Garadna közötti 17,7 kilométeres fővonal.
Tíz nappal később, 1920. november 14-én érkezett meg az első fával megrakott szerelvény Garadnáról a miskolci Fáskertbe. A vasút tehát eredetileg elsősorban teherszállításra szolgált.
A vonalon kezdetben gőzmozdonyok dolgoztak, mögöttük pedig nem turistakocsik, hanem fával megrakott tehervagonok sorakoztak.
Mérnöki bravúr született a Bükkben
A vasút megépítése nem volt egyszerű feladat. A meredek hegyoldalak, szűk völgyek és jelentős szintkülönbségek miatt különleges műszaki megoldásokra volt szükség.
A vonal egyik leglátványosabb építménye a Mélyvölgyi völgyhíd, amelyet szintén Modrovich Ferenc tervezett. A három betonpillérre támaszkodó, úgynevezett Gerber-tartós híd mintegy 64 méter hosszú, és több mint egy évszázad elteltével is a kisvasút egyik jellegzetessége.
A híd terhelési próbáját 1921 januárjában végezték el.
Lillafüred környékén alagutakra is szükség volt. Az 1920-as évek végén, a Palotaszálló építésével összefüggő pályakorrekció során Lillafüred állomását áthelyezték, és két alagút is épült: Miskolc felől egy nagyjából 112 méteres, Garadna irányából pedig egy mintegy 120 méteres szakasz.
Ezek miatt a lillafüredi vonal ma is jóval több egy egyszerű erdei sínpárnál: maga az útvonal is ipar- és közlekedéstörténeti emlék.
A tehervonatból kirándulóvasút lett
A vasút hamar bebizonyította, hogy nemcsak fa szállítására alkalmas.
Az 1920-as években megjelent az igény a személyszállításra is. 1926-ban engedélyezték a korlátozott közforgalmat, majd az utazási igény növekedésével egyre komolyabb szerepet kapott a kirándulóforgalom. 1928-ban négy forgóvázas teherkocsit alakítottak át személyszállításra – külön érdekesség, hogy ezek a történelmi eredetű járművek később is a vasút állományában maradtak.
Lillafüred fejlődése, a Palotaszálló megépülése és a Bükk turisztikai népszerűségének növekedése pedig végleg megváltoztatta a kisvasút szerepét.
A fát szállító iparvasút lassan kirándulóvasúttá vált.
Lillafüredtől Garadnáig talán a legszebb
A Lillafüred–Garadna szakasznak egészen különleges hangulata van. A sínpár egyre mélyebbre vezet az erdőbe, miközben a civilizáció zaja fokozatosan elmarad.
Nyáron szinte összezárul a lombkorona a vonat fölött. A napfény csak foltokban jut le a pályára, a mozdony pedig komótosan húzza maga után a kocsikat.
Pontosan ezt a hangulatot örökítik meg Szalai Attila fotói is. A zöld mozdony, az erdei állomás és a fák között átvezető vasúti híd olyan látvány, amely miatt az embernek kedve támad azonnal felszállni.
Garadna pedig nem feltétlenül az út vége. Innen gyalogosan is tovább lehet indulni a Bükkbe, így a kisvasutazás könnyen összekapcsolható egy hosszabb erdei sétával vagy egész napos kirándulással.
Több mint száz év, és még mindig jár
A LÁEV 2020 novemberében ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. A vasút történetében időközben a gőzösök mellett dízelmozdonyok, sőt korszerűbb technológiák is megjelentek. A LÁEV egyik különlegessége lett az Mk48 2021 pályaszámú dízel-villamos hibrid mozdony is, amely 2010-ben továbbította első menetrend szerinti vonatát Miskolc-Dorottya utca és Garadna között.
A vasút azonban úgy tudott modernizálódni, hogy közben megőrizte régi hangulatát.
Ez talán a legfontosabb.
Az ember felszáll egy XXI. században működő vonatra, mégis könnyen olyan érzése támad, mintha néhány évtizeddel visszarepült volna az időben.
Ma is érdemes előre megnézni a menetrendet
A LÁEV 2026-ban is működő turisztikai vasút. A hivatalos oldal 2026 márciusában frissített menetrendi tájékoztatást tett közzé, és a járatok közlekedése évszakonként, illetve időszakonként változhat. Emiatt indulás előtt mindenképpen érdemes ellenőrizni az aktuális menetrendet és díjszabást.
Aktuális LÁEV-menetrend és utazási információk
A vasút mögött ma is komoly értékmentő munka áll. A Lillafüredi Kisvasútért Alapítvány céljai között szerepel az erdei vasút támogatása, a természet megismertetése, valamint a környezetkímélő turizmus elősegítése.
Igaz, már nem Heves vármegye – de Egerből is megéri elindulni
A Minden, ami Eger oldalán elsősorban Eger és Heves vármegye értékeit járjuk körbe, de néha érdemes egy kicsit átlépni a vármegyehatárt.
Lillafüred és Garadna ilyen kivétel.
Ráadásul a kapcsolat nem is olyan távoli, hiszen ugyanannak a Bükknek két oldaláról beszélünk. Heves vármegyében ott van a Szilvásváradi Állami Erdei Vasút, a hegység túloldalán pedig a lillafüredi kisvasút. Érdekesség, hogy a LÁEV-nél alkalmazott hibrid mozdony műszaki megoldását követően 2013-ban a Szilvásváradi Állami Erdei Vasút is beszerzett hasonló járművet.
Így aki szereti a szilvásváradi kisvasút hangulatát, annak Lillafüredet is érdemes felírnia a bakancslistára.
Nem az a kérdés, milyen gyorsan érünk oda
A lillafüredi kisvasúton utazva hamar kiderül, hogy néha éppen a lassúság jelenti az élményt.
Nem kell rohanni. Nem kell előzni. Nem kell azon gondolkodni, hány percet nyerünk az úton.
Csak ülni a kocsiban, hallgatni a sínek zakatolását, nézni az elsuhanó bükkfákat, majd várni a következő kanyart, ahol újabb híd, hegyoldal vagy erdei tisztás bukkan elő.
Több mint száz évvel ezelőtt ugyanezen a vonalon még fával megrakott szerelvények indultak Garadnáról Miskolc felé. Ma kirándulók ülnek a kocsikban – de a sínpár, a hegyek és a Bükk különleges hangulata megmaradt.
Talán ezért jó ez a fajta „száguldozás”.
Mert itt egyáltalán nem baj, ha lassan érünk célba.
Források
Lillafüredi Állami Erdei Vasút – hivatalos honlap
A LÁEV története – részletes történeti összefoglaló