Ha Eger és a Bükk történetére gondolunk, rendszerint a vár, a török kor, a barokk város vagy a középkori emlékek jutnak eszünkbe. Pedig a térség emberi múltja ennél összehasonlíthatatlanul régebbre vezet. Heves vármegye területéről középső paleolitikus lelőhelyek is ismertek, vagyis olyan nyomok, amelyek a neandervölgyiek korába vezetnek vissza.
A Bükk tágabb térsége pedig Magyarország őskőkori kutatásának egyik legfontosabb vidéke. Barlangjai, völgyei és a felszínen található kőnyersanyagok tízezredeken keresztül kedvező környezetet biztosítottak az itt megforduló embercsoportoknak.
A neandervölgyi ember Heves vármegyében
Az egri Dobó István Vármúzeum Heves vármegye régészeti múltját bemutató összefoglalója szerint a középső paleolitikum idején – nagyjából 250 ezer és 35 ezer évvel ezelőtt – Európában a neandervölgyi ember élt. A múzeumi ismertető külön kiemeli, hogy a mai Heves vármegye térségében is ismerünk ebből az időszakból nyílt színi és barlangi lelőhelyeket.
Ez azonban fontos különbség: Heves vármegyéből jelenleg nem olyan látványos emberi csontmaradványokat ismerünk, mint amilyenek a Bükk túloldalán fekvő Suba-lyukból kerültek elő. A neandervölgyiek helyi jelenlétére elsősorban a régészeti lelőhelyek és a kőeszközök utalnak.
Az őskőkor embere számára a Bükk délnyugati előtere kifejezetten kedvező lehetett. A hegyvidék vadban gazdag területeket, vizet, természetes menedékeket és – ami legalább ilyen fontos – kőeszközök készítésére alkalmas nyersanyagokat kínált.
Egy 2022-ben megjelent régészeti tanulmány külön foglalkozik a Bükk őskori kőnyersanyagaival. A kutatók szerint a hegység térsége már a neandervölgyiek korától fontos szerepet játszott az őskori közösségek életében. A vizsgált nyersanyagok között szerepel például az Egerbakta környékéről ismert kovásodott homokkő is.
Eger-Kőporos: több tízezer éves nyomok a város közelében
Eger környékének egyik különösen érdekes őskőkori lelőhelye Kőporos.
A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa szerint innen őskori kőeszközök – többek között kaparók, pengék, hegyek, szilánkok és magkő – kerültek elő. A lelőhelyen középső és felső paleolitikus telepnyomokat egyaránt dokumentáltak.
Ez azért rendkívül érdekes, mert a középső paleolitikum Európában alapvetően a neandervölgyi ember időszaka.
Kőporos kutatása ráadásul nem új keletű: az adatbázis több terepbejárást és ásatást is felsorol, köztük Vértes László 1948-as ásatását, valamint későbbi régészeti vizsgálatokat.
Eger tehát nem csupán kétezer éves vagy középkori történettel rendelkezik. A város közvetlen környezetének emberi múltja több tízezer évre nyúlik vissza.
Egerszalók is fontos az őskőkor kutatásában
Eger tágabb környezetének jelentőségét nemzetközi tudományos kutatások is igazolják.
Az L'Anthropologie szakfolyóiratban megjelent tanulmány az észak-magyarországi középső és felső paleolitikum újabb kutatásait vizsgálta, különös tekintettel Eger környékére. A szerzők szerint az egri régió különösen fontos terület a Kárpát-medence középső és felső paleolitikumának megértéséhez.
A kutatások egyik kiemelt helyszíne Egerszalók-Kővágó, ahol az előkerült leletek az őskőkor későbbi időszakának kulturális változásaihoz szolgáltattak fontos adatokat.
Ez az időszak különösen izgalmas, hiszen Európában ekkor zajlott a neandervölgyi népesség eltűnése és a modern ember, a Homo sapiens térhódítása.
Berva-völgy: újabb kapcsolat Eger őskori múltjával
Eger északi peremén, a Bükk felé vezető Berva-völgy ugyancsak szerepel Magyarország ősembertani leleteinek történetében.
A Magyar Természettudományi Múzeum pleisztocén kori embertani gyűjteményének ismertetése szerint a magyarországi késő őskőkort többek között a Berva-völgyből származó Homo sapiens-lelet képviseli.
Fontos azonban, hogy ezt ne keverjük össze a neandervölgyi leletekkel: a Berva-völgyi embermaradvány már a saját fajunkhoz, a Homo sapienshez tartozik.
A környék tehát különösen érdekes abból a szempontból, hogy az őskőkor különböző periódusainak nyomai egymás közelében jelennek meg.
A leghíresebb magyar neandervölgyiek a Bükkben kerültek elő
Ha Heves vármegye őskőkori történetéről beszélünk, nem kerülhető meg a közeli Suba-lyuk története sem.
Itt azonban szükséges egy földrajzi pontosítás: a Suba-lyuk nem Heves vármegyében található, hanem Cserépfalu közelében, a Hór-völgyben, a mai Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye területén.
Mégis szorosan kapcsolódik Eger és a déli Bükk történetéhez.
1932-ben a barlang feltárásakor olyan neandervölgyi embermaradványok kerültek elő, amelyek Magyarország őstörténetének világhírű leleteivé váltak. A Magyar Természettudományi Múzeum szerint a középső őskőkort Magyarország embertani gyűjteményében egyelőre egyedüliként a Suba-lyuk neandervölgyi embermaradványai képviselik.
Külön érdekesség, hogy a feltárás Egerhez is kötődik. A Magyar Nemzeti Levéltár Heves Vármegyei Levéltárának 2026-ban közölt összeállítása szerint 1932-ben Eger környékéről érkezett úgynevezett „ínségmunkások” is részt vettek a Hór-völgyi barlang feltárásában.
A kutatás így nemcsak földrajzilag, hanem történetileg is összeköti Egert a magyar ősemberkutatás egyik legnagyobb felfedezésével.
Egy felnőtt és egy gyermek maradványai
A Suba-lyukban talált leletek különlegességét az emberi maradványok adják.
A cserépfalui Subalyuk-Múzeum ismertetője szerint a barlangban feltárt neandervölgyi leletek a felső pleisztocénből származnak, és a lelőhely a magyarországi neandervölgyi kutatás egyik legfontosabb helyszíne. A múzeumban ma a csontleletek másolatai, kőeszközök és a feltárás történetéhez kapcsolódó emlékek segítségével ismerhető meg az egykori ősemberek világa.
Milyen lehetett az élet az őskori Bükkben?
A mai Bükk látványa könnyen megtéveszt bennünket. Több tízezer évvel ezelőtt az éghajlat és a növényzet többször jelentősen eltért a maitól. Hidegebb periódusok váltakoztak enyhébb időszakokkal.
Az itt élő vagy időszakosan megtelepedő emberek vadásztak, állati eredetű táplálékot és növényi élelmet gyűjtöttek, tüzet használtak, és gondosan megmunkált kőeszközöket készítettek.
A Bükk ebből a szempontból kiváló terület volt. A völgyek természetes közlekedési útvonalat jelentettek, a barlangok menedéket nyújthattak, a környéken pedig rendelkezésre álltak az eszközkészítéshez használható kőzetek.
A neandervölgyieket ma már nem a régi ábrázolásokból ismert primitív, görnyedt „barlanglakóként” képzeljük el. Alkalmazkodóképes emberek voltak, akik összetett eszközkészítési technológiával rendelkeztek, vadásztak, együttműködtek és rendkívül változatos európai környezetekhez alkalmazkodtak.
Heves vármegye őstörténete sokkal régebbi, mint gondolnánk
Eger-Kőporos, Egerszalók, Egerbakta és a Berva-völgy régészeti emlékei azt mutatják, hogy Eger és a mai Heves vármegye területe már az őskőkorban is része volt az ember által bejárt tájnak.
A közeli Suba-lyuk pedig kézzelfogható emberi maradványokkal egészíti ki ezt a történetet.
Így amikor ma Egerből elindulunk a Bükk felé, tulajdonképpen olyan tájon járunk, amelynek története nem évszázadokban, hanem tízezredekben mérhető. A hegyek, völgyek és barlangok jóval a várak, falvak és utak megszületése előtt is embereknek adtak menedéket.
És talán ez teszi igazán különlegessé Eger környékét: ugyanazon a vidéken, ahol ma kirándulunk, fényképezünk és túrázunk, több tízezer évvel ezelőtt neandervölgyi emberek járhatták a Bükk lábának tájait.
Címlapfotó: Suba-lyuk barlang - Cserépfalu
Források és további olvasnivaló
A Heves vármegyei paleolitikumhoz különösen jó kiindulópont a Dobó István Vármúzeum – Paleolitikum, Heves vármegye régészeti leletei és a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa – Eger, Kőporos. A neandervölgyi embermaradványokról a Magyar Természettudományi Múzeum – Pleisztocén korú leletek gyűjteménye ad hiteles összefoglalót.
A Suba-lyuk történetéhez érdemes elolvasni a Magyar Nemzeti Levéltár – A hór-völgyi Suba-lyuk titkai című, 2026. június 26-án megjelent összeállítást, valamint a Subalyuk-Múzeum ismertetőjét. Az egri régió tudományos jelentőségéről pedig a Middle and Upper Palaeolithic of Northern Hungary – Eger region kutatás és a Bükk őskori kőnyersanyagairól szóló régészeti tanulmány olvasható.
Megjegyzés küldése