Noszvaj fölött, a Bükk déli lábánál bújik meg Síkfőkút, Eger környékének egyik régi és ma is kedvelt kirándulóhelye. A tavak, az öreg fák, a források és az erdő közelsége különleges hangulatot teremtenek. Van, aki túrázni érkezik ide, más csak körbesétálja a tavat, leül a víz mellé, és élvezi azt a nyugalmat, amelyből egyre kevesebb jut a hétköznapokban.
Aki Egerből Noszvaj felé indul, néhány kilométer megtétele után egészen más világba érkezhet. Síkfőkút nem monumentális látványosságokkal akar lenyűgözni. Éppen az egyszerűsége az ereje: víz, erdő, hatalmas fák, árnyas utak és a tó felszínén megjelenő tükörképek.
A noszvaji turisztikai oldal találóan „zöld paradicsomként” említi a településrészt. A mai Síkfőkút Noszvaj üdülőövezete, története azonban jóval régebbre nyúlik vissza annál, mint amikor megjelentek itt a hétvégi házak.
A Kánya-patak völgyében született kirándulóhely
Az eredeti Síkfőkút a Noszvajtól északra húzódó Kánya-patak festői völgyéhez kötődik. A tavak, a Szent Imre-forrás és a mellé épült turistaház együtt alkották azt a területet, amelyből később a ma ismert üdülő- és kirándulóhely kialakult.
A környék turisztikai fejlesztése az 1930-as években kapott nagy lendületet. Ebben fontos szerepet játszott az egri turistaegyesület: tagjai forrásokat foglaltak, rendezték azok környezetét, pihenőhelyeket alakítottak ki, és a forrásokat nevekkel látták el. Ebben az időszakban készült el a turistaház, és ekkor alakították ki a felső tó mai formáját is. Síkfőkút ettől kezdve Eger egyik kedvelt közeli kirándulóhelyévé vált.
Vagyis amit ma hétvégi kiruccanásként élünk meg, annak csaknem százéves természetjáró hagyománya van.
A forrás, amely életet ad a tavaknak
Síkfőkút egyik legfontosabb természeti értéke a Szent Imre-forrás.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának ismertetése szerint a jelentősebb vízhozamú forrás vize eocén mészkő vízadóból érkezik, és többek között ez táplálja a síkfőkúti duzzasztott tavakat is.
Ez azért érdekes, mert a tóra nézve könnyű azt egyszerűen egy szép erdei állóvíznek látni. Valójában azonban a táj vízrendszerének része: a felszín alatt mozgó víz, a forrás és az ember által kialakított tavak együtt hozták létre Síkfőkút ma ismert arculatát.
A Szent Imre-forrás közelében ráadásul egy igazi famatuzsálem is található. A nemzeti park közlése szerint az ott álló hatalmas kocsányos tölgy korát mintegy 200 évre becsülik.
Nemcsak a tó miatt érdemes idejönni
Síkfőkút azoknak is jó célpont, akik nem komoly hegyi túrára készülnek. A tóparti séta, a Tórét, a játszótér és a pihenésre alkalmas területek miatt családdal is könnyen eltölthető itt néhány óra.
De innen már a Bükk felé is tovább lehet indulni.
A környékről több túraútvonal érhető el, többek között az Attila-forrás, Várkút, a Várhegy és az Imány-tető irányába. Noszvajnak külön Forrástúrája is van: a teljes útvonal 7,5 kilométer hosszú, mintegy 350 méter szintemelkedéssel, és nyolc forrást érint.
Így Síkfőkút egyszerre lehet egy séta végállomása és egy hosszabb bükki túra kiindulópontja.
Egeriek régi kedvence
Síkfőkút különlegességéhez hozzátartozik Eger közelsége is. Már az 1930-as évektől kedvelt célpontja volt az egri természetjáróknak, és ez a kapcsolat máig megmaradt.
Azóta persze sok minden megváltozott. Noszvaj és Síkfőkút gyakorlatilag összeépült, az egykori kirándulóterületen hétvégi házak, üdülők és szálláshelyek jelentek meg. Mégis maradt valami abból a régi Síkfőkútból, amelyért közel száz évvel ezelőtt is útnak indultak az emberek Egerből.
A vízparton álló fűzfák, az erdővel körülölelt tó és a források ma is ugyanazt kínálják: néhány órára ki lehet lépni a városi hétköznapokból.
Talán ősszel a legszebb – de minden évszakban más
Nyár végén még mélyzöld az erdő, de a lombok között már megjelennek az ősz első sárgás árnyalatai. Néhány héttel később egészen más arcát mutatja a tó: a környező fák színei visszatükröződnek a vízen, reggelente pedig egészen különleges hangulata lehet a völgynek.
Télen elcsendesedik, tavasszal újra megtelik élettel, nyáron pedig az árnyas erdő miatt válik különösen vonzóvá.
Talán éppen ez Síkfőkút titka. Nem kell hozzá különleges program. Elég körbesétálni a tavat, megállni egy öreg fa alatt, figyelni a vizet és hallgatni az erdőt.
És néha éppen egy ilyen egyszerű kirándulás marad meg a legtovább az ember emlékezetében.
„Síkfőkút, ahol az erdő csendje a tó tükrében pihen.”
Fotó: Szinok Gábor