Vannak helyek a Bükkalján, ahol néhány lépéssel mintha évszázadokat, sőt évmilliókat utaznánk vissza az időben. Szomolya határában ilyen világba vezet a Kaptár-völgy: különös tufakúpok, sziklatornyok és emberkéz vájta fülkék sorakoznak az erdőben. Nem véletlenül emlegetik a vidéket olykor „kis magyar Kappadókiaként”. A kaptárkövek legnagyobb titkára azonban mindmáig nincs biztos válasz: kik és miért faragták a sziklafalakba a szabályos fülkéket?
Évmilliókkal az ember előtt kezdődött a történet
A kaptárkövek történetének első fejezete jóval az ember megjelenése előtt íródott.
A Bükkalja vulkáni eredetű kőzetei a miocén földtörténeti korban lezajlott heves vulkáni működés során keletkeztek. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság ismertetője szerint a kaptárkövek anyagát adó tufák kialakulása nagyjából 21–13 millió évvel ezelőttre tehető.
A vulkáni törmelékből létrejött, viszonylag könnyen faragható kőzetet később a szél, a csapadék és az erózió formálta. Az ember pedig tovább alakította.
Így jött létre az a különös táj, amely ma Szomolya egyik legfontosabb természeti és kultúrtörténeti értéke.
117 fülke egyetlen sziklavonulaton
A számok önmagukban is lenyűgözőek.
A Vén-hegy délnyugati oldalán, a Kaptár-völgy fölött húzódó riolittufa-vonulat nyolc jól elkülöníthető kaptárkőből áll, amelyekben összesen 117 fülkét tartanak nyilván. Ezzel ez Magyarország legtöbb fülkével rendelkező egybefüggő kaptárkőcsoportja.
De Szomolya teljes határa ennél is többet rejt.
A Kaptárkő Egyesület részletes felmérése szerint négy lelőhelyen 13 kaptárkő és összesen 132 fülke található a település határában.
Vagyis amit a legtöbb kiránduló „szomolyai kaptárkövekként” megismer, valójában csak a rendkívül gazdag helyi kőkultúra leglátványosabb része.
A Királyszéke – 48 fülke egyetlen sziklán
A sziklavonulat koronázatlan királya a IV. számú kaptárkő, a Királyszéke.
A búbos kemencéhez hasonlító hatalmas szikla több kisebb kúpra tagolódik. Felületén összesen 48 fülkét lehet megszámolni – ez kiemelkedő szám egyetlen kaptárkövön.
A Királyszékét egy keskeny hasadék is átszeli.
Ennek neve nem éppen tudományos hangzású:
Kutyaszorító.
És éppen itt rejtőzik az egyik kevéssé ismert különlegesség.
Itt található a legnagyobb ismert kaptárfülke maradványa
A Kutyaszorítóban lévő egyik fülkéből mára csupán a hátlap maradt meg.
Ez azonban 112 centiméter magas, ezért a Kaptárkő Egyesület felmérése alapján ez számít a legnagyobb ismert kaptárfülkének.
Ez azért is érdekes, mert a kaptárfülkék többsége jóval kisebb.
A méretkülönbségek arra is figyelmeztetnek, hogy talán túlságosan egyszerű lenne valamennyi fülkének ugyanazt a funkciót tulajdonítani.
De mire használták őket?
Ez a kaptárkövek legnagyobb rejtélye.
Nevük miatt szinte automatikusan adódik a válasz: méhkaptárakat helyeztek beléjük.
Csakhogy erre nincs egyértelmű régészeti bizonyíték.
A helyi hagyomány valóban őriz méhészkedéssel kapcsolatos történeteket, és egyes kutatók is ezt az elméletet támogatták. Mások viszont egészen más magyarázatokat kerestek. Felmerült, hogy a fülkék:
- urnatemetkezések helyei lehettek,
- áldozati vagy kultikus célokat szolgálhattak,
- bálványokat vagy szakrális tárgyakat tarthattak bennük,
- esetleg valamilyen, ma már elfeledett gyakorlati funkciójuk volt.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szerint az eddigi régészeti kutatások a méhészeti rendeltetést sem igazolták egyértelműen.
Ez teszi igazán izgalmassá a kaptárköveket.
A fülkék itt vannak előttünk, az emberi kéz nyoma világosan felismerhető rajtuk – de az üzenet kulcsát elveszítettük.
Kevéssé ismert történet: majdnem elpusztították őket
Ma már nehéz elképzelni, de a szomolyai kaptárkövek egy része alig több mint fél évszázada komoly veszélyben volt.
1958-ban kőbányát nyitottak a Vén-hegyen.
A kitermelés közvetlenül veszélyeztette a sziklavonulatot, és annak magasabb részeiből valamennyit el is pusztított. A korabeli eseményekről szóló történeti összefoglaló szerint Takács József az Észak-Magyarország 1958. szeptember 25-i számában hívta fel a nyilvánosság figyelmét a pusztításra.
A tiltakozásnak eredménye lett.
A megyei tanács betiltotta a kőbányászatot, majd 1960-ban természetvédelmi területté nyilvánították a kaptárköveket.
Vagyis kis túlzással egy újságcikk is hozzájárult ahhoz, hogy ma még láthatjuk Szomolya egyik legnagyobb kincsét.
Egy eltűnt szikla története
A bányászat nyoma ma is része a kaptárkövek történetének.
A Királyszékétől keletre álló III. számú szikla felső részét a kőfejtés elpusztította, alsó szintjén azonban nyolc fülke megmenekült.
A mai tájat ezért nem szabad teljesen érintetlen ősi tájként elképzelnünk.
Amit látunk, az egyszerre a vulkanizmus, az erózió, az ismeretlen korok embereinek munkája, a hagyományos kőfaragás és a 20. századi bányászat eredménye.
A fülkék körül keretet is faragtak
Ha közelről – természetesen érintés és mászás nélkül – figyeljük a jobb állapotban megmaradt fülkéket, érdekes részleteket fedezhetünk fel.
Egyes nyílások körül keretszerű bevésések és keretátvágások figyelhetők meg. A II. számú sziklán például húsz fülke sorakozik, és az északnyugati oldalon több ilyen részlet ma is jól felismerhető.
Ez különösen érdekes kérdést vet fel.
Ha egyszerűen csak valamit be akartak helyezni egy sziklába vájt mélyedésbe, miért volt szükség ilyen gondosan kialakított peremekre?
Lehetséges, hogy a fülkéket valamilyen módon lezárták vagy lefedték?
Biztos válasz erre sincs.
Nemcsak a kövek különlegesek
A látogatók figyelmét érthetően a sziklatornyok kötik le, pedig a Kaptár-völgy élővilága is figyelemre méltó.
A környéken megtalálható többek között a borzas árvalányhaj, a piros kígyószisz és a Janka-tarsóka, a sziklák felmelegedő felületein pedig fali és zöld gyíkok is előfordulnak.
A környező területeken olyan madárfajok is megjelennek, mint a haris és a darázsölyv, a Kaptár-rét pedig a térség ragadozó madarainak táplálkozóhelyeként is fontos.
A kaptárkövek tehát nem elszigetelt kőemlékek, hanem egy különleges élő táj részei.
Miért vannak fém járófelületek a sziklák mellett?
Sokan azt gondolhatják, hogy kizárólag a turisták kényelmét szolgálják.
Pedig elsősorban természetvédelmi szerepük van.
A 2018-ban kialakított fém járóplatformok egyik fő célja a taposási erózió csökkentése és a sérülékeny tufafelszínek megóvása volt.
A riolittufa ugyanis jóval sérülékenyebb, mint amilyennek első pillantásra látszik.
Éppen ezért a kaptárkövekre felmászni, azokat faragni, festeni vagy bármilyen módon megrongálni tilos.
Szomolya nem véletlenül lett a kőfaragás egyik központja
A kaptárkövek történetét érdemes összekapcsolni magával Szomolyával.
A könnyen faragható vulkáni tufát évszázadokon keresztül használták. Pincéket, barlanglakásokat, gazdasági helyiségeket vájtak bele, a helyi kőfaragók pedig oszlopokat, kőkorlátokat, vályúkat, sírköveket, kereszteket és szobrokat készítettek.
Egy 1862-es összeírás 82 szomolyai barlanglakást említ, a két világháború között pedig már 172 barlanglakásban mintegy 820 ember élt.
A kaptárkövek tehát nem különálló furcsaságok.
Ugyanannak a több évszázados – talán évezredes – kapcsolatnak a legrejtélyesebb emlékei, amely Szomolya lakóit a kőhöz kötötte.
Hungarikum lett a bükkaljai kőkultúra
A kaptárkövek jelentősége ma már országosan is elismert.
A magyarországi kaptárkövek 2014-ben országos természetvédelmi oltalmat kaptak, majd 2016. június 17-én a „Kaptárkövek és a bükkaljai kőkultúra” bekerült a Hungarikumok Gyűjteményébe.
Fontos, hogy a hungarikum nem pusztán magukat a furcsa fülkés sziklákat jelenti.
A fogalom része a bükkaljai barlanglakások, pincék, kőbújók, kőfaragás, népi szakrális emlékek és általában az ember és a vulkáni kőzet különleges kapcsolata is.
Egy négy kilométeres időutazás
A szomolyai Kaptárkő tanösvény mintegy 4 kilométer hosszú, bejárására nagyjából két órát érdemes számítani.
De ezt a helyet nem érdemes sietve bejárni.
Érdemes megállni egy-egy fülke előtt, megnézni a faragás nyomait, végigkövetni a szikla formáját, és belegondolni:
valaki évszázadokkal – esetleg jóval régebben – előttünk ugyanitt állt, szerszámot fogott a kezébe, és nekiállt kifaragni ezeket a mélyedéseket.
Hogy miért?
Ezt talán soha nem fogjuk teljes bizonyossággal megtudni.
És éppen ettől különleges Szomolya „kis magyar Kappadókiája”.
A kaptárkövek nem egyszerűen látványos sziklák. Olyan üzenetek a múltból, amelyek fennmaradtak – csak a hozzájuk tartozó magyarázat veszett el.
Fotók: Falusi Zoltán / Facebook
Források
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Szomolyai kaptárkövek Természetvédelmi Terület
Bükki Nemzeti Park – a szomolyai kaptárkövek részletes ismertetése
Kaptárkő Egyesület – Szomolyai Kaptárkövek Tanösvény
Kaptárkő Egyesület – kaptárkövek és védelmük
Hungarikumok Gyűjteménye – Kaptárkövek és a bükkaljai kőkultúra