1540. szeptember 27-én III. Pál pápa hivatalosan jóváhagyta a Jézus Társasága működését. A közel ötszáz éves évfordulónak első pillantásra kevés köze lehet Egerhez, a Líceum Főegyházmegyei Könyvtárának mennyezetére pillantva azonban egészen más történet bontakozik ki. Kracker János Lukács monumentális freskójának egyik központi alakja ugyanis egy jezsuita teológus, Alfonso Salmerón. Hogy miért éppen ő került ilyen hangsúlyos helyre, ahhoz Eszterházy Károly püspök életét és az egri egyetem álmát is ismernünk kell.
1540. szeptember 27. – megszületik a Jézus Társasága
A jezsuita rend történetének meghatározó dátuma 1540. szeptember 27. Ezen a napon III. Pál pápa a Regimini militantis Ecclesiae kezdetű bullával hagyta jóvá a Loyolai Ignác körül kialakult közösség működését.
A Jézus Társasága ekkor még rendkívül fiatal közösség volt. Gyors fejlődésének egyik legfontosabb területe azonban éppen az oktatás lett. Iskolák és kollégiumok egész hálózatát hozták létre Európában, miközben a katolikus megújulás és a teológiai viták egyik meghatározó szereplőivé váltak.
És éppen ezen a ponton kezd Eger is bekapcsolódni a történetbe.
Egy jezsuita áll az egri freskó középpontjában
A Líceum első emeletén található Főegyházmegyei Könyvtár mennyezetét díszítő hatalmas freskót Kracker János Lukács és Zach József 1778-ban készítette. Témája az 1545-ben megkezdődött tridenti zsinat.
A festmény egyik legérdekesebb részlete könnyen elkerülheti annak a figyelmét, aki csak a lenyűgöző összhatást nézi.
A bejárati ajtó fölötti emelvényen Alfonso Salmerón jezsuita szerzetes és teológus szónokol.
Nem mellékszereplőként rejtették el a hatalmas kompozícióban. Olyan helyre került, ahová szinte automatikusan odavezeti a tekintetet a festmény szerkezete.
A Főegyházmegyei Könyvtár történetéről készült kutatás külön fel is teszi a kérdést: miért éppen egy jezsuita került ennyire hangsúlyos helyre?
Hiszen amikor a tridenti zsinat 1545-ben elkezdődött, a Jézus Társasága mindössze öt éve létezett.
Ki volt Alfonso Salmerón?
Alfonso Salmerón a Jézus Társasága első nemzedékéhez tartozott. Loyolai Ignác korai társainak egyike volt, és jelentős teológusként vett részt a katolikus egyház 16. századi megújulásában.
A tridenti zsinat munkájában is részt vett.
Az egri freskón Salmerón emelvénye előtt két könyvet is megfestettek: a Szentírást és Aquinói Szent Tamás Summa Theologiae című művét. Ezek nem egyszerű díszletek. A két mű a zsinat teológiai gondolkodásának meghatározó alapjait jelképezi.
Salmerón körül egyházi és világi méltóságok egész sora jelenik meg. Bíborosok, érsekek, püspökök, követek és szerzetesrendek képviselői népesítik be a mennyezetet.
A freskó tehát szinte történelmi tablót emel az egri könyvtár fölé.
Magyar szereplő is feltűnik a mennyezeten
Van a freskónak egy további, kevésbé ismert magyar vonatkozása.
A szereplők között Draskovics György pécsi püspök, I. Ferdinánd magyar király követe is megtalálható. A történelmi esemény és az egri ábrázolás tehát magyar kapcsolódást is őriz.
A korabeli ábrázolás pontossága nem véletlen.
Eszterházy Károly maga is komolyan foglalkozott azzal, hogyan jelenjen meg a zsinat a könyvtár mennyezetén.
Eszterházy egy régi metszetet küldött Krackernek
A freskó történetének egyik legizgalmasabb részlete 1777-ből maradt fenn.
Eszterházy Károly augusztus 1-jén levelet írt a szatmári alesperesnek. Korábban nála látott egy, a tridenti zsinatot ábrázoló metszetet, amelyhez a szereplők neveit is feltüntették.
A püspök elkérte a metszetet Egerbe, mert ezt a jelenetet akarta megfestetni a készülő könyvtár mennyezetére.
Mindössze két héttel később már továbbította is az anyagot Kracker János Lukácsnak.
A ma látható egri freskó előképe egy 17. századi rézmetszethez vezethető vissza. A mű azonban nem egyszerű másolat lett.
Egy nem létező gótikus csarnok nyílik meg a fejünk fölött
Zach József festett építészeti környezetének köszönhetően a könyvtár valódi tere szinte folytatódni látszik fölfelé.
A mennyezeten egy hatalmas, gótikus hatású csarnok jelenik meg.
Pedig nincs ott ilyen építmény.
A látszatarchitektúra olyan perspektivikus térillúziót hoz létre, amely miatt a látogató úgy érezheti, mintha a könyvtár fölött valóban megnyílna egy újabb építészeti tér. A szakirodalom éppen ezt tartja az egri freskó egyik különlegességének.
A Főegyházmegyei Könyvtár hivatalos története is Kracker János Lukácsot és Zach Józsefet nevezi meg a sokalakos, tridenti zsinatot ábrázoló mennyezetfestmény alkotóiként.
De miért kapott ekkora szerepet egy jezsuita?
A válasz valószínűleg magához Eszterházy Károlyhoz vezet.
A későbbi egri püspök Nagyszombatban jezsuita növendék volt. A Főegyházmegyei Könyvtár történetével foglalkozó szakmunka szerint nagyra értékelte a jezsuiták tudományos felkészültségét, lelkiségét és lelkipásztori munkáját.
A jezsuiták oktatási rendszere ráadásul közvetlen mintát jelentett annak a főpapi nemzedéknek, amelyhez Eszterházy is tartozott.
Az egri könyvtár hivatalos története szerint a korszak művelt főpapjai közül sokan a Habsburg Birodalom jezsuita iskoláiban tanultak, majd római tanulmányokat folytattak. Hazatérve pedig igyekeztek saját egyházmegyéjükben is létrehozni azokat a magas színvonalú oktatási és kulturális intézményeket, amelyeket Nagyszombatban, Bécsben vagy Rómában megismertek.
Így már egészen másként nézhetünk Salmerón alakjára.
Nem egyszerűen a tridenti zsinat egyik résztvevőjét látjuk a könyvtár mennyezetén. A jezsuita tudományosság és oktatás eszménye is megjelenik abban az épületben, amelyet Eszterházy Károly egyetemnek szánt.
Az egyetem, amely végül nem születhetett meg
Eszterházy nagyszabású terve szerint Egerben négy fakultással – teológiai, bölcseleti, jogi és orvosi karral – működő egyetem jött volna létre.
Ehhez nem egyszerű könyvraktárra volt szükség.
Egy valódi egyetemi könyvtárat épített.
A Főegyházmegyei Könyvtár 1793-as ünnepélyes megnyitásakor mintegy 16 ezer kötettel rendelkezett, Eszterházy végrendelete pedig további négyezer kötettel gyarapította a gyűjteményt. A püspök egyetemi terve végül nem valósulhatott meg az elképzelt formában, a könyvtár azonban fennmaradt.
Ma már csaknem 170 ezer kötetes gyűjteményt őriznek itt.
Nemrég már Kracker egri örökségének nyomába eredtünk
A Minden, ami Eger oldalán szeptemberben részletesen bemutattuk Kracker János Lukács egri életművét is.
Kracker 1768-ban telepedett le Egerben, és élete utolsó szakaszában számos olyan alkotást készített, amelyek ma is meghatározzák a város barokk művészeti örökségét. A minorita templom főoltárképe és a Kispréposti Palota mennyezetképe mellett a Főegyházmegyei Könyvtár freskója lett egyik legnagyobb szabású egri munkája.
Egy jóval korábbi írásunkban, Az igazi Egri Csillagok című cikkben pedig magát a Líceumot, a Főegyházmegyei Könyvtárat és a csillagvizsgálót jártuk körül.
486 év választja el a dátumot Egertől – mégis összeköti őket egy freskó
- szeptember 27-én Rómában aligha gondolhatta bárki, hogy a frissen jóváhagyott szerzetesrend történetének egyik alakja több mint két évszázaddal később egy magyarországi város készülő egyetemének könyvtárában kap majd ilyen látványos helyet.
Pedig pontosan ez történt.
Aki ma belép az egri Főegyházmegyei Könyvtár barokk termébe és felnéz a mennyezetre, egyszerre látja a tridenti zsinatot, Kracker művészetét, Zach különleges látszatarchitektúráját és Eszterházy Károly egyetemalapító gondolatvilágának egy darabját.
És a kompozíció egyik legfontosabb pontján ott áll Alfonso Salmerón jezsuita teológus.
Így őriz Eger egy különleges emléket annak a rendnek a történetéből, amelynek működését 486 évvel ezelőtt, 1540. szeptember 27-én hagyta jóvá III. Pál pápa.
Források
Minden, ami Eger – Kracker János Lukács egri öröksége
Minden, ami Eger – Az igazi Egri Csillagok
Főegyházmegyei Könyvtár – Könyvtárunk rövid története
Magyar Elektronikus Könyvtár – Az egri Főegyházmegyei Könyvtár története
Magyar Elektronikus Könyvtár – Kiss Péter: Az Egri Főegyházmegyei Könyvtár
Magyar Elektronikus Könyvtár – Az egri érseki Líceum történetéből
Borítókép: A tridenti zsinatot ábrázoló mennyezetfreskó részlete az egri Főegyházmegyei Könyvtárban. Középen Alfonso Salmerón jezsuita teológus. Kracker János Lukács és Zach József alkotása, 1778. Fotó: Szinok Gábor