Van egy hely a Bükk északi részén, ahol nem évszázadokat, hanem több százmillió évet léphetünk vissza az időben. A Mályinka és Bánkút közötti út mellett emelkedő Mártus-kő első pillantásra talán csak egy látványos sziklakibúvásnak tűnik. Földtani szempontból azonban a hegység egyik különleges helyszíne: környezetében a Bükk legidősebb, felszínen tanulmányozható kőzetei jelennek meg.
A Bükk-vidék Geopark napokban közzétett ismertetője ismét ráirányította a figyelmet erre a kevésbé ismert földtani értékre. A hely története nagyjából 320–310 millió évvel ezelőttre, a karbon időszakra vezethető vissza.
Amikor a Bükk helyén még tenger hullámzott
Nehéz elképzelni, de amikor a Mártus-kő kőzeteinek alapanyaga képződött, sem a Bükk, sem Magyarország, de még a mai kontinensek elrendeződése sem létezett.
A területet hordozó kőzetlemez akkor a déli félteke térségében helyezkedett el. Tengeri medencében agyagos, kőzetlisztes és homokos üledékek rakódtak le, amelyek közé időnként karbonátos, mésziszapos rétegek kerültek.
Ezekből az üledékekből hosszú földtani folyamatok során alakultak ki azok a kőzetek, amelyeket ma a geológusok Zobóhegyesei Formációként tartanak számon.
A Magyarország földtani képződményeit összefoglaló szakirodalom szerint a formáció fekete, illetve mállott állapotban szürkészöld vagy sárgás agyagos-finomhomokos aleurolitból, homokkőből és közéjük települő sötétszürke mészkőtestekből áll. A mészkőbetelepülések vastagsága helyenként 10–40 méter lehet.
A Mártus-kő ellenálló mészkőbordája
A környező palás kőzeteknél ellenállóbb mészkőből az erózió idővel látványos sziklabordát formált. Ennek egyik legszebb feltárása éppen a Mályinka és Bánkút közötti országút mellett figyelhető meg.
A Mártuskői Mészkő Tagozat anyaga sötétszürke, finomszemcsés, erősen préselt és átkristályosodott mészkő. Különlegességét tovább növeli a rétegek látványos deformációja: a ma szinte meghajlítottnak tűnő kőzetrétegek annak a hatalmas földtani átalakulásnak az emlékei, amelyen a terület később keresztülment.
A Bükk földtani térképének szakmai magyarázója szerint a Zobóhegyesei Formáció csak a hegység északnyugati részén fordul elő, és meredek állású vonulata mintegy 600 méter szélességben követhető.
Egy olyan kőzet, amelynek pontos kora sem könnyen megfejthető
A történet egyik érdekessége, hogy ezekből a kőzetekből kevés használható ősmaradvány került elő.
Elsősorban krinoidea-, vagyis tengeri liliom-töredékeket ismerünk. Emiatt a Zobóhegyesei Formáció pontos korának meghatározása sem egyszerű. A rétegtani helyzet és más képződményekkel való összehasonlítás alapján késő karbon korúnak tartják; Veres Zsolt összefoglalása nagyjából 320–310 millió éves kort ad meg.
Később a kőzetek jelentős átalakuláson mentek keresztül. A metamorfózis és a tektonikai mozgások préselték, palásították és meggyűrték az eredeti üledékes rétegeket. Ezért láthatunk ma az útbevágásban olyan formákat, mintha valaki óriási erővel meghajlította volna a kőzetet.
Pedig mindezt maga a földtörténet végezte el.
A Bükk története jóval régebbi a mészkőfennsíknál
A Bükköt sokan elsősorban a mészkőfennsíkkal, barlangokkal, víznyelőkkel és forrásokkal azonosítják. A hegység földtani felépítése azonban ennél sokkal összetettebb.
Az UNESCO ismertetése szerint a Bükk-vidék több mint 300 millió évet átfogó földtani fejlődés emlékeit őrzi, és Magyarország egyik legösszetettebb geológiai területe. Az üledékes képződmények mellett különböző korú vulkáni kőzetek is hozzájárultak a ma ismert táj kialakulásához.
Ennek nemzetközi jelentőségét 2024-ben hivatalosan is elismerték: a Bükk-vidék Geopark 2024. március 27-én elnyerte az UNESCO Globális Geopark címet. A 2817 négyzetkilométeres terület a Bükk mellett az Upponyi-hegységet és a környező vidékek számos földtani értékét is magában foglalja.
Az UNESCO 2026-os nyilvántartásában továbbra is három magyarországi globális geopark szerepel: a Bakony–Balaton, a Novohrad–Nógrád és a Bükk-vidék.
Ma is egyre többen fedezhetik fel a Bükk földtani örökségét
A geopark nem egyszerűen védett terület vagy földtani „múzeum”. A cél az is, hogy a táj történetét a kirándulók számára érthető és élményszerű módon mutassák be.
Ez 2026 őszén különösen aktuális: a Bükk-vidék UNESCO Globális Geopark „Földtani barangolások” címmel geotúra-sorozatot szervez Veres Zsolt geológus, „A kövek mesélnek” vezetésével. A következő meghirdetett program szeptember 19-én a Felsőtárkány környéki Zsindelybánya-lápa földtani értékeit mutatja be.
A Bükk nemzetközi szerepe is erősödött: 2026 májusában itt rendezték meg a visegrádi országok geoparkjainak szakmai találkozóját, ahol a földtani örökség megőrzése, az oktatás és a fenntartható turizmus is központi téma volt.
Egy útbevágás, amely több százmillió évet mutat meg
Talán éppen ez teszi igazán különlegessé a Mártus-követ. Nem monumentális turistalátványosság, és könnyen lehet, hogy sokan úgy haladtak már el mellette Bánkút felé, hogy nem tudták, mit látnak.
A sziklafal azonban egy olyan tenger emlékét őrzi, amely több mint 300 millió évvel ezelőtt létezett.
A Bükk erdei között így nemcsak természeti tájban járunk. A hegység kőzeteiben egy rendkívül hosszú földtörténeti krónika lapjai maradtak fenn – a Mártus-kő pedig ennek egyik legősibb, ma is szemmel látható fejezete.
Források
Bükk-vidék UNESCO Globális Geopark – hivatalos oldal
A kövek mesélnek – A Bükk legidősebb felszíni kőzeteinek nyomában
UNESCO – Bükk Region UNESCO Global Geopark
Bükk-vidék Geopark – az UNESCO Globális Geopark Hálózat tagja
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság – Mártus-kő
Magyarázó a Bükk-hegység földtani térképéhez – szakmai kiadvány
Magyar állami természetvédelem – védett földtani alapszelvények
Borítókép: Mártus-kő – a Bükk legidősebb felszíni kőzeteinek egyik látványos feltárása a Mályinka és Bánkút közötti út mellett. Fotó: Veres Zsolt.