A nevüket még ma is sokan ismerik. Nova – vagy Noah –, Othello, Elvira, Izabella. Egy-egy régi lugasban, falusi kertben vagy öreg szőlőhegyen ma is felbukkanhatnak ezek a különös szőlők. Van, aki az illatukra emlékszik, más a rendkívül sötét Othello levére, megint más arra, hogy a Noah szinte gondozás nélkül is termett.
Történetük azonban jóval több néhány mára háttérbe szorult szőlőfajta históriájánál. A direkttermők elterjedése szorosan összefügg a magyar szőlészet egyik legnagyobb katasztrófájával, a 19. századi filoxéravésszel.
Egerben ennek különösen nagy jelentősége volt. A filoxéra az 1880-as években az egri szőlőhegyeket is letarolta, a korabeli szőlők több mint kilencven százaléka elpusztult. A válság után gyakorlatilag újra kellett építeni Eger szőlőkultúráját.
És miközben Magyarország más vidékein a direkttermők sok helyen gyors megoldást kínáltak, Eger végül más utat választott.
Miért nevezték ezeket a szőlőket direkttermőnek?
A kifejezés lényege egyszerű.
A hagyományos európai borszőlő, a Vitis vinifera gyökérzete rendkívül érzékeny volt az Észak-Amerikából Európába behurcolt filoxérára. A szőlő-gyökértetű a gyökereket támadta meg, a fertőzött tőke legyengült, majd elpusztult.
Az észak-amerikai szőlőfajok viszont jóval ellenállóbbnak bizonyultak.
Ezért kezdték el Európában az amerikai eredetű szőlőket, illetve különböző hibrideket közvetlenül termeszteni. Nem kellett európai nemes szőlőt oltani rájuk: saját gyökerükön álltak és közvetlenül termést adtak – innen a direkttermő elnevezés.
A filoxéra elleni küzdelem véglegesebb megoldása azonban nem ez lett, hanem az, hogy a jó minőségű európai fajtákat filoxérának ellenálló amerikai alanyokra oltották.
Ez alapjaiban változtatta meg az európai és a magyar szőlőtermesztést.
Egerben 1886-ra katasztrófává vált a filoxéra
A történet Egerben különösen drámai.
A filoxéra megjelenése előtt Eger szinte szőlő-monokultúrás város volt. Egy 2025-ben közzétett történeti-földrajzi kutatás szerint a szőlőterület egy időben meghaladta a 10 ezer kataszteri holdat, vagyis körülbelül 2400 hektárt, és a város művelt területének mintegy 42 százalékát szőlő foglalta el.
A filoxéra Eger környékét már az 1880-as évek első felében elérte, 1886-ra pedig valamennyi egri dűlő fertőzötté vált. Az Egri Borvidék történeti összefoglalója szerint a járvány a szőlők több mint 90 százalékát elpusztította.
Ez nem egyszerű mezőgazdasági veszteség volt.
Eger megélhetésének egyik alapja omlott össze.
Az egri szőlőt szinte újra kellett teremteni
A pusztítás után hatalmas rekonstrukció kezdődött. Az egri történeti források szerint a korábbi ültetvényekből alig maradt valami, ezért az újratelepítés már amerikai alanyokra oltott, értékes európai fajtákkal történt.
Ekkor erősödött meg több olyan fajta is, amely később az egri vörösborok történetében fontos szerepet kapott: a Kadarka mellett a Kékfrankos, a Nagyburgundi és az Oportó.
A válság ugyanakkor egy másik fontos egri intézményt is életre hívott.
Az 1890-es években létrehozták az egri Vincellériskolát, majd 1896-ban a vincellériskolával együtt az Ampelológiai Intézet egri állomását. Az itt előállított oltványok és vesszők fontos szerepet játszottak az egri szőlők újjáépítésében.
Vagyis a filoxéra nemcsak elpusztított egy régi szőlővilágot, hanem közvetve a modern egri szőlészeti oktatás és kutatás fejlődését is felgyorsította.
Noah – amelyet sokfelé Novának vagy Nohának hívtak
A Noah az egyik legismertebb régi direkttermő fehér szőlő.
Magyarországon a neve számos alakban bekerült a köznyelvbe. Noah, Noha, Nova néven egyaránt emlegették, ezért ugyanarról vagy egymáshoz kötődő népi elnevezésekről beszélve könnyű összekeverni a neveket.
A fajta egyik legnagyobb előnye az igénytelensége és ellenálló képessége volt. Éppen ezért a filoxéravész után olyan gazdák számára is lehetőséget jelentett, akik gyorsan és viszonylag olcsón szerették volna ismét termővé tenni földjüket.
Borának jellegzetes, amerikai szőlőkre jellemző aromája azonban nagyon különbözött a hagyományos európai boroktól.
Othello – a fekete szőlő, amelyet még ma is sokan ismernek
Talán az Othello maradt meg legerősebben a köztudatban.
Sötétkék, erősen hamvas bogyói és rendkívül intenzív színe miatt könnyen felismerhető. A bogyó húsa is festett, ezért levének színe feltűnően erős.
Szeptember végén, október elején érik, és megfelelő körülmények között sokáig a tőkén maradhat.
A régi leírások szerint bora rubinvörös, csersavas és jellegzetes „labruska” aromájú. Ezt a sajátos illatot és ízt Magyarországon gyakran rókaíznek vagy rókaillatnak nevezték.
Ma árutermelő borszőlőként nem ez jelenti a magyar borászat irányát, de házikertekben az Othello neve és maga a növény sem tűnt el teljesen.
Izabella – jellegzetes illat, amelyet nehéz összetéveszteni
Az Izabella szintén amerikai hátterű régi szőlő, amely elsősorban erős illatáról vált ismertté.
Aki egyszer megkóstolta, általában később is felismeri.
A bogyók sötét színűek, hamvasak, az ízük pedig nagyon eltér a ma megszokott európai csemege- és borszőlőfajtákétól. Éppen ez a karakter tette egykor kedveltté és egyben vitatottá.
Kiskerti növényként azért is maradhatott fenn sokáig, mert erőteljes növekedésű és viszonylag ellenálló szőlő.
Elvira – a kevésbé ismert fehér direkttermő
Az Elvira neve ma már jóval kevesebbeknek mond valamit, mint az Othello vagy az Izabella, pedig szintén a régi direkttermő világ része.
Fehér szőlőről van szó, amely az amerikai szőlők ellenálló képessége miatt vált érdekessé. Hasonló okból terjedt, mint társai: egyszerűbb művelést és a filoxérával szemben nagyobb biztonságot kínált.
A direkttermők sikere tehát elsősorban nem boraik minőségéből következett.
Túlélési lehetőséget jelentettek egy olyan korszakban, amikor egész szőlővidékek kerültek veszélybe.
Valóban veszélyes a direkttermők bora?
Itt érdemes pontosítani egy nagyon elterjedt állítást.
Gyakran olvasható, hogy a direkttermő szőlők „mérgező bort” adnak, mert metanolt termelnek. Ez így túlságosan leegyszerűsítő.
A metanol természetes módon is keletkezhet a gyümölcsök pektinanyagainak lebomlása során, tehát jelenléte önmagában nem kizárólag a direkttermő szőlők sajátossága. A mennyiséget több tényező befolyásolja, köztük a szőlő alapanyaga és a feldolgozás módja is.
A direkttermők egy részénél a magasabb pektintartalom miatt valóban nagyobb metanolképződés lehetőségével számoltak, és ez történetileg az egyik érv lett visszaszorításuk mellett.
A metanol valóban mérgező anyag: nagyobb mennyiségben súlyos idegrendszeri károsodást, látáskárosodást, szélsőséges esetben halált okozhat. Ebből azonban nem következik az, hogy egy Othello- vagy Noah-tőkéről leszedett szőlő elfogyasztása önmagában metanolmérgezést okozna.
A kérdés elsősorban az alkoholos erjedéshez, a készített bor összetételéhez és annak mennyiségéhez kapcsolódik.
És mi a helyzet velük 2026-ban?
A régi cikkekben gyakran szerepel az a mondat, hogy a direkttermők egyszerűen „be vannak tiltva”. A mai helyzet ennél pontosabb megfogalmazást kíván.
A jelenlegi magyar szőlészeti-borászati szabályozás az árutermő szőlőültetvényt osztályba sorolt szőlőfajtához köti. A régi direkttermők ezért nem kezelhetők úgy, mint az Egri borvidék engedélyezett, minőségi bortermelésre szolgáló fajtái.
Vagyis különbséget kell tenni egy régi, családi kertben megmaradt Othello-tőke és a kereskedelmi célú borszőlőültetvény között.
Az sem helyes megfogalmazás, hogy Magyarországon már egyáltalán nincsenek direkttermők. A Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi adatai szerint a hazai szőlőterület egy kisebb részén még mindig egyéb, direkttermő szőlőfajtákat tartanak nyilván.
Heves vármegye ma is Magyarország egyik legfontosabb szőlős vidéke
A történet azért különösen érdekes számunkra, mert a szőlő ma is meghatározó része Heves vármegye mezőgazdaságának.
A KSH 2025-re vonatkozó adatai szerint Magyarország szőlőterülete mintegy 57,7 ezer hektár, ebből körülbelül 10,8 ezer hektár Heves vármegyében található.
Ez az ország teljes szőlőterületének mintegy 19 százaléka.
Még beszédesebb adat, hogy a mezőgazdasági területen belül éppen Heves vármegyében a legnagyobb a szőlő aránya: 6,7 százalék.
Ennek hátterében természetesen két nagy történelmi borvidékünk áll: az Egri és a Mátrai borvidék.
Eger végül nem a direkttermőkre építette újjá a borát
Ez talán az egész történet legérdekesebb egri tanulsága.
A filoxéra után lett volna lehetőség arra, hogy a könnyebben termeszthető amerikai eredetű szőlők hosszabb távon is meghatározzák a vidéket. Eger azonban a rekonstrukció során az oltványokra, a nemes borszőlőfajtákra, majd később a tudatos fajtakiválasztásra és a borászati kutatásra épített.
Ennek következménye lett az a modern Egri borvidék, amelyet ma ismerünk.
Az 1896-ban létrehozott egri szőlészeti kutatóállomás munkája pedig később újabb fejezetet nyitott. Egerben és az egri kutatóműhelyhez kötődően már olyan új, rezisztens fajták nemesítésével is foglalkoztak, amelyeknél az ellenálló képességet a korszerű minőségi követelményekkel igyekeztek egyesíteni.
Ez azonban már egészen más történet, mint a régi Noah, Othello vagy Izabella világa.
Régi lugasok élő emlékei
A direkttermő szőlők történetét ezért talán nem érdemes egyszerűen a „tiltott szőlők” történeteként elmesélni.
Egy korszak lenyomatai.
A filoxéra olyan pusztítást végzett Európában, amely alapjaiban változtatta meg a szőlőtermesztést. A Noah, az Othello, az Izabella és az Elvira egy ideig megoldást kínált arra, hogyan lehet szőlőt termeszteni ott, ahol a régi tőkék sorra elpusztultak.
Egerben pedig a filoxéra romjain egy új szőlő- és borkultúra épült fel.
Ma, amikor szeptember végén ismét zajlik a szüret az Egri és a Mátrai borvidéken, egy-egy öreg kertben még felbukkanó Othello vagy Noah ezért nem pusztán különös szőlőfajta.
Élő emléke annak az időnek, amikor a magyar szőlőnek szinte mindent elölről kellett kezdenie.
Források
Minden, ami Eger – Helló ősz! Helló Völgy! – ősszel talán a legszebb arcát mutatja Eger bornegyede
Egri Borvidék – az Egri borvidék története
Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsa – az Egri borvidék története és adottságai
Magyar Tudományos Akadémia – Szőlők a városban: Eger szőlőterületeinek változásai 1783–2018 között
Központi Statisztikai Hivatal – Magyarország szőlőterülete és a vármegyei adatok
Nemzeti Jogszabálytár – 2020. évi CLXIII. törvény a szőlészetről és borászatról
Magyar Néprajzi Lexikon – Filoxéra
Blikk – Othello, a „tiltott bor” története
Borítókép: Érett Othello szőlőfürtök októberben.