Ma már nehéz elképzelni, hogy Eger belvárosában, közvetlenül az Eger-patak mellett egy jelentős ipari üzem működött. A Tábornok-házzal szemben állt az egri gőzmalom, amely a 19. század második felében a város gazdasági életének egyik fontos szereplőjévé vált. Az épület eltűnt, de régi fényképek, képeslapok és korabeli újságok őrzik az emlékét.
A történet ráadásul szorosan kapcsolódik az Eger-patak malmainak évszázados múltjához – azzal a különbséggel, hogy itt már nem a víz, hanem a gőz jelentette az új korszakot.
Egy vállalkozó, aki új iparágakat hozott Egerbe
A gőzmalom története Schwarcz István nevéhez kötődik. A vállalkozó a 19. században telepedett meg Egerben, és több ipari vállalkozást is létrehozott. Bőrfeldolgozó üzeme már az 1840-es években működött, később pedig a malomipar felé fordult.
A gőzmalom alapításának pontos időpontjáról nem teljesen egységesek a források. Egyes adatok 1841-et vagy 1850-et említenek, több egri helytörténeti feldolgozás azonban 1859-et tekinti az első egri gőzmalom alapítási évének. Éppen ezért ezt az évszámot érdemes használni, az eltérő adatokat azonban nem szabad elhallgatni.
A malom a Tábornok-házzal szemben, az Eger-patak partján állt. A ma már egészen más arcú belvárosi terület akkor nemcsak lakó- és kereskedelmi, hanem ipari funkciót is betöltött.
Hat malomkővel és ötven munkással indult
Az üzem mérete már a kezdetekben figyelemre méltó volt. A helytörténeti források szerint indulásakor hat kőre állították be, és mintegy ötven embernek adott munkát.
A feldolgozott gabona jelentős része a Tisza vidékéről érkezett Egerbe, az elkészült liszt pedig jó minőségéről volt ismert.
A fejlődés gyors volt. Egy 1864-es korabeli hírlapi adat szerint a malmot hatjáratúról már 13 járatúra bővítették. Ez különösen érdekes adat, mert megmutatja, hogy nem egyszerű helyi darálóról, hanem komoly, növekvő ipari vállalkozásról beszélhetünk.
1867-ben újabb, nagy teljesítményű gőzkazánt állítottak munkába. A berendezés mérete állítólag még a korabeli sajtót is foglalkoztatta: olyan nagy volt, hogy az üzem kapuján sem fért be.
A vízimalmok világából a gőzgépek korába
Az egri gőzmalom jelentőségét akkor érthetjük meg igazán, ha felidézzük, milyen fontos szerepet játszott korábban maga az Eger-patak.
A patak és annak ágai évszázadokon át malmokat hajtottak. A városban és környékén többek között püspöki, káptalani, városi és magántulajdonban lévő malmok működtek. Erről korábban a Minden, ami Eger oldalán is részletesen írtunk.
Amikor még malmok sorakoztak az Eger-patak mentén – tizenkilenc malmot hajtott a víz | Minden, ami Eger
A gőzgép megjelenése azonban alapvető változást hozott. A termelés többé nem kizárólag a patak vízjárásától függött, nagyobb és egyenletesebb teljesítményű üzemeket lehetett működtetni.
Schwarcz malma így tulajdonképpen két korszak találkozását jelképezte Egerben: ott állt a patak mellett, amely évszázadokon át energiát adott a város malmainak, miközben már az ipari forradalom új energiaforrását, a gőzt használta.
Válság után új tulajdonosok
Schwarcz István idején a vállalkozás sikeresen működött, később azonban nehéz időszak következett.
Az üzem 1883-ban csődbe jutott, majd 1887-ben árverésen Weinberger Soma szirmabesenyői földbirtokos 125 600 forintért vásárolta meg. Ezt követően a vállalkozás Klein és Weinberger Egri Gőzmalom néven folytatta működését.
Egy 1891-ben megjelent egri újságcikk már ismét virágzó vállalkozásként említi a Klein és Weinberger-féle gőzmalmot. Ez különösen értékes forrás, mert nem évtizedekkel későbbi visszaemlékezésről, hanem a malom működésének idején megjelent helyi sajtóról van szó.
A század végére a vállalkozás már messze túlnőtt a helyi piac kiszolgálásán. A fennmaradt adatok szerint termeléséből jelentős mennyiséget exportáltak, többek között Fiume és Trieszt kikötőin keresztül.
1909-ben újabb átalakulás következett: létrejött az Egri Gőzmalom Részvénytársaság, 750 ezer korona alaptőkével.
A patakparti ipari Eger eltűnt
A régi fénykép azért különösen értékes, mert olyan városképet mutat, amelyből ma már szinte semmi sem érzékelhető.
Az Eger-patak még jóval természetesebb, szabályozatlanabb mederben halad, közvetlenül mellette pedig ott magasodik a gőzmalom nagy épülettömege. A háttérben feltűnő templomtorony azonnal elárulja, hogy nem egy városszéli ipartelepet látunk: a malom szervesen beépült a történelmi város szövetébe.
A források szerint az egykori nagy gőzmalmot 1920-ban lebontották. Ezzel egy olyan épület tűnt el Egerből, amely több mint fél évszázadon keresztül meghatározta a patakpart ezen részének képét.
Ma már aki ezen a környéken sétál, aligha gondol arra, hogy valaha gabonával megrakott szekerek érkeztek ide, munkások jártak be naponta az üzembe, gőzgép dolgozott a falak között, és egri liszt indult innen nemcsak a környékre, hanem távoli piacokra is.
Pedig a gőzmalom története Eger 19. századi átalakulásának egyik látványos példája. A város, amelyet ma elsősorban történelmi emlékei, borai és barokk épületei alapján ismerünk, jelentős ipari múlttal is rendelkezett.
A régi gőzmalom ennek az eltűnt Egernek az egyik emléke.
Források
Minden, ami Eger – Amikor még malmok sorakoztak az Eger-patak mentén
Egri Történeti Ismerettár – Schwarcz István és az egri gőzmalom
Egermemorial – Schwarcz István betelepedése
Heves Memorial – A kiegyezés után: az egri gőzmalmok története
Hungaricana – Eger hetilap, 1891
Egri Magazin – Schwarcz István és az első egri gőzmalom
Borítókép: Az egykori gőzmalom az Eger-patak mellett, a Tábornok-házzal szemben. Korabeli felvétel. Forrás: Egri Történeti Ismerettár.