Van, akinek egy erős feketével kezdődik a reggel, más cappuccinót kér, megint más csak ebéd után ül le néhány percre egy kávé mellé. Szeptember 29-én azonban a megszokottnál is több figyelem jut a világ egyik legnépszerűbb italára: ma van a kávé világnapja.
A Minden, ami Eger oldalán 2021-ben már megemlékeztünk erről a napról. Öt év alatt azonban sok minden változott a kávé világában, és közben mi magunk is jóval többet foglalkoztunk Eger kávéhoz kapcsolódó történetével. Idén augusztusban külön cikkben jártuk körül a török kávé egri múltját, most pedig érdemes még tágabbra nyitni az időablakot.
Mert Egerben a kávé története nem a mai belvárosi teraszokon kezdődött.
Török kori emlékek, több mint kétszáz éves kávéház, színház, kaszinó és a mai modern kávékultúra kapcsolódik össze egyetlen csésze fekete mögött.
Szeptember 29. – a kávé világnapja
A kávénak több ünnepnapja is kialakult a világ különböző országaiban, ezért a dátumok között ma is könnyű elveszni. Magyarországon szeptember 29-én terjedt el a kávé világnapjának megünneplése, és 2026-ban is ezen a napon emlékeznek meg róla számos helyen.
Október 1. ugyanakkor szintén fontos dátum: a Nemzetközi Kávészervezet ezt jelölte ki International Coffee Dayként. A magyarországi szeptember 29-i hagyomány azonban ettől nem tűnt el.
Éppen ezért ma nyugodtan tölthetünk magunknak még egy csészével.
De ha Egerben tesszük ezt, érdemes arra is gondolni, milyen hosszú történet áll az ital mögött.
Mikor ihatták meg az első kávét Egerben?
Erre aligha lehet pontos dátummal válaszolni.
Annyi azonban biztos, hogy a kávé a 16. századra az Oszmán Birodalom mindennapi és társasági kultúrájának fontos részévé vált. Konstantinápolyban már a század közepén működtek kávéházak, amelyek nem egyszerűen vendéglátóhelyek voltak.
Az emberek találkoztak, beszélgettek, híreket cseréltek és együtt töltötték az időt.
Eger 1596-ban került oszmán kézre.
A város egészen 1687-ig, vagyis 91 esztendőn keresztül maradt török fennhatóság alatt. Ez az időszak alapvetően átalakította Egert, és olyan emlékeket hagyott maga után, amelyek közül néhány ma is meghatározza a város arculatát.
A minaret a leglátványosabb közülük, de a török fürdőkultúra emlékei és a régészeti feltárások ugyancsak arról mesélnek, hogy az oszmán kori Eger mozgalmas város volt.
Ebben a világban a kávé sem számított különleges újdonságnak.
A török kávé és Eger kapcsolatáról már külön is meséltünk
Idén augusztusban a Minden, ami Eger oldalán „Török kávé Egerben – egy csésze, amely évszázadokat mesél” címmel külön cikkben foglalkoztunk ezzel a történettel.
A török kávé ugyanis nem egyszerűen egy elkészítési mód.
Egy több évszázados kultúra része.
A nagyon finomra őrölt kávét hagyományosan kis, hosszú nyelű edényben készítik, és az őrleményt nem szűrik ki belőle. Ezért a kávé alján megmarad a sűrű zacc, az italt pedig lassan, apró kortyokban fogyasztják.
A hagyományos török kávézásnak fontos része maga az együtt töltött idő is.
Talán éppen ezért érdekes Egerben erről beszélni.
Négyszáz évvel ezelőtt a város az Oszmán Birodalom része volt, ma pedig ugyanott, a török emlékek közelében ismét találkozhatunk ezzel a kávékultúrával.
Volt-e török kávéház Egerben?
Ez már nehezebb kérdés.
Azt nem állíthatjuk biztosan, hogy a török kori Eger melyik pontján működött kávéház, mert jelenleg nincs olyan könnyen ellenőrizhető történeti adat, amely alapján egy konkrét épületet vagy helyszínt meg lehetne nevezni.
De azt tudjuk, hogy a kávéfogyasztás ekkor már széles körben ismert volt az Oszmán Birodalomban.
Eger pedig nem jelentéktelen határszéli település volt.
Az 1596-os ostrom és elfoglalás után egy vilajet központja lett, vagyis katonai, közigazgatási és kereskedelmi szempontból is fontos szerepet töltött be.
Ezért nagyon is elképzelhető, hogy az akkori város lakói között voltak olyanok, akik rendszeresen fogyasztottak kávét.
Talán valahol a mai belváros területén.
Talán nem is messze attól a helytől, ahol ma mi ülünk le egy eszpresszóra.
A „fekete leves” végül velünk maradt
A kávé magyarországi történetéhez rengeteg legenda kapcsolódik.
A legismertebb ezek közül a „hátra van még a fekete leves” mondás eredete. A történetet gyakran kapcsolják a törökökhöz és a kávéhoz, de az ehhez fűződő anekdotákat érdemes óvatosan kezelni.
Ami biztos: a török korszak lezárulása után a kávé nem tűnt el Magyarországról.
Sőt.
A következő évszázadokban egészen új kávékultúra született.
Több mint kétszáz éve már kávéház működött Eger főutcáján
Ha a török kori egri kávéház pontos helyét nem is tudjuk megmutatni, a 19. század elejéről már egészen konkrét történetünk van.
Ráadásul Eger egyik legismertebb utcájából.
A mai Széchenyi István utca 16. szám alatti épület története Spetz József gyógyszerészhez kapcsolódik, aki 1802-ben vásárolta meg az ingatlant. Itt működtette a Magyar Királyhoz címzett gyógyszertárát, és az épületben kávéházat is kialakított.
Vagyis több mint kétszáz évvel ezelőtt már biztosan lehetett kávéházban üldögélni Eger főutcáján.
És ez még csak a történet kezdete.
Kávé, tánc és színház ugyanabban az egri házban
Spetz József az 1810-es években jelentősen kibővítette az épületet.
A gyógyszertár és a kávéház mellett táncterem is helyet kapott benne, sőt színházi előadásokat is tartottak itt.
Érdemes elképzelni az akkori Egert.
Még nincs vasút a városban. Nincsenek autók, nincs villanyvilágítás, nincs telefon. A mai Széchenyi utca képe is egészen más.
Egy hely azonban már létezik, ahol az egriek találkozhatnak, beszélgethetnek, kávét ihatnak, táncolhatnak és előadást nézhetnek.
A kávéház tehát már ekkor sem egyszerűen arról szólt, hogy az ember gyorsan megigyon valamit.
A városi társasági élet egyik helyszíne volt.
Déryné is megfordult a házban
Az épület történetéhez a magyar színjátszás egyik legismertebb alakja, Déryné Széppataki Róza is kapcsolódik.
1823-ban Egerben tartózkodott, és a Spetz-házban lakott, közvetlenül a nagyterem mellett.
Így a mai Széchenyi utca egyik házában egyszerre találkozott a gyógyszerészet, a kávéházi élet és a magyar színjátszás története.
Néhány évvel később azonban majdnem minden elpusztult.
A tűzből született újjá a Fati Partus ház
Az 1827-es nagy egri tűzvész az épületet is súlyosan megrongálta.
Spetz József azonban nem adta fel.
Újjáépíttette a házat, újabb emelettel bővítette, és ehhez az újjászületéshez kapcsolódott a később híressé vált latin felirat:
FATI PARTUS – a végzet szülötte.
Az épület később az egri Kaszinó otthona lett, és hosszú időn keresztül Eger társadalmi, kulturális és közösségi életének egyik fontos helyszíneként működött.
A Minden, ami Eger korábbi Széchenyi utcai cikkeiben már részletesen foglalkoztunk ennek a különleges háznak a történetével.
A kávé világnapján azonban érdemes újra felidézni.
Mert bizonyítja, hogy Egerben a kávéházi kultúra egyáltalán nem új divat.
A kávéház volt a régi város közösségi oldala
A 19. századi kávéházakat nem lehet egyszerűen a mai kávézókkal összehasonlítani.
A kávéház akkoriban információs központ is volt.
Újságokat olvastak, híreket cseréltek, üzleteket beszéltek meg, vitatkoztak, találkoztak és társasági életet éltek.
Aki tudni akarta, mi történik a városban, jó eséllyel előbb-utóbb egy kávéházban kötött ki.
Tulajdonképpen a korabeli közösségi média egyik megfelelője volt – természetesen telefon és internet nélkül.
Ebből a szempontból pedig nem is változtunk olyan sokat.
Ma is találkozót beszélünk meg egy kávé mellett.
Ma is híreket olvasunk közben.
És ma is hosszú beszélgetések kezdődhetnek egyetlen mondattal:
– Igyunk meg egy kávét?
A Széchenyi utca ma is őrzi ezt a szerepét
Eger főutcájának történetét az elmúlt időszakban többször is bemutattuk.
Az egykori Hosszú utca, majd Fő utca évszázadokon keresztül a város egyik legfontosabb útvonala volt. A 18–19. században fokozatosan alakult ki az a barokk és polgári utcakép, amelynek számos részletét ma is láthatjuk.
Üzletek, fogadók, vendéglők és közösségi terek sorakoztak itt.
Ma pedig éttermek, cukrászdák és kávézók folytatják ezt a hagyományt.
A helyszín tehát ugyanaz.
Csak a város változott körülötte.
A presszókávétól a specialty világáig
A mai kávékultúra közben egészen más lett, mint akár néhány évtizeddel ezelőtt.
Magyarországon hosszú ideig a presszókávé jelentette magát a kávézást. Rövid, erős fekete, sokszor cukorral – generációk számára ez volt a megszokott.
Később egyre népszerűbbé vált az olasz kávékultúra, majd megjelentek a specialty kávézók is.
Ma már sokan nemcsak azt kérdezik meg, hogy rövid vagy hosszú legyen-e a kávé.
Fontossá vált, honnan származik a kávébab, milyen termőterületről érkezett, hogyan dolgozták fel, milyen pörkölést kapott és milyen módszerrel készítik el.
Bizonyos értelemben ugyanaz történt a kávéval, amit Egerben a bornál régóta ismerünk.
A származás és a történet is számít.
Etiópiától Egerig
A kávé eredetéhez kapcsolódó legismertebb legenda szerint egy etióp kecskepásztor figyelt fel arra, hogy állatai szokatlanul élénkké váltak, miután egy bizonyos növény piros bogyóiból ettek.
A történet jól hangzik, történelmi bizonyíték azonban nincs rá.
A kávéfogyasztás biztosabban dokumentálható története Jemenhez és az Arab-félszigethez kapcsolódik. Innen jutott el az Oszmán Birodalomba, majd Európába és később az egész világra.
Ma Brazília, Vietnam, Kolumbia és számos más trópusi ország hatalmas mennyiségben termeszt kávét.
Mire pedig egyetlen szem kávé egy egri kávézó őrlőjébe kerül, több ezer kilométert utazhat.
Magyar ember is alakította a modern kávé történetét
A kávé történetének magyar vonatkozása is van.
Illy Ferenc – világszerte ismert nevén Francesco Illy – Temesváron született. Később Triesztben telepedett le, és nevéhez fontos kávéipari újítások kapcsolódtak.
A kávé frissességének megőrzésére kidolgozott csomagolási eljárása és az eszpresszókészítés fejlesztése is hozzájárult ahhoz, hogy a modern kávékultúra olyanná váljon, amilyennek ma ismerjük.
A kávé története tehát nemcsak Etiópiáról, Jemenről, Brazíliáról vagy Olaszországról szól.
Magyar szála is van.
Ma egy csésze kávé mögött egy egész világ áll
Amikor egy egri kávézóban néhány perc alatt elénk kerül egy csésze fekete, ritkán gondolunk bele, hány ember munkája kellett hozzá.
Termelők, szüretelők, feldolgozók, kereskedők, szállítók, pörkölők és baristák hosszú láncolata áll minden egyes csésze mögött.
A kávétermesztést közben egyre erősebben érintik az időjárási szélsőségek és az éghajlat változásai is.
Ami több ezer kilométerre történik egy brazíliai, kolumbiai vagy etióp kávéültetvényen, annak következménye végül akár egy egri kávézó árlistáján is megjelenhet.
A kávé világnapja ezért ma már nemcsak az ital szeretetéről szól.
Azokról az emberekről is, akik megtermelik.
Egerben egy csésze kávé mellé évszázadokat is kapunk
Talán éppen ezért érdemes ma más szemmel nézni arra a csészére.
Ha a Széchenyi utcán kávézunk, gondolhatunk Spetz Józsefre és arra a több mint kétszáz évvel ezelőtti egri kávéházra.
Ha a minaret környékén járunk, eszünkbe juthat a török kori Eger és az a világ, amelyben a kávé már a mindennapi élet része volt.
Ha pedig valamelyik mai belvárosi kávézóban ülünk, már a 21. századi Eger kávékultúráját látjuk magunk körül.
Három különböző korszak.
Mégis ugyanaz az ital köti össze őket.
Talán valahol a török kori Egerben is leültek mellé beszélgetni.
Több mint kétszáz éve biztosan kávéztak a mai Széchenyi utcán.
És 2026. szeptember 29-én mi is ugyanezt tesszük.
Más csészéből, más módon elkészítve, egy egészen más városban.
De egy dolog aligha változott.
Egy jó kávé mellett ma is érdemes néhány percre megállni. Egerben pedig ehhez még történetet is kapunk.
Források
Minden, ami Eger – Ma van a Kávé Világnapja (2021)
Minden, ami Eger – Török kávé Egerben – egy csésze, amely évszázadokat mesél (2026)
Minden, ami Eger – Egri útravaló 2026: séta a Széchenyi utcán, ahol évszázadok kísérnek végig
Minden, ami Eger – Eger főutcája, amely több titkot rejt, mint a vár falai
Kultúra.hu – Szeptember 29-én történt: a kávé világnapja
International Coffee Organization – International Coffee Day
NekedBe – Kávé világnapja 2026: szeptember 29.
Borítókép: Eger belvárosa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése