Eger városának egyik legszomorúbb sorsú műemléke az egykori trinitárius rend temploma. Nem véletlen, hogy a régi egriek "Rossztemplom" néven tartották számon, hiszen eddigi, mintegy kétszázötven éves történetében elhúzódó építkezések, sorsára hagyatottság, pusztulás, majd kényszerhasználat, helyreállítások és hasznosítási próbálkozások követték egymást.
A Templom Galéria tavasztól őszig nyitva tartó, mintegy 650 m2-es gyönyörű kiállító hely, ahol elsősorban a honi kortárs képzőművészet nagyjainak munkásságát vonultatjuk föl. Hatalmas falfelületei az országban egyedülálló módon alkalmasak nagyméretű alkotások bemutatására, szakrális terében a kiállított művek átlényegülnek, mely hatást fokozzák a magasan elhelyezkedő ablakokból beáramló fénysugarak.
Múlt és jelen
Trinitárius templom
1198-ban III. Ince pápa jóváhagyta az új kolduló rendet. A pápa egyedüli kívánsága mindössze az volt, hogy az alakuló szerzetesi közösséget a Szentháromságnak szenteljék.
Mi, magyarok azért lehetünk erre büszkék, mert Könyves Kálmán királyunk – aki papi nevelésben részesült -, indítványozta a pápának, hogy az egyház harmadik nagy ünnepe, a Pünkösdi Szentlélek kiáramlása megtörtént, akkor a következő két vásár napját, - mintegy köszönetként – szenteljük a Szentháromság vásárnapjának, s ezzel máris megszületett a Trinitás ünnepe.
A rendet (Ordo Sanctissimae Trinititis) Mathai Szent János és a francia királyi családból származó Valois Szent Félix alapította a Párizs melletti Cerfroid-ben, 1198-ban. Rekord gyorsasággal, még ebben az évben megszületett a pápai bejegyzés és engedély.
1609 óra a koldulórendek között tartjuk számon. Feladatuk, egyben apostoli céljuk: a veszélyeztetett hitű keresztények lelkipásztori szolgálata, a Szentháromság tiszteletének terjesztése és missziós tevékenység.
A legenda szerint Mathai Szent János első miséjén vörös és kék keresztet viselő fehér ruhás angyalt látott, amint kardját védelmezően a rabok fölé emeli.
Mivel nem tudta megfejteni a különös látomást, ezért a szent életű Valois Félixhez fordult tanácsért. Ekkor mindkettőjüket újabb látomás győzte meg arról, hogy Isten valami különös hivatást szánt nekik.
Egyértelművé vált számukra, hogy rabkiváltó rend alapítását kell kérniük a pápától.
A trinitáriusok fehér ruhát öltöttek, szívük fölött nagy vörös és kék kereszttel. Cerfroidban megépült az első kolostoruk, majd a következő Rómában.
Kezdetben 186 már fogságban sínylődő keresztényt váltottak ki. Közben otthont építettek rabságból szabadult, idős betegek számára. Észak-Afrikától Indiáig tevékenykedtek. Csatlakoztak a 4. keresztes hadjárathoz, ahol is a seregben ápolták a betegeket, temették a halottakat.
A középkorban kolostoraik száma elérte a 800-at.
A magyar trinitáriusok száma 150 fő volt.
Első rendházuk a felvidéki Illaván, majd Sárospatakon alakult 1694-ben. Azt követően Pozsony (1697), Komárom (1712), Nagyszombat (1716), Eger (1717), és Óbuda (Kiscell) (1738).
A rendet II. József törölte el Magyarországon. Az utolsó trinitárius, Sziker Domján 1811-ben hunyt el.
A századok során a trinitáriusok több százezer rabot váltottak ki. 7214 trinitárius adta magát önként rabszolgának, hogy embertársait szabaddá tegye. A trinitáriusok nagyobbik hányada a rabságban halt meg. Egy-egy fogoly kiváltásáért illetlenül magas összeget követeltek. A Don Quijote szerzője, Miguel Cervantes kiszabadításáért a trinitáriusok 25000 livrét fizettek 1580. szeptember 19-én. Mindez egy kisebb kastély árát képezte.
Bizonyítottan sok magyar testvérüket is visszahozták a török rabságból. Tanulmányozták a modern rabszolgaság válfajait.
Noha honunkban már 1785-től nincsenek trinitáriusok, azonban a világban tevékenykedők száma az 1990-es adatok szerint: 96 rendházban 609 fő szerzetes.
A világban élők számára létrejött a trinitárius harmadik rend is, melynek egyik misztikus szentje az itáliai Taigi Anna Mária (1769-1837). A rend központi háza Rómában működik: Via Massimi 114 c.
A templom bemutatása
Rossztemplom
A trinitáriusok 1717-ben telepedtek le Egerben. Telekessy István püspök a rend legnagyobb jótevője volt. Éppen ezért utca őrzi a nevét, melynek végén ékeskedik a lenyűgöző hatású, művészi igényességgel megalkotott templom, mely szebb és magasabb, mint a prágai Szent Katalin templom.
Először a rendház, mint kolostor készült el, emeletes kerengővel, a kvadrum közepén kúttal.
1730-ben maga a templom készült el, melynek nagyszerű belső tere a magyarországi barokk építészet emlékanyagában a legelőkelőbb színvonalat képviseli. Eger városa 36 templom, magán – és nyilvános kápolnái sorában vitathatatlanul a legmagasabb művészi szintet tárja elénk. Tervezője: Kilian Ignácz Dietzenhofer prágai nagymester. Egyedi és egyben karakteres stílusa abban nyilvánul meg, hogy a latinkereszt alakú alaprajz vízszintes keresztszára (patibulum) végeit 180◦-os félkörívben lekerekíti, csakúgy, mint az általa tervezett egri Minorita templom és három prágai istenháza esetében.
A külső főhomlokzat befejezetlen. Enyhén ívelő, előrehajló középrizalitban finoman hullámzó alapvonalból emelkedik ki az igen magas lábazat, csakúgy mint a Minorita templom esetében. Ezen állnak a tagolt, lábazatos falpillérek (lizéniák) párosával. Kőkeretes főkapuja fölött kórusablak keleti irányban. Vállköves, kagylóból formált zárókövek és a copf stílus előfutáraként megjelenő szomorúfűzes girlanddal keretezi a barokkra jellemző kosárgörbe-íves kórusablakot.
A kettős tornyok homlokzatán egy-egy falpillér között ellipszis alakú fülkében vakablak található, melyben a trinitáriusok címere volt.
Fölötte félkörös zárású magas szoborfülke található. A baloldaliban Mathai Szent János, míg a jobboldali toronyfülkében Valois Szt. Félix életnagyságúnál nagyobb szobrai álltak, Plitzner János alkotásaként.
A templomtornyokon és a falpilléreket Ion oszlopfejezetek találhatók, karakteres csigái előrehajló kagylóidomokat mintáznak. Az attikafal és a timpanon jelenleg már díszítés nélküli. Hajdan az órákkal ellátott, igen magas toronyhoz nagyméretű harangablakok és karcsú, élénk tagolású sisak emelkedett aranyozott kettős kereszttel.
A lenyűgöző hatású templom felszentelését követő 33 év múlva, 1763. október 23-án leégett. A renoválás során új tetőszerkezetet kapott a templom, de az impozáns tornyokat és azok sisakjait már nem alkották újra.
1784. január 16-án érkezett II. József határozata, mely szerint öt hónapon belül a templomot kiürítve át kell adni a leendő Királyi Sóhivatalnak. A rend feloszlatását követően a zárda és templom ingóságai kótyavetyére kerültek, a befolyt összeg a Vallásalapot illette.
Miután vevő nem jelentkezett, a katonaság raktár céljára elfoglalta. 1807-re katonai laktanyává alakították át a kolostort, a templomot élelmiszer raktárként használták.
A lakosság azért vállalt örömmel önkéntes munkát és anyagi áldozatot a raktárrá és laktanyává alakítás nagy feladatából, mert ha Eger városnak immár meg lesz a laktanyája akkor a polgárság mentesülhet a kvártélykötelezettség alól.
Így lett az egri fehérbarátok kolostorában „ROSSZTEMLOM-KASZÁRNYA”, mely 1807-től 1945-ig állt.
Fenntartása a hadikincstár kötelessége volt, ők azonban csak a felszínes állapotmegóvást látták el.
A „Rossztemplom” még egyszer visszanyerte egyházi funkcióját, ugyanis az uralkodó rendeltére a Hadikincstár visszaadta a templomot istentisztelet céljára addig, amíg a Bazilika elkészült. 1830-tól 1837. május 7-éig működő templom volt a jelenlegi Bazilika építési ideje alatt.
1945-ben a templom sorsa végleg beteljesedett. Teteje ismét leégett, falai rongálódtak és buja vegetáció sarjadt a templomon kívül és belül. A bálványfa sokasága jelentős károkat okozott.
A gazdátlanul maradt kolostor építményt 1957-ben lebontották, majd iskola épült a helyén.
1958-ban műemléki állagmegóvást végeztem a templomban. Azt követően a Gárdonyi Géza Színház építési ideje alatt mint színház működött, majd filmszínház céljaira használták.
Templombelső
A belépőt lenyűgöző művészi hatás ejti rabul.
A cseh dongaboltozatot falpillér kötegek tartják, melyek a kereszthajó terét átvezetik a hosszhajóba, mint monumentális csarnokba.
Az orgonakarzat Francesco Borromini hatására lágy színuszhullámban előre domborodó, finom barokk ornamentikával.
A belső tér is magas lábazatról indul. A gazdag, leveles díszítések pompásan tagolt, merész párkányzatban futnak, melyek az egész templombelsőt mintegy övpárkányként, „abroncsként” fogja össze.
A párkányzaton balluszter-idomú 5-5 törpepillérek ülnek és ezekből indulnak a finom ívű kereszt- és hosszhevederek.
A kompozitfejezeten Teljes Római Párkányzat pompázik.
A főoltár architektúrája a főpárkány fölött is folytatódik. Felhőfolyamos valitás oromzaton a fehér ruhás angyal, feje fölött tartott karddal, a két rendalapító vízióját jeleníti meg. A szentély két oldalán szép barokk kartusban a trinitáriusok címere található, domborműként, monokróm színben, fehérre festetten.
Megannyi hegedűtok formájú ablakai, valamint az ellipszis alakú ablakok sokasága, sajátos szögből érkező megvilágítást ad a Teljes Római Párkányzat gazdag plaszttis léceinek.
A templombelső hófehéren pulzál, lüktet, misztikus teret képez, nyugalomra, áhítatra hangolja a szemlélődőt.
Patkós Attila
ehmk.eu
A Templom Galéria tavasztól őszig nyitva tartó, mintegy 650 m2-es gyönyörű kiállító hely, ahol elsősorban a honi kortárs képzőművészet nagyjainak munkásságát vonultatjuk föl. Hatalmas falfelületei az országban egyedülálló módon alkalmasak nagyméretű alkotások bemutatására, szakrális terében a kiállított művek átlényegülnek, mely hatást fokozzák a magasan elhelyezkedő ablakokból beáramló fénysugarak.
Múlt és jelen
Trinitárius templom
1198-ban III. Ince pápa jóváhagyta az új kolduló rendet. A pápa egyedüli kívánsága mindössze az volt, hogy az alakuló szerzetesi közösséget a Szentháromságnak szenteljék.
Mi, magyarok azért lehetünk erre büszkék, mert Könyves Kálmán királyunk – aki papi nevelésben részesült -, indítványozta a pápának, hogy az egyház harmadik nagy ünnepe, a Pünkösdi Szentlélek kiáramlása megtörtént, akkor a következő két vásár napját, - mintegy köszönetként – szenteljük a Szentháromság vásárnapjának, s ezzel máris megszületett a Trinitás ünnepe.
A rendet (Ordo Sanctissimae Trinititis) Mathai Szent János és a francia királyi családból származó Valois Szent Félix alapította a Párizs melletti Cerfroid-ben, 1198-ban. Rekord gyorsasággal, még ebben az évben megszületett a pápai bejegyzés és engedély.
1609 óra a koldulórendek között tartjuk számon. Feladatuk, egyben apostoli céljuk: a veszélyeztetett hitű keresztények lelkipásztori szolgálata, a Szentháromság tiszteletének terjesztése és missziós tevékenység.
A legenda szerint Mathai Szent János első miséjén vörös és kék keresztet viselő fehér ruhás angyalt látott, amint kardját védelmezően a rabok fölé emeli.
Mivel nem tudta megfejteni a különös látomást, ezért a szent életű Valois Félixhez fordult tanácsért. Ekkor mindkettőjüket újabb látomás győzte meg arról, hogy Isten valami különös hivatást szánt nekik.
Egyértelművé vált számukra, hogy rabkiváltó rend alapítását kell kérniük a pápától.
A trinitáriusok fehér ruhát öltöttek, szívük fölött nagy vörös és kék kereszttel. Cerfroidban megépült az első kolostoruk, majd a következő Rómában.
Kezdetben 186 már fogságban sínylődő keresztényt váltottak ki. Közben otthont építettek rabságból szabadult, idős betegek számára. Észak-Afrikától Indiáig tevékenykedtek. Csatlakoztak a 4. keresztes hadjárathoz, ahol is a seregben ápolták a betegeket, temették a halottakat.
A középkorban kolostoraik száma elérte a 800-at.
A magyar trinitáriusok száma 150 fő volt.
Első rendházuk a felvidéki Illaván, majd Sárospatakon alakult 1694-ben. Azt követően Pozsony (1697), Komárom (1712), Nagyszombat (1716), Eger (1717), és Óbuda (Kiscell) (1738).
A rendet II. József törölte el Magyarországon. Az utolsó trinitárius, Sziker Domján 1811-ben hunyt el.
A századok során a trinitáriusok több százezer rabot váltottak ki. 7214 trinitárius adta magát önként rabszolgának, hogy embertársait szabaddá tegye. A trinitáriusok nagyobbik hányada a rabságban halt meg. Egy-egy fogoly kiváltásáért illetlenül magas összeget követeltek. A Don Quijote szerzője, Miguel Cervantes kiszabadításáért a trinitáriusok 25000 livrét fizettek 1580. szeptember 19-én. Mindez egy kisebb kastély árát képezte.
Bizonyítottan sok magyar testvérüket is visszahozták a török rabságból. Tanulmányozták a modern rabszolgaság válfajait.
Noha honunkban már 1785-től nincsenek trinitáriusok, azonban a világban tevékenykedők száma az 1990-es adatok szerint: 96 rendházban 609 fő szerzetes.
A világban élők számára létrejött a trinitárius harmadik rend is, melynek egyik misztikus szentje az itáliai Taigi Anna Mária (1769-1837). A rend központi háza Rómában működik: Via Massimi 114 c.
A templom bemutatása
 |
| fotó: ekmk.eu |
Rossztemplom
A trinitáriusok 1717-ben telepedtek le Egerben. Telekessy István püspök a rend legnagyobb jótevője volt. Éppen ezért utca őrzi a nevét, melynek végén ékeskedik a lenyűgöző hatású, művészi igényességgel megalkotott templom, mely szebb és magasabb, mint a prágai Szent Katalin templom.
Először a rendház, mint kolostor készült el, emeletes kerengővel, a kvadrum közepén kúttal.
1730-ben maga a templom készült el, melynek nagyszerű belső tere a magyarországi barokk építészet emlékanyagában a legelőkelőbb színvonalat képviseli. Eger városa 36 templom, magán – és nyilvános kápolnái sorában vitathatatlanul a legmagasabb művészi szintet tárja elénk. Tervezője: Kilian Ignácz Dietzenhofer prágai nagymester. Egyedi és egyben karakteres stílusa abban nyilvánul meg, hogy a latinkereszt alakú alaprajz vízszintes keresztszára (patibulum) végeit 180◦-os félkörívben lekerekíti, csakúgy, mint az általa tervezett egri Minorita templom és három prágai istenháza esetében.
A külső főhomlokzat befejezetlen. Enyhén ívelő, előrehajló középrizalitban finoman hullámzó alapvonalból emelkedik ki az igen magas lábazat, csakúgy mint a Minorita templom esetében. Ezen állnak a tagolt, lábazatos falpillérek (lizéniák) párosával. Kőkeretes főkapuja fölött kórusablak keleti irányban. Vállköves, kagylóból formált zárókövek és a copf stílus előfutáraként megjelenő szomorúfűzes girlanddal keretezi a barokkra jellemző kosárgörbe-íves kórusablakot.
A kettős tornyok homlokzatán egy-egy falpillér között ellipszis alakú fülkében vakablak található, melyben a trinitáriusok címere volt.
Fölötte félkörös zárású magas szoborfülke található. A baloldaliban Mathai Szent János, míg a jobboldali toronyfülkében Valois Szt. Félix életnagyságúnál nagyobb szobrai álltak, Plitzner János alkotásaként.
A templomtornyokon és a falpilléreket Ion oszlopfejezetek találhatók, karakteres csigái előrehajló kagylóidomokat mintáznak. Az attikafal és a timpanon jelenleg már díszítés nélküli. Hajdan az órákkal ellátott, igen magas toronyhoz nagyméretű harangablakok és karcsú, élénk tagolású sisak emelkedett aranyozott kettős kereszttel.
A lenyűgöző hatású templom felszentelését követő 33 év múlva, 1763. október 23-án leégett. A renoválás során új tetőszerkezetet kapott a templom, de az impozáns tornyokat és azok sisakjait már nem alkották újra.
1784. január 16-án érkezett II. József határozata, mely szerint öt hónapon belül a templomot kiürítve át kell adni a leendő Királyi Sóhivatalnak. A rend feloszlatását követően a zárda és templom ingóságai kótyavetyére kerültek, a befolyt összeg a Vallásalapot illette.
Miután vevő nem jelentkezett, a katonaság raktár céljára elfoglalta. 1807-re katonai laktanyává alakították át a kolostort, a templomot élelmiszer raktárként használták.
A lakosság azért vállalt örömmel önkéntes munkát és anyagi áldozatot a raktárrá és laktanyává alakítás nagy feladatából, mert ha Eger városnak immár meg lesz a laktanyája akkor a polgárság mentesülhet a kvártélykötelezettség alól.
Így lett az egri fehérbarátok kolostorában „ROSSZTEMLOM-KASZÁRNYA”, mely 1807-től 1945-ig állt.
Fenntartása a hadikincstár kötelessége volt, ők azonban csak a felszínes állapotmegóvást látták el.
A „Rossztemplom” még egyszer visszanyerte egyházi funkcióját, ugyanis az uralkodó rendeltére a Hadikincstár visszaadta a templomot istentisztelet céljára addig, amíg a Bazilika elkészült. 1830-tól 1837. május 7-éig működő templom volt a jelenlegi Bazilika építési ideje alatt.
1945-ben a templom sorsa végleg beteljesedett. Teteje ismét leégett, falai rongálódtak és buja vegetáció sarjadt a templomon kívül és belül. A bálványfa sokasága jelentős károkat okozott.
A gazdátlanul maradt kolostor építményt 1957-ben lebontották, majd iskola épült a helyén.
1958-ban műemléki állagmegóvást végeztem a templomban. Azt követően a Gárdonyi Géza Színház építési ideje alatt mint színház működött, majd filmszínház céljaira használták.
Templombelső
 |
| fotó: ekmk.eu |
A belépőt lenyűgöző művészi hatás ejti rabul.
A cseh dongaboltozatot falpillér kötegek tartják, melyek a kereszthajó terét átvezetik a hosszhajóba, mint monumentális csarnokba.
Az orgonakarzat Francesco Borromini hatására lágy színuszhullámban előre domborodó, finom barokk ornamentikával.
A belső tér is magas lábazatról indul. A gazdag, leveles díszítések pompásan tagolt, merész párkányzatban futnak, melyek az egész templombelsőt mintegy övpárkányként, „abroncsként” fogja össze.
A párkányzaton balluszter-idomú 5-5 törpepillérek ülnek és ezekből indulnak a finom ívű kereszt- és hosszhevederek.
A kompozitfejezeten Teljes Római Párkányzat pompázik.
A főoltár architektúrája a főpárkány fölött is folytatódik. Felhőfolyamos valitás oromzaton a fehér ruhás angyal, feje fölött tartott karddal, a két rendalapító vízióját jeleníti meg. A szentély két oldalán szép barokk kartusban a trinitáriusok címere található, domborműként, monokróm színben, fehérre festetten.
Megannyi hegedűtok formájú ablakai, valamint az ellipszis alakú ablakok sokasága, sajátos szögből érkező megvilágítást ad a Teljes Római Párkányzat gazdag plaszttis léceinek.
A templombelső hófehéren pulzál, lüktet, misztikus teret képez, nyugalomra, áhítatra hangolja a szemlélődőt.
 |
| fotó: ekmk.eu |
Patkós Attila
ehmk.eu
Megjegyzés küldése